Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 5-6. szám - Mi van a szappanipari harcok hátterében?

Mi van a szappanipari harcok náiterében ? Egy interpelláció fejleményei — vitéz Tóth András képviselő, a kisiparosok elnöke és a Mauihner Ödön cég koprabehozatali kontin. gense — Nyersanyagönellátás és a kisipar. A kormány iparpolikája. Ami figyelmünket erre az egész szappanipari kérdésre elsősorban felhívta, az nem volt más, mint Andaházi-K^snya Béla kisgazdapárti képviselő két interpellációja, amelyeket mult év november 10-én mondott el a Házban, valamint Bornemi' za Géza miniszternek az ezekre adott válasza. Eltekintve attól, hogy ezek az interpellációk roppant éles hangon mondattak el, megragadott bennünket \\z a válasz is, amit a miniszter adott. Utána jártunk a dolgoknak, megkérdeztük az összes érdekelteket, és alábbiakban próbáljuk vázolni azt a szinte rémregénybe beillő közgazdasági történetet, amelynek a képe kutatásaink folytán elénktárult. Nem & közérdek az, amiért ezek .síz interpellációk elmondattak, hcinem, szerény felfogásunk szerint, ott találjuk meg ebhén a közérdeket, ahol és ahogyan abba országgyűlési képviselők belekapcsolódtak. Áttanulmányozva elsősorban is az elmondott két interpellációnak a szövegét, valamint az arra adott miniszteri válaszokat, utána járva a különböző kategóriájú szappanipari érdekeltségek és érdekeltek helyzetének, meghallgatva a különféle véleményeket, sőt felkerestük az ilyenkor szokásos u. n. »illetékes helyet« is, alakult ki előttünk a tiszta látás és kép, valamint az a felfogásunk, hogy nem közérdek volt az, amiért ezt a kérdést a Ház elé hozták, hanem éppen ellenkezőleg, mi akarjuk szolgálni azzal a közérdeket, hogy feltárjuk ennek a furcsa játéknak a hátterét. Rá akarunk mutatni, hogy milyen furcsa és érthetetlen szerepek eljátszására vállalkoznak országgyűlési képviselők tisztán jóhiszeműségből, avagy felületességből. Sem okunk, sem adatunk nincs arra, hogy kétségbevonjuk az ebben az ügyben szerepelt képviselők jóhiszeműségét, íme röviden a kép, ami elénk tárult. Andaházi-Kasnya Béla megrázó színekkel tárta fel a szappankisiparosok helyzetét, amelybe azért jutottak, mert ki vannak szolgáltatva minden tekintetben a nagyiparnak, lévén a nagyipar kezében a nyersanyagbehozatal monopóliuma is. Sőt példákat hozott fel arról, hogy ennek a nagyiparnak a keze még Dániába is elnyúlik. Szóval rettenetes 3$ dolgokról beszélt. Követelve közben, hogy a kisipar kapja meg a nyersanyagönellátásra a behozatali engedélyt. A miniszter jól felkészülve válaszolt é« egész őszintén, nyíltan megmondotta, hogy ő mindent megtett ennek a nyugtalankodó kisiparnak az érdekében akkor, amikor a nagyipart rákényszerítette, hogy árkonvencióba menjen bele és hogy a nyersanyagbehozatallal nem ér semmit ez a kisipar, miután annak feldolgozására nincs berendezkedve, hanem az engedély kiadása után kénytelen volna azt eladni, illetve átadni másnak, így például a Mauthner Ödön r. t.-mk, akinek a kezét látja különben is ebben az egész dologban. Tudni kell, hogy a szappangyártáshoz szükséges u. n. kopr<! csak feldolgozás (sajtolás) után ha ziálható, s az ilyen feldolgozással elsősorban csak azok foglalkoznak, akik olajgyártásra is be vannak rendezkedve, miután az ehhez szükséges gépi berendezés nagy tőkét igényel, tehát meghaladja a kisipar keretét. Az interpelláló képviselőt azonban nem érdekelték ezek az érvek és adatok, hanem többször feltette a kérdését: »Kapnak-e behozatali engedélyt, igen, vagy nem?« A miniszter végül is kijelentette, hogy meg lógják kapni. S innen kezdve indult el az a kis regény, amit lenyomoztunk, s találtnuk benne nagyon érdekes és jellemző adatokat. A miniszteri válasz után, mint ilyenkor szokásos, értekezletet hívtak egybe a minisztériumban az összes érdekeltek bevonásával, ahol különféle kijelentések hangzottak el. így, többek között az is, éppen a jelenlévő és a Budapesti vegyesipartestület k?retébe tartozó komoly kisipari érdekeltek részéről, hogy ők nem kérih w nyersanyag behozatali engedélyt, miután ők meg vannak elégedve a jelenlegi konstrukcióval, a fennálló árkonvenciónál megtalálják foglalkozásuk stabilitását és rentabilitását. Viszont egy máfik kisipari érdekeltség, amelyik a mult év őszén külön egyesületbe tömörült ,vitéz Tóth András k'pviselö elnöklete alatt, amely csoportot a szakmában »Kürschnera-csopcrtnrk neveznek, kijelentette, hogy ők ragaszkodnak a nyersanyagönellátáshrz és kérik a megfelelő behozatali keretet. Erre a minisztérium, miután nem alakult ki egységes vélemény és kívánság ezen a közös nagy értekezleten, az elégedetlenkedő »KürschnGr-csoport« tagjainak kérdőíveket küldött széjjel, amely íveken egész természetszerűen bizonyos adatok ismeretéhez ragaszkodott és kérte, hogy ezeken az iveken felsorolt kérdésekre adjanak választ és jelentsék mindjárt ezen be, hogy mennyire tartanak igényt. Hiszen ez egész természetes akkor, amiker a devizarendelkezések folytán zárt gazdálkodás vám nálunk a behozatal terén. De nem maradt visszhang nélkül még ez az ártatlan és jóhiszemű minisztériumi adatkérés sem, mert erre AndaháziKasnya Béla egy levelet intézett a miniszterhez és tiltakozott ilyen adminisztrációs hatósági vekzatúrák ellen, amivel ezt a szegény kisipart megbántotta a minisztérium, hogy érdeklődni bátorkodott például a forgalmi adózási adatai után. Szóval sürgősén kérte a behozatali engedély kiadatását.