Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 7-8. szám - Építési tevékenység ellanyhulása és annak okai

nehéz megélhetése következtében szükségessé vált mégis, meg kell állapítanunk, hogy a legutóbbi időben történt háromszori erősmérvű munkabéremelkedés, nemkülönben az anyagárak erős áremelkedése, illetve a sokszor hibáztatott helyteln kartelpolitika az építkezést alapvető költségeiben erősen megdrágították. Említsük meg e helyen azt a helytelen pénzügyi felfogást is, amely a maga hitelpolitikájában az építőtevékenységet nem támasztja alá, hanem felfogása szerint átengedi az építőipari tevékenységet teljesen a magántőkének, amely pedig pillanatnyi hangulatában — reméljük csak egyelőre — ezt a tevékenységet alimentálni nem tudja és láthatólag nem is akarja. Kétségtelen, hogy a tőke minden ész=>zerűtlen híresztelésnek is általános visszahúzódással felel meg, mégis, teljesen elhibázott dolog visszariadni a ma még leghasznosabbnak mutatkozó építkezéstől, mert még a mai fokozottan megnehezedett adóviszonyok között is az építkezés mutatkozik a legelőnyösebb üzletnek. Vegyük még fentiekhez hozzá azt is, hogy építőipari körökben ma még a legújabban elrendelt 48 órás munkahét hatásával nincsenek teljesen tisztában, de ez is feltétlenül a munkabérek ismételt intenzív felemelését jelenti, úgy, hogy most már az anyagárak, a fuvar és a munkabérek emelkedése minimálisan 10, de némely építési elemnél a 15 százalékot is elérte. C Az új lakóház-építkezéseknél a hatóságilag elrendelt gázvédelmi berendezések esetenként 4—7 százalékos drágulást jelentenek, de a hazafias szempontokat tekintetbe véve, ezen rendelkezések szükségességét nem lehet kétségbevonni. Említsük meg végül az érvényben lévő házadómentességi rendelkezéseket, amelyek csak bizonyos, egész korlátozott területre redukálva, s igen szigorú rendelkezésekkel körülírva, nyujtaanak módot lényegesebb adómentesség elérésével kapcsolatos építkezésre. Az építtető magántőke, a laikus építtető közönség, a munkák kiadása, sőt az alapos tervezés megindulta előtt látni akarja már befektetendő tőkéjének előnyös kamatoztatási lehetőségét, s az erős drágulási folyamatban a tapasztalat szerint csak az adómentességi előnyt felmutatható körzetekben tervezett lakóházak kerülhetnek kivitelre s a rendkívül szigorú alapfeltételek! s a nagyon kevés alkalmas építési terület ebben a vonatkozásban ban is lényeges akadályt jelentenek. Fentiekben csak a látható leglényegesebb szempontokat körvonalazva, igyekeztünk kimutatni az építési tevékenység ellanyhulásának okait: lássuk most már, mik volnának azok a legszükségesebb teendők, amelyek ismét egy valamivel élénkebb építési tevékenységet idézhetnének elő? Fentiekből következik, hogv az építtető laikus közönséget, illetve a magántőkét megnyugtató belpolitikai helyzetet kell előállítani, ami a politikai, illetve a mindenkori kormányzat hivatása. Nem lehet pillanatnyi rémhírek, vagyonadó felfokozásáról szóló híresztelések s hasonló gondolatok azonnali el nem fojtása révén teljesen oktalan "híreszteléseket lehetővé tenni, sürgősen meg kell indítani az előírt s hitelkeretet élvező közmunkálatokat, hogy legalább a nélkülöző munkásságnak egyelőre azonnali munkaialkalmakat teremtsünk. 'Lehetővé kellene tenni esetenként magánépíttetők részére építőakciók lebonyolításához, természetesen kellő fedezett mellett, hosszúlejáratú kölcsönök megszerezhetőségét, ha kell, kormánybeavatkozás útján. Hiszen tudjuk, hogy a Pénzintézeti Központ égisze alatt esetenként nyújtott LÁB-kölcsönök nagyon csekély keretben mozognak í> leginkább közhivatalnokok részére családi lakóházak, valamint öröklakások építésére fordíttatnak. Hozzá kell tehát segítenie a pénzügyi kormányzatnak az építőipart egy, számításunk szerint minimálisan kb. 100 millió pengős ilyenirányú hitellehetőséghez Meg kell szűntetni az olyanannyira káro«. helytelen kartelpolitíkát, amely az anyagárak oly nagymérvű drágulását előidézték. S végül feltétlenül módosítania kell az illetékes hatóságnak a bérházak építésével kapcsolatos, s a mai viszonyoknak meg nem felelő, rendkívül súlyos megszorításokat tartalmazó adómentességi rendelkezést. Nagyon komoly kérdések ezek, mert hiszen a lakásépítési tevékenység elmaradása súlyosan érinti a tervező és kivitelező építészek, mérnökök, az építőiparhoz csatlakoztatott nagyszámú iparosok osztálvát, nemkülönben az összes munkásosztályokat. A mai helyzetben a Budapest területén található üres szobák száma már a 4000-et is alig éri el s így az érintett társadalmi osztályok nélkülözése mellett a lakbérek feltétlen emelkedése is kell, hogy jelentkezzék. A város számtalan részében látni régi, rozoga ingatlanok bontását, amely ingatlanoknak korábban lakói voltak, de az üres területeken a fenti alapokok következtében új építkezés meg nem indul. Ne várjunk a közmunkák s az állami és hatósági beruházások megindulásától lényeges javulást, ha átmenetileg az is bizonyos mértékig segíteni fog, mert tisztában kell, hogy legyünk azzal, hogy az építőipar boldogulásának és fellendülésének feltétlenül szükséges alapfeltétele, hogy a magánmunkáik is meginduljanak. Agrárország vagyunk s senki nem kívánja, hogy a mezőgazdaságot a maga igényeivel viszszaszorítva, vagy éppen a gyáripart megrövidítve ezek rovására nyerjen az építési tevékenység kormánytámogatást, de az általános közgadasági egyensúlyban az építőipar súlyos és nagyfontosságú tényező, amelyet cselekedetekkel életképessé, s így a közgazdaságban hasznossá és produktívvá kell tennie. Összefoglaltuk ezekben a ma már égetően szükségelt, azonnali legfontosabb teendőket s állapítsuk meg, hogy az építőiparral kapcsolatos kenvérkereső osztályok mindhangosabbá váló jajkiáltása nem >e>gy elégedetlenkedő, vagy a törvényes rendelkeezésekkel szembeszállni kívánó csoport harcizaja, hanem az építőipar ma már a maga tönkrement, elbukott sorsosaival egyetemben egy általános segítségért és támogatásért kiált, mert nélkülözései a társadalom minden osztályára erőteljesen kihatnak s iparának fellendülése a nyugodt közgadasági vérkeringésnek alapfelétele. Enysdi Emil, oki. építész mérnök. 48