Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 9-10. szám - A mezőgazdasági hitel problémái

tozássá kell átalakítani, ami úgy történik, hogy a hitelintézel mint hitelező az átalakított kölcsön követelést készpénzzel fizető kezessége mellett a Magyar Pénzügyi Szindikátusra engedményezheti. A Szindikátus az átalakított és ráengedményezett követelések tökeösszegének 70%-át készpénzben folyósítja az engedményezi} hitelintézetnek, az engedményezés ellenértékének még fennmaradó 30%-át pedig mezőgazdasági kötvényeknek névértékben való átengedésével szolgáltatja. A 10 kat. holdon aluli ingatlanoknál az átalakítás és könyvjóváírás után a védettség megszűnik. Mint látjuk fentiek alapján a 10—1.000 kat. hold közötti kiterjedésű védett birtokok 40-szeres szorzaton aluli tartozása még nem nyert végleges rendezést. Nagyon érdekesek dr. Mákai Ödön számításai arra vonatkozólag hogy a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban eddig az állam kötelezettségei 275 millió pengőt, a hitelintézeti áldozatok 135 millió pengőt, a hitelszervezeten kívülálló hitelezők áldozatai pedig 150 millió pengőt reprezentálnak, tehát azt mondhatjuk, hogy a magyar gazdasági elet részben közvetlenül, részben állami átvállalás Útján a gazdaadósságok rendezése érdekében 560 millió pengő tőkeáldozatot hozott, nem számítva azokat a veszteségeket, melyek a tőkeáldozaton kívül jelentős kamatcsökkenések révén keletkeztek. Tény, hogy a magyar mezőgazdaság helyzetén a gazdaadósságok rendezése rendkívül sokat lendített, mert míg 1931 ben a magyar mezőgazdaság kamatterhe 225 millió pengő volt, addig 1936-ban ez a kamatteher pénzügyi körök szerint — amint Darányi miniszterelnök úr győri beszédében is említette — 80 millió pengőre csökkent. Mintán most röviden ismertettem a gazdavédelmi rendelet lcglénv egesebb intézkedéseit és azok pénzügyi hatásait, kíséreljük meg legalább hozzávetőlegesen megállapítani azt az összeget, amely jelenleg a földbirtokot terheli. Konkoly-Thege Gyula adatai szerint — mint már előbb említettem — 1933. év közepén a földbirtok összes bekebelezett és be nem kebelezett terhe cca 2.312 millió pengő volt. A földreformmal kapcsolatban nyújtott kölcsönök nélkül pedig 1903 miliő pengő. Ebből bekebelezett hitelintézeti kölcsön cca 1.055 millió, be nem kebelezett hitéiintézeti kölcsön cca 1X0 millió, egyéb bekebelezett és be nem kebelezett terhek pedig cca 068 miliő pengő. A Statisztikai Hivatal adatai -szerint 1936. év végén a földbirtokkal jelzálogilag biztosított váltók összege 704,580.000 pengőt, a jelzálogos törlesztéses kölcsönk álladéka 254.327.000 pengőt, a jelzálogos, de nem törlesztéses hitelintézeti kölcsönök álladéka pedig 54,687.000 pengőt, hitelintézeti, jelzálogilag biztosított folyószámlás kölcsön 78,584.000 pengőt, összesen 1.092.142.000 pengőt tettek ki, úgy hogy az összes hitelintézeti bekebelezett terheket 1936. év végén összesen 1.100 millió pengőre tehetjük az 1933. év közepén fennálló cca 1055 milióval szemben. Nagyon érdekes, hogy •i bekebelezett hitelintézeti terhek nem hogy csökkentek, hanem még emelkedtek cca 45 millió pengővel. Ha vizsgáljuk, hogy ez a változás honnan adódik, akkor azt látjuk, hogy a záloglevél kibocsátás alapjául szolgáló törlesztéses kölcsönöknél a csökkenés 66 millió pengő, a nem törlesztéses kölcsönnél 4 millió pengő, összesen 70 millió pengő. Azonban a bekebelezett folyószámlahiteleknél az emelkedés 36 millió pengő, a bekebelezett váltóhiteleknél pedig az emelkedés 79 millió pengő. Nem valószínű, hogy ez a 115 millió pengős emelkedés a folyószámlahiteleknél és a váltókölcsönnél mind új folyósításból származik, hanem valószínű az, hogy az 1933. év közepén fennálló be nem kebelezett 180 millió pengő hitelintézeti követelésben bennfoglaltaknak