Törvénykezési lapok, 1857 (1. évfolyam 26. szám)

1857 / 26. szám

223 időmnek, fáradozásomnak — s igy más tekintetbeli magán érdekemnek , melyet egyébiránt a köznek, a tudomány s nemzeti becsület iránti tartozásnak alárendelni rég megtanultam. S ezt téve, bár kétszer annyit adandók ezentúl, mint adtam ekkorig: a lap árát csak az évnegyedes előfizetőkre nézve tartottam meg; mig az egész és félévesek azt aránylag 2 pfrttal jutányosabban veendik. E mellett pedig, ha lapom iránt az anyagi részvét is növekedni fogna: szándékom az év lefolytán tisztelt előfizetőimnek vagy valamely önálló jogirodalmi munkával, vagy a törvénykezési téren kitűnt nevezetesb férfiaink valamelyikének arcképével kedveskedni. (1) Midőn tehát azoknak , kik vállalatomat szellemi kincseikkel is gyámolitni honfiúi szent buzgalommal készek levén, azt a kezdet nehézségein átvinnem segítették, ezennel forró köszönetet mondanék : azon biztató reménynyel búcsúzom az eltűnő évtől. hogy t. pályatársaimmal e téren még gyakrabban lesz szerencsém találkozni a beköszöntő jövőben. Isten áldása rajtunk és munkánkon ! CSÁSZÁR. Észrevételek az e lapok 4-ik és 7-ik számában megjelent, a „megítélt eskü letételéről" szóló cikkekre. II. — Vége. — Ezen értelemben szól a Pprdt. 448. §-a. melynél fogva a végrehajtás nem más, mint j o g e r e j ű határozatok alapján rendeltethetik el; a Pprdt* 323. §-a pedig a jogerejűséget szintén ezen értelemben magyarázza, midőn azt mondja, hogy a nem fölebbezett ítéletek a fölebbezési határidő elmultával jogerejűekké, s annálfogvavégrehajthatókká válnak : természetesen azért, mivel a nem fölebbezett Ítéleteknél az ítélet teljesítésére adott 14 napi határidő a Pprdt. 301. §-ához képest a kézbesítéstől számíttatván : a fölebbezési határidő elmultával lejárt, s evvel a nyertes félnek kényszerítő vagyis végrehajtási joga erőre jutott; miért is a Pprdt. 324. §-a világosan kimondja, hogy az ítéletek, a fölebbezési határidő elmultával a nem fölebbező pertársak ellen teljes jogerővel bírnak. (*) E részben könyvajándékul a most tanácskozás alatt levő új Pprdt. szövegét és magyarázatát tűztem ki, mint szükségesb, használhatóbb kézikönyvet, melyet kihirdettetése után t. előfizetőim számára azonnal nyomatni fognék. CS. Bizonyos tehát, hogy ajogérvényességn e k tágasb és szorosb értelme van, ép ugy, mint számtalan más szónak, melyeket különféle, sőt ugyanazon törvényben is , minden megkülönböztetés nélkül különböző értelemben találunk alkalmazva ; ugy látszik , a jogászra bizatott annak meghatározása: mily értelemben használta a szót a törvényhozó ? Ez ugyan baj, mert a meghatározás nem mindig sükerül; azonban a mi a Pprdtartásban értekezésünkre vonatkozólag a jogérvényességet illeti, ezen kifejezés, bármily értelemben vétetik, zavart nem okozhat; mivel a nem teljes jogérvényesség kifejezésére , a Pprdt. e kitételt használja : „panasznak helye nincsen." — És ez igen természetes ; mivel a nem teljes jogérvényesség az itélet-teljesitési határidőnek folyamával kezdődik : ezen határidő pedig akkor kezdődik, midőn az Ítélet ellen (halasztó hatályú) panasznak nincs helye. így a Pprdt. 334. 338. 348. §§.ai az egybehangzó ítéletekről szólván, nem mondják azt, hogy ezek jogérvényesek; és azt sem mondják, hogy azokat végrehajtani lehet; hanem csak azt, hogy azok ellen panasznak helye nincsen, s az ellenök tett panasz az ítélet teljesítését, vagy ha tetszik végrehajtását, nem akadályozza, föltévén : ha az itélet teljes jogerőre emelkedett. E szerint tehát még a legfőbb törvényszék ítélete is, ha bizonyos idő alatt teljesítendő valamely kötelezést tartalmaz, a kézbesítés után azonnal teljesen nem jogérvényes, hanem csak olyan, mely ellen panasznak helye nincsen; s azért mind az egybehangzó ítéleteket, mind a legfőbb törvényszék ítéletét a Pprdt. 268. és 272. §§-aiban felállított osztályok közöl nem a jogérvényesek, hanem azok közé kell sorozni,melyek ellen panasznak helye nincsen. Téved tehát a t. értekező, midőn a legfőbb törvényszék ítéletét, melyet maga a Pprdt. sem nevez jogérvényesnek, a jogérvényes ítéletek osztályába számította, s az egybehangzóitéleteket a 268. §. egyik osztályába sem sorozta azért, mivel azokat jogérvényeseknek nem tartotta; holott magából az ezen §-ban elválasztott osztályozásból meggyőződhetett volna arról, hogy az eskületétel határidejének folyamára az itélet (teljes) jogérvényessége nem szükséges, mi a Pprdt. egy másik alapelvéből méginkább kiviláglik. Ugyanis az itélet teljesítésére adott határidő a 300. §-hoz képest rendsze26*