Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 9-10. szám - A német-osztrák események alakulása és hatása a Mária Terézia Rend kérdésének végleges rendezésére

közüti nem rendelkezik olyan tőkefelesleggel, amit a szükséges beruházásokra kelene fordítania. Tehát erre a célra feltétlenül rendelkezésére kell bocsátani a megfelelő összegeket. Annak igazolásául, hogy mennyire szükséges mezőgazdasági termelésünk intenzivebbé tétele úgy a nagymint a kisbirtoknál, szabadjon egy pár adatot idéznem dr. Kerek Mihálynak „Mezőgazdasági termelésünk 4 évtizede" címmel a Magyar Szemle ezévi január havi számában megjelent tanulmányából. Kerék Mihály szerint dacára annak, hogy a gazdálkodás technikája tökéletesedett, a helyes talajművelés a kisebb gazdaságban is tért hódított, a gépek alkalmazása elterjedtebbé vált, a minőségileg jobb és mennyiségileg nagyobi) tömegű termelést adó nemesített vetőmagvak használata örvendetesen fejlődik, a termés hozama lényegesen még sem emelkedett. Pl. a búzának a termésátlaga volt hektáronként (1 hektár cca 1.74 kat. hold) 1891—97 között 12.31 q. 1931—37-ben 13.11 q, rozs: 10.75—11 q, árpa: 11.88—13 q, zab: 10.40—11.70 q. Látjuk tehát, hogy a termésátlagok fenti terményeknél 40 év alatt alig emelkedtek, míg pl. Németországban a termésállag búzánál 1889—95 között 14.1 q, 1929—35 között 21.5 q, emelkedés több mint 50% hektáronként. Olaszországban a búzatermés átlaga 1909—13 között 10.5 q, 1929—33 közölt 14.4 q. Finnországban 11.2-17.3 q. Németországban a termésátlagok 40 év alatt 50—70%-kai, Franciaországban 24—37%-kai emelkedtek. Olaszország buzatermés-átlaga 20 év alatt 37% -kai, Finnországban pedig 55.2%-kai emelkedett. Tény az, hogy termésátlagunkkal Európa fejletlenebb agrárállamai közé szorultunk. Mezőgazdaságunk stagnációjára állatállományunk alakulásából is következtethetünk. Amíg a népesség 1911—35-ig, vagyis 24 év alatt 15.6%-kai növekedett, a szarvasmarhalétszám 11 %-kai. a ló 1.6%-kal, a juh 40%-kal csökkent. Az 1935. évi szarvasmarha-, ló- és juhállomány az 1911. évi állapothoz képest mind területi ,mind népességi viszonylatban jóval kisebb. A sertésállományná lazonban számottévő és örvendetes fejlődés tapasztalható, valamint a baromfitartás is általában megduplázódott. Érdekes adat továbbá, hogy amíg 100 négyszögkilométer mezőgazdasági müvelés alatt álló területre hazánkban 1935-ben 2.529 drb szarvasmarha jutott, addig pl. Dániában 11.930, Németországban (5.832, Ausztriában 5.399. Csonka-Magyarország ma éppen olyan egyoldalú szemtermelő állam, mint volt 40 évvel ezelőtt a magyar birodalom. A gabonafélék és a tengeri együtt a szántóterületnek ma ép úgy "Á részét kötik le, mint 40 esztendővel ezelőtt. Ez pedig annál aggályosabb, mert a szemtermelésnél a termésátlagok terén az egy tengeri kivételével nincs számottevő javulás, ami azt jelenti, hogy 7.5 millió kat. hold szántóföld majdnem ugyanannyit lennel, mint 40 évvel ezelőtt, amikor eca 2 millióv<d kevesebb volt a lakosság, mint most a mai csonkaország területén, tehát jelenleginél jóval több volt a munkaalkalom egy sokkal gazdagabb országban. Bizony igaza van Keréknek, amikor kijelenti, hogy ez a szomorú tény sok mindent megmagyaráz mezőgazdasági tömegeink égető szociális bajait illetőleg. Ezeket az adatokat csak azért soroltam fel, hogy igazoljam azon állításomat, miszerint a mezőgazdasági hitel kérdésének megoldása nem tűr tovább halaszlást, hogy