Törvénykezési lapok, 1857 (1. évfolyam 26. szám)

1857 / 26. szám

224 rint 14 nap, s ez a 301. §.szerint mindig a kézbesítés napja után kezdőd i k, természetesen akkor, ha az Ítélet ellen panasz nem emeltetik, vagy ha az ellen panasznak helye nincsen — mivel a mig a 308. §. értelmében panasznak helye van, s panasz emeltetik: addig annak elintézése előtt a határidő számitásárói szó sem lehet). E szabály — vagy ha ugy tetszik, a 301.§.— ellen vét némelykor a biróság is,midőn az itélet teljesitésére adott határidőt nem a kézbesítéstől, hanem a jogérvényessé válás napjától számitja; ez ellen vétett a 2-ik cikk t. irója is, midőn e kérdésre : mikor lehet az eskületételre határnapot kérni ? ekkép felelt: „csak akkor, ha az itélet jogerejűvé vált." E felelet helytelenségét legvilágosabban mutatja ezen alkalmazás: a legfőbb törvényszék Ítéletének kézbesítése után az első napon már lehet eskületétel végett határnapot kérni, — ezt értekező maga is megismeri; — a Pprdt. nem tiltja, hogy a határnap a másod, 3-ad, 4-ed napra tűzessék ki, ha az ellenfelet erről értesitni lehet, s az a határnapra megjelenhet, s igy az eskü letétetik, mielőtt a teljesítésre adott határidő eltelt volna; az itélet még végre nem hajtható — tehát teljesen még nem j ogér vényes. Egészen másként áll a dolog azon Ítéleteknél, melyek ellen panasznak volt helye, de panasz nem emeltetett; — mert a panasz határidejével a teljesítési határidő már lejárt, s a végrehajtási jog még csak egyedül az eskü le- vagy le-nem-tételétől függ; s mihelyt valaki azt igazolja, hogy az esküt letette, vagy hogy az a Pprdt. 255. §-a szerint letettnek tekintendő: a kért végrehajtás elrendeltethetik. Ezen meggyőződésben levén , tévedésnek nyilvánítom némely ítéletben azon kifejezést, hogy egyik fél köteles valamit teljesítni, miután a másik az esküt — letette, 14 nap alatt; — ez ép ily értelmű: egyik fél tartozik valamit teljesítni, miután a másik nem emelt panaszt 14 nap alatt, mi mégis a 301. §al egyenesen ellenkezik. Áll pedig e hasonlatosság, mivel a nem fölebbezett föltétlen ítéleteknél is a teljesítési határidő számítása a ne m-f ölebbezés által föltételeztetik, ép ugy, mint mikor az Ítéleti kötelezettség az eskü föltételétől függ: mihelyt a föltétel bekövetkezik, az már a kézbesítéskor létezettnek tekintendő. Egyedüli kivételt képez e szabály (300. és 301.) alól a vitatott 268. és 272. §. a 3 napi határidőnek az itélet jogerejűvé váltától való számítására nézve. Azonban, mivel a törvényhozóról föl kell tennünk, hogy a szabálytól csak annyira akart eltérni, a mennyire szükséges volt, azaz a mennyiben a szabályt alkalmazni nem lehetett: e 268. és 272 §§-ban foglalt kivételt is csak azon ítéletekre kell érteni, melyekre a 301. §-ban foglalt szabályt alkalmazni nem lehetett. Nem lehetett pedig a szabályt,hogy „a teljesítési 14 nap a kézbesítéstől számítandó," azon Ítéletekre alkalmazni, melyek ellen panasz nem emeltetik. — Mert ha ezen ítéletekre e szabály alkalmaztatnék: akkor a kézbesítés után 14 nap alatt kellene az eskü letétele végett határnapot kérni; ámde ezen 14 nap a panasz emelhetés 14 napi határidejével összeesnék s csak ugy számittatnék, ha panasz nem emeltetett; tehát az esküre kötelezett csak akkor tudná meg, hogy az eskü letétele végett folyamodnia kellett volna, mikor a folyamodás határideje már lejárt, és e miatt önhibája nélkül szenvedné azon joghátrányt, mely az eskünek lenemtételéhez kapcsolva volt. — Ha pedig előre gondoskodva, ezen 14 nap alatt kérne eskületétel végett határnapot, s ez alatt az ellenfél panaszt emelne : mivel ez halasztó hatálylyal bír, az esküért való folyamodás haszontalanná válnék; holott a törvény ily költséggel járó haszontalanságra senkit sem kötelezhet. Nem lehetett tehát ezen Ítéleteknél az esküre való jelenkezés határidejét előbb számítni, mintsem a panaszemelés 14 napi határideje elmúlt; ámde a 323. §. szerint az itélet ezen határidő elmultával jogerejűnek neveztetik: azért azon Ítéleteknél, melyek ellen panasz nem emeltetett, az esküre való jelenkezés határidejét csak a jogerejűvé-válás napja után lehetett és kellett számitani. A 3 napot illetőleg,a törvényhozó a szabályszerű 14 naptól talán azért tért el, mivel a kézbesités utáni 14 nap, mely alatt sem panasz nem emeltetett, sem az esküre jelenkezni nem lehetett, a jelenkezésre nézve haszontalanul telt el; ezen kívül annak, ki az esküt letenni köteles , ezen idő allatt a jelenkezésre készülni, azaz e fontos lépés iránt magát meggondolni elég, legalább annyi ideje volt, a mennyi alatt más kötelezettséget teljesítni tartozott volna. A többi ítéletekre a 14 napi határidőt s annak a kézbesítéstől számítását alkalmazni lehetett; azért azokra nézve a 268. és 272. §§-ok a 300. és 301. §§-ok alól kivételt