Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 93. szám

752 tel hallotta s megjegyzi, hogy vádlott B. Mária ugyanakkor azt is mondá, hogy J. György a tolvajlást B. Ferenc tudta s bele­egyezésével követte el, s mindketten meg­jegyzék, hogy ők ezen nyilatkozaton meg­ütköztek, mert ők B. Ferencet mint becsü­letes embert ismerték. — S. József tanú vallomása szerint vádlott B. Mária néki R. úr kertében beszélé el, hogy férje panaszló B. Ferenc és neje által tolvaj csőcseléknek neveztetett, pedig fiának J. Györgynek bi­zalmas közlése folytán néki tudomására van, hogy éppen B. Ferenc több év előtt fia társaságában tolvajlást követettel, — de tudtára van az is,mondá továbbá B.Má­ria, hogy B.Ferenc bankjegyekkel szatócs­kodik s társai Budán fogva vannak. — J. Károly tanúskodik a fölött, hogy ezek folytán ő M. korcsmárosnál már nyilvá­nosan beszélni hallá, hogy B. Ferenc szol­gája társaságában évek előtt tolvajlást kö­vetett el, s hogy vádlott B. Mária ezt a cs. kir. rendőrség előtt föl is jelentette. A tanúk ekként kihallgattatván: a felek f. é. június 8-ra végtárgyalásra idéz­tettek, s miután az összes periratok fölolvas­tattak, panaszló B. Ferenc ügyvéde M. Já­nos úr B. Máriát és J. Aloiziát becsületsér­tési kihágásban kérte elmarasztalni; — vádlott B. Mária ismételve kijelenté, hogy ő a kérdéses nyilatkozatot fiától annak józan állapotában hallá, s ennek alapján té­vé jelentését, de tagadja, hogy tanú T. Ág­nes vagy G. Erzsébetnek ez esetről, ugy mint azok vallák, beszélt volna. — Vádlott J. Aloizia szintén előbbi vallomásánál ma­radván, a tárgyalás azzal fejeztetett be, hogy a felek cs. kir. bíróság Ítéletét Írásban fogják megkapni, mire f. évi jun. 10-kéről vádlottaknak következő ítélet adatott ki: B. Mária würten­bergi születésű 54. esztendős romai kath. férjezett, bűntelen előéletű nő a becsületbiz­tonság elleni kihágásban a btkv. 487-ik §. a) pontja szerint bűnös, — s ezért a btkv. 493. §-a szerint 14 napi fogságra s a perköltségek megtérítésére Ítéltetik ; J. Aloizia promontori születésű, 42. esztendős, római katholikus, férjezett, bűntelen elő­életű nő pedig a becsületbiztossági kihágás alól a bprdtrs 287. §-a szerint bizonyítékok elégtelenségéből fölmentetik s a perköltsé­gek alól íöloldoztatik. Indokok: S. József, T. Károly T. Ágnes és G. Erzsébet, valamint a panaszlók vallomásaik által törvényesen be van bizo­nyítva, hogy vádlott B. Mária által B. Fe­renc tolvajlási bűntett elkövetésével nyilvá­nos helyen gyanúsittatott. — ezen törvé­nyesen begyőzött kihágás elkövetését B. Mária azzal ügyekszik menteni, hogy ilyes vélelemre néki elegendő oka volt, mert a fiától tanúk előtt hallá, hogy ez 1849-ik évben B. Ferenc társaságában lopást csak­ugyan követett el: mely nyilatkozatot J. Aloizia és M. Terézia valóban megtörtént­nek állítanak. — Mindezek dacára ezen kö­rülmény nem tekintethetik bebizonyított­nak, mert B. Mária fia J. György határo­zottan tagadja , hogy ő anyjának ilyes nyilatkozatot tett volna, — sőt vádolja őt, hogy általa ilyen hamistanúság tételre szól­littatott föl: J. Aloizia és M. Terézia pedig, mint a btk 135. §-a és f. pontja alá eső tanúk vallomásaikat sem eskü sem kézadás­sal meg nem erősíthetik. — De még azon esetre is, ha fia J. György B. Máriának ilyes nyilatkozatot csakugyan tett volna: józan észszel nem vélelmezhető vádlott, hogy ilyes bűntény B. Ferenc által csakugyan elkövettetett, mert fiától mint saját valomá­sa szerint, — rosz emberről ily nemű rá­galmat annyival inkább föltehetett, mert ennek habozó, egymással ellenkező netán történt nyilatkozatai a hazugság világos jeleit magokon hordozák, mely jelek W. Károly károsodott vallomása által teljes bizonyosságra emeltetnek, miután az ennél

Next

/
Oldalképek
Tartalom