olyan folyószámlahitelek és váltókölcsönök, amelyeket a bankok a későbbi évek folyamán kebeleztettek be. 1933. év közepén a bekebelezett és be nem kebelezett hitelintézeti kölcsönök összege cca 1.230 millió pengő volt. Azt mondhatjuk ,hogy 1936. év végén ez az összeg majdnem változatlanul állhat fenn. Ugyanis amint látjuk, ebben az időpontban a bekebelezett hitelintézeti terheknek az összege 1.100 millió pengő és feltevésünk szerint a be nem kebelezett terheknek az összege cca 100 millió, összesen 1.200 millió pengő. A másféle bekebelezett kölcsönöknek az összegét most is 100 millióra tehetjük. Tehát ezek szerint a kölcsönöknek az összege 1.300 millió pengőre tehető az 1936. év végén. Ha azonban tekintetbe vesszük azl, hogy a teherrendezési eljárás következtében a védett birtokoknál a kat. tiszta jövedelem 40-szeres szorzatán felüli összegek könyvjóváírással rendeztetnek, melynek összege 300 millió pengő, valamint, hogy 1936. év végén fennálló cca 250 millió pengő törlesztéses kölcsön álladéka, tekintetbe véve a dollár, a font, a svájci- és a francia frank cca 40%-os értékcsökkenését ,kb. 100 millió pengővel csökkent, tehát itt egy 400 millió pengős tehercsökkenéssel számolhatunk. (Persze csak aban az esetben, ha az állam nem fogja érvényesíteni a könyvjóváírás révén átvállalt gazdaadósságok fejében a gazdákkal szemben fennálló mintegy 150 millió pengő követelést.) Adó- és illetékhátralék, vételárhátralék, kereskedelmi- és ipari tartozások, végrehajtási zálogjog, valamint egyéb bekebelezett és be nem kebelezett költségek fejében a földbirtokot 1933. év közepén még 570 millió pengő terhelte. Azt hiszem egészei, reális, ha úgy számítom, hogy a birtokosok tekintettel a javuló gazdasági helyzetre, ezekből a tartozásokból 100 millió pengői törlesztettek. Ezt a 100 millió pengőt hozzáadva az előbb említett 400 millió pengőhöz, végeredményben 500 millió pengő teher csökkenéssel számolhatunk és azt mondhatjuk, hogy az összes bekebelezett és be nem kebelezett terhek (a földrefrmmal kapcsolatban nyújtott kölcsönök nélkül) 1933. év közepén fennálló 1.900 millióról 1.400 millió pengőre csökkentek. Megemlíteni kívánom, hogy dr. Nyulászj János (Tébe évkönyv, 1938) a magyar föld bekebelezett és be nem kebelezett terheit, számításai alapján jelenleg 1.300—1.500 millióra becsüli. Miután most láttuk, hogy kb. mi az az összeg, ami jelenleg a földbirtokot terhelheti vessük fel a kérdési, van-e jogosultsága annak, hogy konkréten foglalkozzunk a mezőgazdasági hitel problémájával, vagyis azzal a kérdéssel, hogy mi módon lehetne a gazdatársadalomnak újra megfelelő hitelt rendelkezésre bocsátani, különösen akkor, amikor a Darányi-féle 5 éves terv is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Szerény véleményem szerint ennek ellenére szükségesnek tartom egész konkréten foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ugyanis a Darányi-féle terv szerint a mezőgazdasági hitel rendelkezésére fordítandó közel 100 millió pengőből elsősorban a gazdaadósságokat óhajtják véglegesen rendezni és a védettséggel járó kötöttségek hínárjából a gazdaadósokat kiszabadítani. Ez temészetesen rendkívül fontos. Meri amíg a multat nem likvidáljuk, addig új építőmunkába ezen a téren nem foghatunk. Ezt teljes mértékben elismerem. Azonban a gazdaadósságok végleges rendezése után fennmaradó összeg nem lehet olyan jelentős, hogy avval a mezőgazdasági hitel terén komoly építőmunkát kezdhessünk, vagyis a jogos hiteligényléseket kielégíthessük. Pedig ez nagyon fontos és el nem odázható kérdés. .1 mezőgazdaság termelését feltétlenül belterjesebbé kell tenni, mert addig szó sem lehel egész társadalmi és gazdasági helyzetünkre súlyosan nehezedő agrárszociális válság megoldásáról. A mezőgazdaság a jelenlegi körülmények 62