Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 9-10. szám - A Magyar Lovaregylet és a lóversenyügy

nyos vizsgák letétele után, s kiküszöbölték az ellentéteket fogász szakorvosok és a fogász technikusok között. Mindegyik foglalkozási és hivatási ágazat megtalálta maga számára a 'helyes boldogulást és a fogászati kultúra emelésére nagy szolgálatokat tett ez a rendezés. Azonban hogyan képzelhetik el azt, ha a revízió bekövetkezne és az elcsatolt területeket visszakapnánk, hogy akkor ott a szerzett jogokat márólr holnapra elkonfiskálhatnánk és az ott működő fogászokat a mi ma érvényben lévő törvényeink és rendelkezéseink szerint „kuruzslókká" nyilváníthatnánk? Ez lehetetlen, de ugyanígy lehetetlen az is, hogy az ottani területeken működő és azelőtt hozzánk tartozott állampolgárok teljes joggal bírjanak és akkor itt, nálunk, azoknak a mestereik, akiknél annakidején inaskodtak, azok nem rendelkezhetnének ezekkel a jogokkal? Hiszen számtalan esetben láttuk bizonyítékait annak, hogy az itteni fogtechnikusok, akik a szerencsétlen 191 l-es rendelet megfosztott attól, hogy működési szabadságuk legyen itthon, ugyanakkor a náluk inaskodott és Csehszlovákiába szakadt fogtechnikusok ott szabad működést nyertek és fejtenek is ki. Ezért kézenfekvő, ha már most illetékeseink figyelembeveszik azokat a módszereket, amelyekkel ez a kérdés az elcsatolt területek jelenlegi impériumaiban történt, nemcsak a csehszlovákiai, hanem úgy a jugoszláviai, mint a román viszonylatban, sőt a legjobb példa erre a németországi. Érdekes az, hogy Csilléry András dr. képviselő úr oly sok vonatkozásban ismeri már és tanulmányozza a Harmadik Birodalom állampolitikai, szociális és kultu-1 rális berendezettségét, egész biztos, hogy ismeri a fogászat terén is ott jól bevált rendszert, úgv véljük, hogv ebben a tekintetben hűen lemásolhatnánk a németeket, ahol igen magas fokra tudták emelni a népegészségügyi vonatkozásban is a fogászatot a — fogtechnikusok közreműködésével. Ettől a módszertől sem áll távol a megszállt területek rendezési módszerei sem. sőt onnan vették ők is a mintát. így tehát a velünk barátságos viszonvban álló államitól vehetünk példát ebben a vonatkozásban a szakmai rendezés tekintetében. Sürgősen napirendre kell tűzni a fogtechnikusprobléma megoldását és ebben a tekintetben meg kell változtatnia a belügyminisztériumi illetékeseknek is az álláspontjukat, mielőtt még erösebb komplikációk lépnének fel ennél a kérdésnél. Feltétlenül engedniök kell eddigi merev és indokolatlan álláspontjukból, amely védhette mostanáig a „magasabb képesítés" jelszava alatt azt a fogorvosi réteget, amely réteg sem az arányszámánál, sem egyéb okok miatt nem alkalmas az ország népegészségügyét szolgálni a fogászat terén. Mindezeken felül pedig nem lehet emiatt az indokolatlan doktrína kedvéért egy ilyen magas kultúrájú, s kétségtelenül értékes, hivatást betöltő egészségügyi ipari ágazatot kihalásra, elsatnyulásra Ítélni! A Magyar Lovaregylet és a lóversenyügy Az ittfelejtett mult — A legexeluzivabb társaság — Ki kell nyitni az ablakokat és az ajtókat — Sürgősen át kell szervezni lóversenyügyünket — Milyen nagy úr egy lovaregyleli gróf? III. Már korábbi cikkeinkben reámutattunk arra a lehetetlen állapotokra, amelyeket jelenleg a magyar lóversenyügyekéi tapasztalhat az, aki bebatóbban foglalkozik annak hazai szervezetével. Hihetetlennek látszik, de ez a valóság, hogy ebben a vonatkozásban száz év óta nem történt semmi organkusabb változás, sehogyan sem akarjuk észrvenni, hogy száz év az nagy idő, hogy ezalatt a világ nagyot haladt és valahogyan a koreszmék sem olyanok, mint voltak száz évvel ezelőtt. Cikkezésünket felfüggesztettük; arra az időre, várva, hogy esetleg az Ügetőversenytestületnél lapasztalt ügyek illetékeseinket arra fogják indítani, hogy egész lóversnyszervezetüknél bizonyos reorganizációt vigyenek keresztül, azonban ezideig nem tapasztalhattunk semmi változást. Ugylátszik, hogy az új lótenyésztési főfelügyelő, Odescalchi Béla herceg, aki Plósz államtitkár helyére jött a földmívelésügyi minisztériumba, szintén nem lát okot arra, hogy lóversenyügyünk jelenlegi szervezetén változtatásokat indítványozzon. Jólehet, hogy a jelenlegi kormányzati feladatok óriási mértékben megszaporodtak a politika egyéb teterületein, azonban az élet nem állhat meg és ígv kénytelenek vagyunk újra elővenni ezt az ügyet, noha nem illeszkedik be a most felszínen mozgó esvéb politikai programpontokba, de úgy véljük, hogv énnen az úi földmívelésügyi miniszterünk, Marschall Ferenc, módot és időt is fog találni arra, hogy ezt a kérdést is áttanulmányozza a többi sokkal jelentősebb és talán fontosabh agrárteendői mellett. Ismerve az ö agilitását, abszolút hivatottságát és nagy koncepcióját, megvagyunk győződve arról, hogy erős kézzel fog belenyúlni ebbe az elhanyagolt problémába is, hiszen nem jelentéktelen az az összes, amelyet az agrárkormányzat évről-évre a telivér lótenyésztés céljaira áldoz és ugyancsak nem jelentéktelen ennek a termelési ágazatnak gazdasági jelentősége. Nem luxusról van itt szó, hanem igenis reális agrárérdekről. A jól megalapozott tömegjátékszenvedély egyik legjelentősebb objektuma a lóversenyintézmény és így nem jelentéktelen kérdés az, hogy ez az intézmény kinek és milyen szervezet kezében van. Amikor azt látjuk évek óta, hogy eddigi kormányzataink ridegen elzárkóztak minden olyan ajánlat elfogadása elől, amely valamilyen formájában a hazárdjátékot akarta volna nálunk is meghonosítani monopólium alakjában, játékkaszinó felállításával, s ugyanakkor évek óta nem történik semmi a lóversenyjátékok megrendszabályozása érdekében, holott tudjuk jól, hogy nem jelen66