konkréten kell foglalkozni azzal a kérdéssel, miképen állhatnánk a gazdatársadalom rendelkezésére olcsó és megfelelő összegű hitellel, hogy a beruházások révén a termelést belterjesebbé és intenzívebbé tehesse. (Folytatjuk.) Á német-osztrák események alakulása és hatása a Mária Terézia Rend kérdésének végleges rendezésére Irta : PETRICHEVICH GYÖRGY ny. ezredes A röviddel ezelöitt lefolyt eseményekkel, nevezetesen a német-osztrák volt szövetségi államnak a némel birodalomba történt bekebelezésével már régen számolnunk kellett. Az utolsó nyolc esztendőben a Mária Terézia Rend joghelyzetével kapcsolatosan megjelenj öt könyvemből, valamint az utolsó két hónapban az ország nagyobb városaiban, mint Pécsett, Szegeden, Debrecenben és Székesféhérvárott tartott előadásaimból ennek várható bekövetkezése, történelmi és államjogi szempontból megvilágítva logikusan és minden kétséget kizáróan ki is tűnik. Okmányokkal alátámasztva beigazoltam ugyanis, hogy független osztrák állam, illetve osztrák császárság sem az 1804—1806 években, sem pedig 1866-ban — mint azt tévesen tanítják — nem alapíttatott és hogy a külföldi államok, de főként a német birodalmi fejedelmek az osztrák császári titulusnak felvételét is nem a német birodalomhoz tartozó habsburgi német örökös tartományok, hanem kizárólag az I. Ferenc által, szuverén és örökös magyar királyi minőségében függetlenül kormányzott, Szt. Isíván koronájához tartozó országok alapján voltak hajlandók elismerni. A német fejedelmek már 1804-ben is nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a német-cseh örökös tartományoknak a német birodalomhoz való 'hűbéri viszonya a jövőben, illetve a titulus felvétele után sem1 változik, és a császári címet csakis oly értelemben ismerik el, mint amely rang az uralkodóházat magyar szuverén apostoli királyi minőségéből kifolyólag már 1526 óta megilleti. De Anglia, Svédország, Dánia stb. kormányai, sőt Napóleon is az új császári címben csak mint közjogi tartalom nélküli üres titulust láttak és kijelentették, hogy ennek rangja nem lehet más, mint az, mely a magyar királyi méltóságot az államok nemzetközi érintkezésében megilleti. A császári korona tudniillik nem bírt állami jelleggel, azon egyszerű okból, mert az egységes osztrák állam nem is létezett, s az valójában nem volt más, mint egy szimbolikus házi korona, és mindvégig az is maradt. A német-cseh örökös tartományoknak a német birodalomhoz való hűbéri viszonya csak a königgrátzi vereség után, 1866-ban változott meg némi tekintetben, amikor is Bimarck a prágai békében a habsburgi örökös tartományokat a német szövetségből kiszorította. Ekkor alakult meg közjogilag, a wieni birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok címen nevezett kormány, melyet, (nevezetesen ezeket a területi komplexumokat) azután egész röviden, de minden jogalap nélkül, az „ausztriai császárság" gyűjtőnév alá foglalták, anélkül azonban, hogy a tényleges osztrák császárság a valóságban megalakíttatott volna. Ezek az országegyedek — beleértve természetesen Csehországot is, mint régi német birodalmi választófejedelemséget, — következéskép a német összállamterülethez tartoztak, amit alátámaszt még az a körülmény is, hogy ezeknek a habsburgi tartományoknak tényleges elszakadása a német birodalomtól soha, tehát még 1866ban sem következett be, mert ez különben is joghatályossá csak akkor válhatott volna, ha valamennyi német 63