Törvénykezési lapok, 1858 (2. évfolyam 79-104. szám)

1858 / 93. szám

752 tel hallotta s megjegyzi, hogy vádlott B. Mária ugyanakkor azt is mondá, hogy J. György a tolvajlást B. Ferenc tudta s beleegyezésével követte el, s mindketten megjegyzék, hogy ők ezen nyilatkozaton megütköztek, mert ők B. Ferencet mint becsületes embert ismerték. — S. József tanú vallomása szerint vádlott B. Mária néki R. úr kertében beszélé el, hogy férje panaszló B. Ferenc és neje által tolvaj csőcseléknek neveztetett, pedig fiának J. Györgynek bizalmas közlése folytán néki tudomására van, hogy éppen B. Ferenc több év előtt fia társaságában tolvajlást követettel, — de tudtára van az is,mondá továbbá B.Mária, hogy B.Ferenc bankjegyekkel szatócskodik s társai Budán fogva vannak. — J. Károly tanúskodik a fölött, hogy ezek folytán ő M. korcsmárosnál már nyilvánosan beszélni hallá, hogy B. Ferenc szolgája társaságában évek előtt tolvajlást követett el, s hogy vádlott B. Mária ezt a cs. kir. rendőrség előtt föl is jelentette. A tanúk ekként kihallgattatván: a felek f. é. június 8-ra végtárgyalásra idéztettek, s miután az összes periratok fölolvastattak, panaszló B. Ferenc ügyvéde M. János úr B. Máriát és J. Aloiziát becsületsértési kihágásban kérte elmarasztalni; — vádlott B. Mária ismételve kijelenté, hogy ő a kérdéses nyilatkozatot fiától annak józan állapotában hallá, s ennek alapján tévé jelentését, de tagadja, hogy tanú T. Ágnes vagy G. Erzsébetnek ez esetről, ugy mint azok vallák, beszélt volna. — Vádlott J. Aloizia szintén előbbi vallomásánál maradván, a tárgyalás azzal fejeztetett be, hogy a felek cs. kir. bíróság Ítéletét Írásban fogják megkapni, mire f. évi jun. 10-kéről vádlottaknak következő ítélet adatott ki: B. Mária würtenbergi születésű 54. esztendős romai kath. férjezett, bűntelen előéletű nő a becsületbiztonság elleni kihágásban a btkv. 487-ik §. a) pontja szerint bűnös, — s ezért a btkv. 493. §-a szerint 14 napi fogságra s a perköltségek megtérítésére Ítéltetik ; J. Aloizia promontori születésű, 42. esztendős, római katholikus, férjezett, bűntelen előéletű nő pedig a becsületbiztossági kihágás alól a bprdtrs 287. §-a szerint bizonyítékok elégtelenségéből fölmentetik s a perköltségek alól íöloldoztatik. Indokok: S. József, T. Károly T. Ágnes és G. Erzsébet, valamint a panaszlók vallomásaik által törvényesen be van bizonyítva, hogy vádlott B. Mária által B. Ferenc tolvajlási bűntett elkövetésével nyilvános helyen gyanúsittatott. — ezen törvényesen begyőzött kihágás elkövetését B. Mária azzal ügyekszik menteni, hogy ilyes vélelemre néki elegendő oka volt, mert a fiától tanúk előtt hallá, hogy ez 1849-ik évben B. Ferenc társaságában lopást csakugyan követett el: mely nyilatkozatot J. Aloizia és M. Terézia valóban megtörténtnek állítanak. — Mindezek dacára ezen körülmény nem tekintethetik bebizonyítottnak, mert B. Mária fia J. György határozottan tagadja , hogy ő anyjának ilyes nyilatkozatot tett volna, — sőt vádolja őt, hogy általa ilyen hamistanúság tételre szóllittatott föl: J. Aloizia és M. Terézia pedig, mint a btk 135. §-a és f. pontja alá eső tanúk vallomásaikat sem eskü sem kézadással meg nem erősíthetik. — De még azon esetre is, ha fia J. György B. Máriának ilyes nyilatkozatot csakugyan tett volna: józan észszel nem vélelmezhető vádlott, hogy ilyes bűntény B. Ferenc által csakugyan elkövettetett, mert fiától mint saját valomása szerint, — rosz emberről ily nemű rágalmat annyival inkább föltehetett, mert ennek habozó, egymással ellenkező netán történt nyilatkozatai a hazugság világos jeleit magokon hordozák, mely jelek W. Károly károsodott vallomása által teljes bizonyosságra emeltetnek, miután az ennél