Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 7-8. szám - A 3. Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam

A III. Közigazgatási Tovább­képző Tanfolyam Részleiek Széli József belügyminisz­ter megnyitó beszédéből Az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizs­gabizottság a magyar közszolgálat legjobb neveil egyesítve magában, alapjává lett a közigazgatási továbbképző tanfolyamoknak, ugyanúgy a fej­lődés további foylamán — az alapvető munkála­toknak egy-két év alatt való elvégzése után — a belügyminisztériumnak módjában lesz megal­kotni a köztisztviselők továbbképzését szolgáló Magyar Közigazgatási Akadémiát«, amint az — több külföldi államban már meg is van. E cél eléréséhez szükség volt az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsgabizottság intéz­ményére, de szükség volt a Közigazgatási Tovább képző tanfolyamokon keresztül végzett úttörő, a köztisztviselői továbbképzés gondolatát nép­szerűsítő munkálatokra is. Egy »Közigazgatási Akadémia* életrehívása az a végső állomás, amely felé a magvai- tisztviselői képesítés^ és képzés, a tisztviselői nevelés gondolata halad. Ha az eddigiekhez hasonlóan, még egyszer-kétszer — az egész magyar közigazgatást átfogó előadás­sorozat formájában — megtartjuk ezt a — most harmadízben megnyíló - - tanfolyamot, azután mar semmi akadálya sem lesz) annak, hogy a kormány akadémia formájában alkossa meg az állandó tisztviselő továbbképző intézményt. A mai időkben minden kormányzati program erősen szociális irányú. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a mai magyar közélet vezetői a kormányzat és a közigazgatás e téren is tel­jesítik feladatukat. Nemcsak a Kormányzó Ur őfőméltósága mu­tat példát legmagasabb helyeztetésében földmí­velő népünkkel való együttműködéséről, amikor maga tette az első kapavágást az Alföld szikes talajába, hogy ezzel ismét százaknak és százak­nak adjon kenyeret, de mély hálával és hódolat­bal kell megemlékeznem a "Kőméitóságé Asz­szonyról is, aki áldást és enyhülést áraszt nemes szíve sugallatától vezérelve és semmi' fáradsá­got sem kímélve, évente annyi ezer könnyet tői­ről íe. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az értelmiségi munkanélküliség csökkentésének, majd megszüntetésének valóban nagyszabású rendszerét teremtette meg. A nagy magyar Al­föld szétszórt tanyavilága számára peclig a ván­dortanítói intézményt létesítette és a vándor­tanítók feladatává tette nemcsak az iskolás gyer­mekek tanítását, hanem analfabéta tanfolyamok és más ismeretterjesztő előadások tartását is a felnőtt Lakosság számára, Az iparügyi miniszter úr a munkaügyi jog­szabályalkotás, a. magvai- munkajog fokozatos kiépítésével a szociális védelmet teszi hatékony­nyá az arra legjobban rászorulók számára. A mi­nimális munkabér, a maximális munkaidő, a fi­zetéses szabadság szociális gondoláin most már bevonult és gyökerét eresztett a magyar tör­vénytárba. A törvényhozás most tárgyalja a mezőgaz­dasgái munkások kötelező öregségi biztosítását, amely hivatva van a munkában elfáradt, ki­öregedő földmívelő magvai' emberek éeltének az utolsó napjait — bár korlátolt keretek között — megkönnyíteni. A miniszterelnök úr szavai sze­rint: yfökímunkás népünk erősítése az egész nem­zet jövőjének erősítését jelent i . A pénzügyminiszter úr által előterjesztett és immár törvénnyé lett javaslat a többgyer­mekes alkalmazottak családi pótlékának feleme­lésével intézményesen szolgálja a családvédelmet. Mint belügyminiszter, elrendeltem volt or­szágosan a kötelező diftériaellenes védőoltást. A miniszterelnök úr kezdeményezésére a nagy magyar magánvállalatok és a Magyar Nemzeti bank által felajánlott három és félmillió pen­gőből egymásután állítjuk fel a falusi egész­ségházakat, elindítjuk a zöldkeresztes védőnő­ket ,-is a falvakban és a tanyákon orvosokat te­lepítünk le. Tudjuk, hogy ez még nem minden. Jól tudjuk, hogy a. kitűzött céltól még na­gyon messze vagyunk. De azt határozottan állít­juk, hogy mindez korántsem az a bizonyos ^szo­ciális olajcsepp«, sem puszta karitatív gondos­kodása Ezek már egy nagyvonalú szociális prog­ram részletei, amelyek megvalósításának csak az anyagi lehetőség szab gátat. »Tisztában kell lennünk azonban azzal — amint ezt egyik írónk helyesen állapit ja meg. - hogy egy nemzet életében mindig a konzervál ív reform megvaló­sítása (dé hárult a legtöbb akadály, mindig a oknzervatív reformpolitika folytatása volt a leg­nehezebb, mert ehhez a politikához kell a leg­nagyobb szellemi felkészültség, a legnagyobb lel­kiismeret és ez a politika a legvédtelenebb a demagógia val szemben7. Éber figyelemmel kisérjük, hogy a külföldi ádlamok minő erőfeszítéseket tesznek e téren. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az összehasonlítás­tól nincs mit félnünk és restelkednünk. A kritikát, mint minden más vonatkozásban, itt is szívesen fogadjuk és figyelembe vesszük. De fajszeretetben, a mi szegény magyar népünk iránti szeretetben kibontást már nem fogadha­tunk el, ezt elhárítjuk magunktól. A szociális kormányzatnak nem csupán tör­vényei, rendeletei, intézkedései vannak, de van tisztviselői oldala is. Még ma is sok panasz hangzik el a tisztvi­selőknek a közönséggel szemben való viselke­désével kapcsolatban. E panaszokon — a kor­mánv nézete szerint — csekély változtatással. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom