Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 23-24. szám - Mi van Pestvármegye bányájával?

dés tapasztalható a közlekedési adónál is, amit a Beszkárt nagyobb forgalmával kell magyarázni. A főváros lakosságának ez a kötelességteljesítése lehetővé tette a kivánatos invesztíciók elvégzését s megvan a lehetősége annak is, hogy azokat a terve­ket, amelyeket a szűkre szabott költségvetés kereté­ben is meg lehet valósítani, egymásután valóra vált­sák. Mindenesetre fokozottab mértékben tesz eleget a főváros vezetősége szociális kötelességeinek, foly­tatja az olcsó kislakások építését, tökéletesíti a kór­házbérrendezéseit és a szükséghez képest növeli azo­kat az inségenyhítő akciókat, amelyek a múltban is áldásos és eredményes missziót jelentettek. Nem fe­ledkezik meg a főváros arról a magasrendű köteles­ségről sem, hogy a magángazdaságnak mennél többet juttasson s a polgármester megállapítása alapján Í47.7 millió pengő az az összeg, amivel a főváros a következő költségvetési évben az ipart és kereskedel­met támogatja. A helyzet semmiesetre sem rózsás és ugyancsak meg kell gondolni minden kiadást, amit elhatároznak s a takarékosság elvét minden vonatko­zásban a legszigorúbban és legkövetkezetesebben kell érvényesíteni. Kétségtelen tehát, hogy korlátlan lehe­tőségekről semmiféle tekintetben nem lehet szó, a főváros vezetősége azonban ilyen körülmények között is érzi a szükségét és megtalálja a módját annak, hogy Budapest nagyszabású és kötelező tradícióinak megfeleljen s élére álljon minden olyan mozgalom­nak, amely az ország, a nemzet egyetemes érdekét szolgálja. A főváros közönsége támogatására rászorult és hazánkhoz visszatérő véreink segítésére 250.000 pengőt megszavazott Ugyancsak negyedmillió pengőt szavazott meg a főváros Horthy Miklós nemzeti repülőalap támogatására s hozzájárult a polgármes­ternek ahhoz a programmon kivül megvalósuló mun­katervéhez, amelynek értelmében a légvédelem ügyét minden más kérdéstől függetlenül kell kezelni s azo­kat a költségeket, amelyek a légvédelmi berendezés megteremtése és tökéletesítése érdekében szükségessé válnak, hamarosan a kivánatos cél rendelkezésére kell bocsátani. A légoltalmi csapatok kiképzésére már­is megépítette a főváros a légoltalmi gyakorlópályát és hozzákezdtek az óvóhelyek létesítéséhez is. Nagyon természetes, hogy ennek az akciónak nem tudnak olyan arányokat adni, mint amilyeneket a külföldön lehet tapasztalni — Páris város több mint kétmillió ember számára teremtett menedéket a légitámadások ellen — de a munkát mindenesetre megindították és nem lankadó energiával gondoskodnak arról, hogy Budapest légvédelmi berendezkedése a szükségnek minden tekintetben megfeleljen. Ismét igazolódott ,hogy Budapest méltó arra az epiteton ornansra, amivel minden időkben megtisztel­ték és ékesítették: a főváros csakugyan az ország szíve. Minden olyan eszme, amely a nemzet céljait, az ország gazdasági és kultúrális fejlődésének ügyét ha­tásosan szolgálja, Budapesten és Budapest révén kelt legerősebb visszhangot, ebben a városban mintegy hitelesítik, megfelelő anyagi és erkölcsi erőkkel támo­gatják azokat a mozgalmakat és elgondolásokat, ame­lyeknek megvalósulásából, diadalra jutásából az egész ország presztízse megerősödötten, a nemzet energiája és teljesítőképessége megacélozottan kerül ki. Mi van Pestvármegye bányájával? Még a mult év elején foglalkoztunk bővebben a Pest- és Nógrádvármegyei egyesített kőbánya és út­építési rt. ügyével, amikor annak a felfogásunknak adtunk kifejezést, hogy meg kell szüntetni a vármegyei kőbányáknak ezt a kereskedelmi rt. fomájában való működését, miután közületi tulajdonban lévő köz­üzemnek nincs szüksége, hogy ebben a formában el­vonassék a törvényhatóság erősebb ellenőrzése alól. Tekintettel arra, hogy amúgysem felelhet meg ez a kontstrukció már a közüzem hivatásánál fogva sem mindazoknak a követelményeknek, amelyeket a ke­reskedelmi alakulatokra úgy a K. T., mint a többi törvényes szabályozás előír. Most függetlenül attól, okoz-e versenyt a magánvállalkozásnak vagy nem, hiszen közüzemi vállalkozásnak feltétlenül van hiva­tása, éppen a magángazdasági alakulatoknak a köz szempontjából való ellensúlyozásánál, például az ár­nívónál stb., mindezektől eltekintve, nincs szükség arra, hogy egy ilyen közüzemi intézmény kereske­delmi formában működjék. Sokkal megnyugtatóbb volna minden vonatkozás­ban, ha egy ilyen intézmény, amely éppen a szárma­zásánál fogva a Közérdekeltségek Felügyeleti Ható­ság ellenőrzési hatáskörébe tartozik, kereskedelmi forma nélkül, mint egyszerű közüzem folytatná mű­ködését. Hiszen éppen ebben az esetben, amikor két vármegyének, Pestvármegyének és Nógrádvárme­gyének a tulajdonát képező két kőbányát egyesítették részvénytársasági keretben, látjuk, hogy milyen feles­leges zavarokat okozhat ez a konstrukció. Mindkét megyének különféle alapjainak a pénze van befek­teve ezekbe a bányákba és kerültek közös vezetés alá, de úgy, hogy az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok az egyes vármegyék főtisztviselőiből állanak, kivéve az ügyvezető igazgatót, aki szerződtetett, kívül­álló személy. Miután a K. T.-nek kötött előírásai vannak úgy az üzletvezetés, mint az összes formai dolgok lebo­nyolítására, adódnak aztán azok a lehetőségek, ame­lyek, ha egyszerű közüzemi alakulás volna, önmaguk­tól elesnének. Már a múltkor is hangsúlyoztuk, hogy nem tartjuk összhangban egy megyei törvényhatóság hivatásával azt, hogy tisztviselőinek működése egy ilyen részvénytársasági bányánál a K. T. paragrafu­sai alá essenek, amikor erre semmi szükség nincs és amikor a törvényhatósági tisztviselők nem is járato­sak kereskedelmi dolgokban. Mert úgy a mérleg­készítés, mint az ügyvezetés elbírálása addig, amíg kereskedelmi cég formájában működik egy ilyen bá­nya, csak másodsorban áll a törvényhatóság ellenőr­zése és elbírálása alatt, elsősorban a K. T.-ben foglalt előírások az irányadók a felelősség szempontjából. 171

Next

/
Oldalképek
Tartalom