Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 7-8. szám - Építési tevékenység ellanyhulása és annak okai

reprezentatív man-je a korszaknak Tisza István mellett Elek Pál, mert ez a hirhedt bankkalóz korántsem 'elszigetelt jelenség, hanem szinte plátói tipusa a budapesti pénzvilág egy igen befolyásos részének, egészen úgy, mint Tisza István a magyar szolgabírónak. A magyar dzsentri-szolgabíró sknupulus nélküli terrora, amely habozás nélkül hozza mozgásba a csendőrszuronyt és adat sortüzet s a zsidó uzsorás, aki megfelelő ellenszolgáltatások fejében az előkelő uraság váltóit zsirálja, s a választási panamákhoz pénzt ad: ez a mai magyar politika legkirivóbb, legjellegzetesebb vonása. De természetesen nem a legmélyebb. Ez a két néprontó tipus csak tünete a latifundiumos feudalizmus gazdasági és erkölcsi szerkezetének . . . « Ime így írt Jászi Oszkár, a zsidó radikálista, a zsidókérdésről i912-ben, s annak ellenére, hogy dialektikája túlságosan hasonló a ma dívó szélsőséges röplapok hangneméhez, a különbség csak az, hogy hiányzik belőle a mai írások minden sorába beletűzdelt »nemzeti«, és »keresztény« jelző, de a lényeg ugyanaz. Problémáinkról ír. További adalékok a zsidókérdéshez a következője: 1910-ben megtartott népszámlálás szerint az egy négyzetkilométerre esett átlagos népsűrűség 64.2 százalék volt, míg 1936ban ugyanaz 96.4 százalékot tett ki, ugyanakkor a háború előtti utolsó évek alatt, tehát 1905—1913-ig, mintegy kétmillió ember vándorolt ki az országból, míg a háború után ez teljesen megszűnt. Az 1930-as .népszámlálási adatok szerint ma Csonka-Magyarországon a gazdasági cselédség létszáma volt 220.000 kereső és 380.000 eltartott, vagyis összesen 600.000. A nincstelen földmunkások létszáma pedig 560.0C0 kereső és 690.000 eltartott, összesen 1.250.000. A törpebirtokosság száma, amelyik munkát vállal, mert kis földjéből megélni nem tud, keresőkkel és eltartottakkal együtt összesen 1.150.000, vagyis mindezek összeadva kereken 3 millió magyart tesz ki, akiknek az életnívójukról nem lehet beszélni azon egyszerű oknál fogva, mert az nincs. További adalékokat Mojzes János dr. képviselő egyik parlamenti beszédéből vesszük ki, amelyek szintén megszívlelendők a zsidókérdés megoldása szempontjából és ezek a következők: A vil^ghábour után a románok Erdélyben 2.900.000 katasztrális holdon, a csehek a felvidéken 2.300.000 kat. holdon, a szerbek az elszakított délvidéken 2.100.000 kat. holdon telepítették le fajtestvéreiket a tőlünk elvett földekre, vagyis összesen 7.300.000 kataszteri holdon telepítettek, míg nálunk a telepítési törvény értelmében 25 év alatt legfeljebb 270.000 holdon fogur k telepíteni. Végül a kiküldendő bizottság figyelmébe ajánljuk az 1931. évi XX. t.-c, a karteltörvény értelmében törvényes alapon, de titkosan kezelt mintegy 400 kartel és árkonvenció létesüléséd, amelyekre talán sok esetben szükség van és lehet, de a titkosságra semmiesetre sem, mert csakis a nagy közvélemény teljes nyilvánossága előtt kötött és működő ilyen kartelek és egyezményeknek volna létjogosultságuk. Ugyanis még 1930-ban, Londonban, összeült Interparlamentárius Unió határozatilag mondotta ki, hogy a kartelalakulások ma szükségesek a gazdasági életben, azonban csakis a teljes nyilvánosság ellenő zése mellett. Ez nincs meg nálunk. Építési tevékenység; ellanyhulása és annak okai Az építőipar és a gazdasági körök nagy megütközéssel tapasztalják, hogy a kedvező koratavaszi időjárás dacára az építőipari tevékenység ezévben igen enyhéin indult meg, ami tudvalevőleg nem csupán a magasépítési tervezői irodák és .1 vállalkozó cégek, hanem a kapcsolatos összes iparosok számára is rendkívül kedvezőtlen, Ha a Fővárosi Statisztikai Hivatal adatai alapján visszatekintünk az elmúlt 1936-os és 1937-es évek adataira, akkor megállapíthatjuk, hogy az előző évben 994, a legutóbbi é> ben már csupán 880 lakóház épült lel a főváros területén. Igaz, hogj ez utóbbi évben nagyobb volt a lakásszaporulat mint az előzőben, de ez nem megbízható adat, mart a lakások szobaszáma az, ami az összehasonlításra alkalmas adat lenne: s fenthivatk. kimutatás szerint az 1936. évben keletkezett szobák száma 21.185, ezzel szemben 1937-ben már csak 19.478. A legutóbbi két Í-Y akut tehát látjuk, hogy a visszaesés körülbelül 8 százalékos. Még szomorúbbnak mutatkozik a f. évi helyzet, mert ebben az évben az első hónapban csak 40 új lakóház építésére adtak ki engedélyt, ami lő-tel kevesebb, mint a múlt év ugyanez n hónapjában kiadott engedélyek száma. Állapítsuk meg azt is, hogy a múlt év januárjában 4 új 5 emeletes bérház építésére nyertek engedélyt, míg ez év januárjában 5 új emeletes bérházat a főváros területén -em kezdtek építeni. Látjuk tehát, hogy különösen a nagyobb lakóházak építésében mutatkozott meg visszaesés, és ez a visszaesés mind a mai napig állandósulni látszik. Az építőipar látható visszafejlődése arra készletté a Budapesti Építőmesterek Ipartestületét, hogy a miniszterelnökséghez intézett felterjesztésében megállapítsa a Statisztikai Hivatallal párhuzamban, miszerint a 1 ikastennelés nem tart lépést a lakásszükséglelte], aminek egyszerű folyománya az általános lakbéremelkedés. A testület megállapítása szerint a tőke ezen teljesen újszerű, erősmérv ü tartózkodása az építkezéstől, a belpolitikai életben megmutatkozottnak vélt nyugtalanságban leli magyarázatát, s kéri a miniszterelnököt, hogj megnyugtató kijelentésekkel világítsa meg ezen hiedelem alaptalanságát, s nyugtassa meg a tőkét a maga biztonságába vetett hitében Az iparhatóság ezen tiszteletreméltó álláspontjával párhuzamban azonban állapítsuk meg ezen a helyen, a Törvényhozók Lapjának ismert tárgyilagosságával, hogy az építőipar látható pangásának nemcsak a komolytalan tőkeellenes izgatások az indítóokai, hanem azzal párhuzamban eviyéb okokat is látunk. Tudjuk, hogy a munkabérek törvényes rendezése, a nagytokú drágaság s a munkásság 47