Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 82. szám - Nézetek a maradvány-földek váltságának kiszabásáról

671 őket a Galambok felé vezető út mellett elnyúló berekben a bárándi puszta felé haladni ; ekkor azonban elmaradásuk nem igen tünt föl. mert nemsokára ismét megjelentek a korcsmában s ott éjfélig táncoltak és daloltak. A gyanú tehát a nevezett két szolgalegényre esvén, legelőször is 0. vagy G. József, ki a falu munkáján volt, elfogatott s kérdőre vétetett. 0 eleinte tagadá, de később előadá , hogy H. vagy G. vagy Sz János verte meg a két sümegh-mihályfai embert, s tőlök pénzöket elvevén: annak egy részét neki átadta, mit ö meg sem számlálva, gazdája pajtájában az egyik kőlábba elrejtett — a hol is a nyomban teljesitett kutatás alkalmával két csomagban 69 pft. megtaláltatott. H. vagy G. vagy Sz. János ezalatt Esztergályról eltávozván , a zala-apáthi kerületi jegyző, kinek ezen eset időközben az ott állomásozó cs. k. dzsidások kapitánya által — ki véletlenül a hullára akadott — följelentetett, néhány dzsidással Szt. Péterúrba ment, hol a nevezett legény anyja lakott. Itt ház kutatás tartatván, H anyja azt beszélte , hogy fia aznap reggel sirva jött hozzá s azt mondá, hogy ,,megölte magát, mert a korcsmában verekedvén, két embert nagyon súlyosan megsértett, miért is most neki bujdosnia kell." 0 megfeddette ezért s eltiltá házától, honnan az, hová, hová sem? azt megmondani nem tudja, eltávozott. — Egyúttal átadott ő a kutatóknak 20 pftot bankjegyekben, melyeket — mint mondá — fia mellényzsebéből, honnan azok kilátszottak, kihúzott és eltett. — A szent-péterúri ker. jegyző is a kutatókhoz csatlakozván, midőn ők a szt.-péterúri hegybe mentek, eléjök jött H. J. mostoha öcscse, ki ruhát és botot vitt. Ez bátyja hollétéről kérdőre vetetvén, megvallá, hogy ő annak viszi utána ruháját és baltáját, melyet az ugy elkészített, hogy vasát a nyélnek közepére húzván, az — hón alatt tartva — messziről botnak mutatkozott. Megvallá továbbá azt is, hogy bátyja ezek átvétele után elakart bujdosni, addig azonban magát rejtve tartja, és őt bizonyos jelre tanitotta . melynek hallatára rejtekéből előjövend. Ezen gyermeket magokkal vivén az üldözők, a szt-péterúri helység egy pontjához értek, hol a gyermek egyet füttyentvén : H. vagy G. vagy Sz. János a hegygyepüből előbújt s a katonaságtól körűivétetvén, elfogatott. — Vége következik. — Védbeszédek, melyek a budai cs. kir. orsz. törvényszéknél a m. april és május hóban folytatolt s e lapokban terjedelmes kivonatban közlött végiárgyalás alkalmával mondattak. i. BALÁZSY ANTAL h. ügyv. úrnak, S* K* és vádlott-társai mellett tartott védbeszéde. — Vége. — Azonban föltéve, hogy S. K. ugyanazon egyéniség, kit tanúk Csáboron láttak, ebből nem következik a hamisitásbani részvét — a mennyiben arról Csillik semmit sem vallott s nem ismerte be, hogy azon idegen, ki nála, áliitása szerint több ízben megfordult, S* Károly légyen — azt pedig tagadja, hogy nála valaki a padláson dolgozott és bankólemezt vésett volna; — ez állítást pedig támogatja V* S. vallomása is. ki Csilliket ártatlannak állítja — s mondja a 38 pontban, hogy ez a hamisításban részes nem volt. Ha tehát feltéve , hogy S* K* azon öt hónap alatt, míg szabad volt, bujdosásai közben — Csábcrra tévedett, s ott a Csendőrök által láttatott volna is — még abból koránsem lehet a vadkerti hamisitásbani részvétre következtetni, még pedig annál kevésbbé, mert Csábor Vadkerthez egy órajárásnyira esik — s a 138. §-ban érintett gyanúok bizonyosan nem azáltal képeztetik, ha valaki máshol láttatik, mint a hol valamely bűn elkövettetett, az pedig beigazolva nincs, hogv S* K* 1855. oct. 21-tői. mindőn állítólag Gyúróról elment — egész január végéig folytonosan Vadkerten tartózkodott; s ez — mint már fennt megérinteni szerencsém volt — a vadkerti vádlottak vallomásában sem talál semmi alapot, mert azok vallomásainak visszavonása indokolva van, de ha nem volna is indokolva — s ezt különös figyelembe kérem vétetni — azon esetben is e vallomások csak azoknak lehetnének ártalmokra, de nem S* K*-ra nézve, mivel ezek mint bűntársak ezen vádjokat a szóbeli végtárgyalás alatt védencemnek szemébe nem mondották. Megemlitésreméltó t. törvszék , hogy noha V* és G* vallomásaikban azt állítják, hogy S* Károlylyal Vadkertről történt elmenetele alkalmával a hamisbankjegyeken megosztoztak , s hogy S* mind a maga mind, V* részét körülbelől 130. darabot magával vitt és pedig beváltás végett, még is, midőn S* a gubacsi csárdában febr. 1-én