Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 21-22. szám - A veszélymentes közlekedés biztosításának korszerű eszközei

Dezső Kázmér: „38 város ki fog lépni a szövetségből..." Szendy Károly: „Én egyet nem birok: a fenyegetést!" A Magyar Városok Országos Szövetségének izgalmas választmányi ülése — Indokolatlan támadás Lukács Ödön ellen — Szükség van-e a vidéki tisztviselők uj egyesületére? Már több ízben kiemeltük e hasábokon, hogy Lukács Ödön dr., a Magyar Városok Országos Szövetségének ügyvezető alelnöke, milyen óriási eredményeket ért el munkásságával, amióta átvette ennek az egyesülésnek az újraszervezését és vezetését. Milyen fáradhatatlan energiával dolgozik azon, hogy a városkultúrát emelje ebben az országban, különösen a vidéki városokat igyekszik bekapcsolni minden vonatkozásban ebbe a munkálkodásba és ő volt az, aki rá tudta venni Szendy Károly polgármestert, hogy többet foglalkozzék a vidéki városok ügyeivel és hozzon nagyobb áldozatokat a főváros részéről ennek a szövetségnek a fenntartására. Lukács Ödönnek köszönhető, hogy olyan óriási jelentőségű kongresszusnak lesz színhelye Magyarország, mint 1940-ben, amikor a világ összes városainak a kiküldöttei gyűlnek itt össze, hogy megvitassák a közös problémákat, amelyek a városfejlesztés terén az egész világon egyformák. Az az újraszervezési munkálat, amelyet Lukács Ödön indított meg akkor, amikor meghívták az egyesület élére és aminek az lett az eredménye, hogy egész rövid idő alatt a városok kongresszusi irodájából, amely ebben a formájában a működésében teljesen jelentéktelen volt, erős, tekintélyes egyesületet hívott életre, amelynek ma már súlya van felfelé, lefelé, sőt kifelé is. Egész természetes, hogy ebben a városegyesülesben vélte megtalálni annak a lehetőségét is, hogy nem csak a városok és azok társadalmának védelmét, városkultúrájuknak fejlesztését, hanem azoknak az érdekeit is védje ez az egyesülés, akik mint hivatalnokok állanak a vidéki városok szolgálatában. Az utóbbi időben azonban egy mozgalom indult meg, amelynek egyik vezetője Dezső Kázmér nagykőrösi polgármester, hogy a vidéki városok tisztviselői és alkalmazottai külön országos egyesületet alakítsanak, amelynek legfőbb célkitűzése az egészségügyi és egyéb szociális szolgálat ellátása lenne. Az alakítandó egyesület alapszabályait jóváhagyás miatt az illetékes minisztériumhoz küldötték meg, amely minisztérium véleményezés céljából a Magyar Városok Országos Szövetségének küdlötte el. E pont körül tört ki az összetűzés a szeptember 5-iki választmányi ülésen, mert a tisztviselői egyesület legfőbb szervezője, Dezső Kázmér nagykőrösi polgármester elsősorban is tiltakozott az ellen, hogy miért küldötték meg véleményezés céljából ezt a városok szövetségének. Kijelentette, hogy ez ellentmond az érvényben lévő kormányrendeletnek is, amely kifejezetten előírja, hogy egy egyesület székhelyére illetékes törvényhatóság első tisztviselőjének teszi kötelességévé és jogává, hogy nyilatkozzék arra nézve, vájjon az új egyesületre szükség van-e, vagy nincs. Nem vagyunk tisztában e dolgok előzményeivel, vagyis azzal, hogy székhelynek ez az alakuló egyesüld Budapestet jelölte-e meg, amikor is a véleményező szerv ebben az esetben a polgármester, aki egyben elnöke a Magyar Városok Országos Szövetségének is, valamint arról sincs értesülésünk, hogy mi volt hivatalosan az álláspontja ebben a tekintetben Szendy Károlynak. Az adatok, amelyek a rendelkezésünkre állanak, kizárólag a szövetség választmányi ülésének a jegyzőkönyvéből valók, amelyek a „Városok Lapjáénak e hó 15-ik számában is megtalálhatók. E közlésből nem tűnik ki az sem, hogy milyen volt az az előterjesztés, amelyet a szövetség válaszképen adni akart a belügyminiszternek az alakuló egyesülettel kapcsolatban. Csak azt tudjuk, amit az e pontnál felmerül meglehetős heves vita alkalmával Szendy Károly mondott. Ezek szerint ő nem tartja helyesnek ezt az alakuló egyesületet, mert hivatkozva a fővárosi Segítőalap ügyeire és szervezetére, úgy véli, hogy az ilyen egyesület már az első év után csúfosan megbukna, mert nem tudna semmit sem nyújtani a tagjainak. Vagy amiként ő kifejezte magát: „Ez az egyesület már az első évében csúfosan meg fog bukni, a vezetőségét agyon fogják verni, szerencsére messze ülnek, mert nem fognak nyújtani semmit!" Erre indítványára a választmány ezt a pontot levette a napirendről. E pont körül történt Dezső Kázmérnak az a kijelentése, hogy ezt az egyesületet 38 város akarja életrekelteni, illetve annak vezetősége és tisztviselőkara, ami nem csekély létszám, mert ez 1663 tisztviselőt és alkalmazottat jelent létszámszerint. Szerinte ez olyan többség, amely egymaga dokumentálja azt, hogy szükség van erre az egyesületre. A többi 17 város közül csak 11 szavazott ellene, de ezeknél sem a tisztviselők szavaztak. Mindezek alapján úgy véli Dezső Kázmér, hogyha a Városok Szövetsége nem fogadná el a 38 város tisztviselőinek a nyilvánított akaratát, az arra vezetne, hogy ezek a városok kilépnének a szövetségből. Erre mondotta Szendy Károly, hogy nem bírja el a fenyegetést. Amint az elhangzott felszólalásból kivesszük, a véleményeltérés onnan származik, hogy a Városok Szövetségének az elnöksége úgy gondolja, hogy felesleges egy ilyen újabb egyesülés, miután ez a szövetség ugyancsak képviseli a városokon kívül, a városok tisztviselőinek is az érdekeit minden tekintetben, tehát egy ilyen külön egyesülés csak az egységet bontaná meg feleslegesen. A mi véleményünk ebben a kérdésben teljesen fedi Szendy Károly polgármester felfogását, vagyis nem tartjuk helyesnek, hogy egy ilyen egyesülés alakuljon, mert eltekintve attól, hogy ez atomizálná a vidéki közületek érdekképviseleti politikáját, ezenfelül olyan újabb felesleges terheket is róna a közületekre, amely nem szolgálná semmiképpen sem előnyösen éppen annak a rétegnek, a tisztviselői karnak, az előnyeit, amelynek érdekeit szerelné előmozdítani. Lényegében úgylátszik, hogy kizárólag a betgségbiztosítás kérdését célozná ez az alkaítandó egyesülés, hiszen a nyugdíjkérdés nem tartozhatik ide, viszont az ed161