Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1938 / 15-18. szám - Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Pesh-PílisSolt-Kiskun vármegye vitéz Endre László alispán Az ország legnagyobb és vezető megyéjének úgyszólván semmi vonatkozása nincsen Szent István korával, vagy legalább is nem maradt lenn sammi adat ezzel kapcsolatban abból a korból. Maga a vármegye a történelem folyamán, mint a neve is mutatja, négy részből alakult ki. Az első felosztásból származó törzsősmegye Pest volt. Pilist IV. Béla alapította, azonban ezt később Nagy Lajos az újabb megyerendezéskor megszüntette. Jelentős változás állott be akkor, amikor II. Ulászló 1492-ben a két előbbi vármegyét egyenesen a király, illetve annak helyettese, a nádor vezetésére bízta. Innen származik az, hogy ennek a vármegyének már ettől a kortól kezdve, egészen 1848-ig a többi megyétől eltérő szervezete volt, miután nem külön főispánok, hanem a nádorok vezetése alatt állott. Soltmegye még Pilis előtt alakult, de akkor még Székesfehérvárhoz tartozott közigazgatásilag és Miksa (az első Habsburg uralkodó) csatolta Pest megyéhez 1569-ben a bíráskodás megkönnyítése céljából. Utána csak az abszolutizmus idején, 1850-től 1861-ig volt a vármegye kettéosztva Pest-Pilis és Pest-Solt részekre. A Kiskunságot csak a legújabb időkben, 1876-ban csatolták a vármegyéhez és ettől az időtől nevezik PestPilis-Solt-Kiskun vármegyének. A megye székhelyét illetően is többször változás állott be, mert eredetileg a megye székhelye mindig Buda volt, ami érthető is, hiszen a nádorok voltak a főispánok, márpedig a királyi udvar székhelye ezekben az időkben Buda volt. A török hódoltság idejében volt egyideig Pest, majd a további terjeszkedés után más-más vidéki város a megye székhelye. Majd a törökök kiűzése után 1689-ben újra Buda és végül 1696tól napjainkig Pest lett a megye székhelye. Természetesen a megye története szorosan összeforrott az ország történetével, s mint az ország legnagyobb vármegyéje színhelye volt a legjelentősebb történelmi eseményeinek, már csak azt véve alapul, hogy Buda volt nemcsak a megye székhelye, hanem az ország fővárosa is a történelem legmozgalmasabb idejében, így aztán egész természetes, hogy ez a vezető vármegye dicsekedhetik azzal, hogy területén tartották a legtöbb és legfontosabb országgyűléseket, mégpedig Rákoson és Budán. Csak kiragadunk néhány fontosabb momentumot, így a legrégibb országgyűlést, amit Rákoson 1298-ban tartottak és amely gyűlésnek a lényege a parlamenti kormányrendszer behozatala volt, (XXIII. cikk), de a többi régi országgyűlések is igen jelentősek voltak. Számszerint így oszlanak meg a fontosabb országgyűlések, amelyeket ennek a vezető vármegyének a területén tartottak: Budán 46, Rákoson 10 és Pesten 8 jelentős országgyűlés volt. így aztán érthető, hogy ugyancsak ez a vármegye volt a tanúja az újabbkori magyar történelem legszebb momentumainak, hiszen Szécshenyi István és Kossuth Lajos a híres pestmegyei gyűléseken vívták meg egymással az egész országra hatással lévő vitáikat és itt, a megyeháza nagytermébe hangzott el először Kossuth ajkáról az a kijelentés, ami az egész nemzet előtt is örökéletűvé vált, amikor Széchenyi Istvánról kijelentette, hogy ő a „legnagyobb magyar". Az újabb korban sokszor felmerült az a terv, hogy kettéosztják ismét ezt a vármegyét, miután Trianon óta jobban elüt nagyságával a többiektől és a modern közigazgatás bizonyos kívánalmakat vetett fel úgy a járási bírákodás, valamint a tanyarendszerek alaposabb közigazgatási beszervezése szempontjából. Azonban ennek ellene mond először is az, hogy ne tágítsunk történelmi tradícióinktól, amelyeknek legigazibb letéteményei még ma is a vármegyék, élükön éppen ezzel a vezető vármegyével, azonkívül pedig ellene mond ennek a szintén fontos nemzeti szempont is, hogy a főváros környékén az újabb korban kialakult nagy ipari települések fészkei lettek olyan irányzatoknak, amelyek sehogyan sem felelnek meg a keresztény nemzeti célkitűzéseknek és ezt a települést csakis azzal tudja az autonómia ellensúlyozni, ha továbbra is hozzátartozik az a része, amelyben a többséget a tősgyökeres magyar kisgazdatársadalom szolgáltatja, amely réteg mégis csak az alapja az igazi nemzeti irányzatoknak. Ez a legfontosabb érv amellett, hogy a megyét meg kell hagyni mai szervezetében. Még meg kell említenünk néhány statisztikai adatot is, amely szerint a megye területe 12.101 négyzetkilométer, összes termőterülete pedig 1,224.918 hektár. Főterményei a rozs, búza, árpa, zab, kukorica, burgonya, cukorrépa, hüvelyesek, kender, dohány, zöldségek, takarmányfélék stb. Lakossága Budapest és Kecskemét nélkül (önálló törvényhatóságok) 1,366.089, népsűrűsége 115.6 (1930. évi adatok). 1724-iki országgyűlés volt az első, amelynek lefolyását magyar nyelven is kiadták. Ez a diárium fólió alakban, Budán 1791-ben jelent meg; „Naponként való jegyzései az 1790. magyar országgyűlésnek" címen, amelynek a címlapján kétfejű sas díszelgett, gyomrában a magyar címerrel, fején pedig a Szent Koronával. Kiadták még ezt a naplót nyolcad alakban is Bécsben. Az országgyűlés tagjai részére ebben az időben ingyen szállásról (lakás, istálló, stb.) gondoskodtak. Ezért, aki jó szállást óhajtott szerezni, annak koráin utána kellett nézni annál is inkább, mert a pesti meg a budai polgárok csak kényszerűségből adtak szállást a követeknek. Emiatt azutáín sok volt a panasz, különösen azok részéről, akik szerették a kényelmet. 126
