Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 19-20. szám - A Szent István Rend alapítása és továbbélése

helytelenül állandóan „osztrákénak neveztek — rendelt. (Lásd; Wiener Hofkriegsarchiv, 1741. X. 14.). Ha nem úgy lett volna, hogy Mária Terézia mint magyar király, hanem — amint azt az ellenkező oldalon állítják — mint osztrák főhercegnő foglalta volna el világhatalmi állását az európai nagyhatalmak közt, akkor a királynő nem a magyar szent koronát, hanem vagy a főhercegi kalapot, vagy a cseh hűbéres koronát őriztette volna mondjuk például Bécsben, illetve Prágában. A külföldi államok minden esetben tisztában voltak a királynő előbbvázolt hatalmi állásával, melynek bizonyítására számtalan eredeti okmánnyal alátámasztott adatot tudnék itt felhozni, errevonatkozó közelebbit azonban lásd: Elnémított magyar igazságok c. könyvemben. * Gr. Esterházy Ferenc a későbbi magyar királyi udvari kancellár 1760-ban Mária Terézia királynőnek az! javasolta, hogy a már fennálló Katonai Mária Terézia Vitézi Rend mellé egy polgári érdemeket jutamazó rendet is alapítson. A francia nyelven fogalmazott és 25 pontból álló tervezetet a királynő felülbírálás céljából átadta gr. Chotek Rudolf kir. udvari kamarai elnöknek, aki aug. 12-i referálása alkalmával mindjárt az első pontnál kifogásokat emelt; ellenezte a „magyar királyi Szent István polgári rend" elnevezést, s helyette a „Mária Terézia Polgári Lovagrend" megjelölést ajánlotta. Mivel egy kimondottan m. kir. rendalapítás gondolata sem a királyné férjénél, a magyar corregensnél, Lotharingiai Ferencnél, sem Choteknél különösebb lelkesedést nem váltott ki s az udvar befolyásosabb emberei is ellene voltak, a királynő szándékától egyelőre elállott. A hubertusburgi béke megkötése után azonban, 1764. jan. 30-án, Esterházy Ferenc egy német és latin nyelven kidolgozott újabb tervezettel állott elő. A királynő ezt aláírásával ellátva, tanulmányozás végett átadta Kaunitz bécsi udvari kancellárnak. Február 13-án és 19-én Kaunitz ismertetést tartott róla, s úgy találta, hogy azok az előnyök, melyeket a Rend elnyerés esetére nyújt, túlzottak. Ellenezte az uralkodó részéről a „mes cousins" megszólítást, továbbá a grófi, illetve a bárói méltóságok odaítélését is. A tervezetet erre visszaadták Esterházynak, aki Kaunitz kifogásait tudomásulvéve, a változtatásokat elfogadta. Bécsi udvari körökben az ellenvetések azonban továbbra is fennmaradtak és semmi körülmények közölt nem akarták — akárcsak a hét évvel korábban alapított Mária Terézia Rend esetében is — az újonnan alapítandó rend magyar jellegét a világ előtt kihangsúlyozni, ép úgy nem a magyar királyság elsőbbségét és jelentőségét kiemelni, noha az elnevezést illetőleg előbbi esetben is csakis a „m. kir." megjelölés jöhetett volna tekintetbe, mivel akár egy „osztrák", akár egy „császári" elnevezés államjogi szempontból — éppen az elengedhetetlenül megkívánt követelmények hiányában — teljesen lehetetlen lett volna. így egyeztek meg azután annakidején a rövidebb és kevésbbé „veszedelmes" Katonai Mária Terézia Rend"-ben. Emlékeztették ezenkívül a királynőt most arra is, hogy ép mint ahogy a korábban alapított katonai vitézi rendet a saját neve után nevezte el, most se kell egyebet tennie, mint az új rendet is hasonlóan „Polgári Mária Terézia Rend"-nek — Civil Maria-Theresien-Orden elnevezni. Lotharingiai Ferenc és Khevenhüller-Metsch bécsi főudvarmester élénken kifogásolták továbbá azt is, hogy a királynő az új rendnek hasonló rangot óhajt adni, mint a Mária Terézia Rendnek, mely — mint ismeretes — mint legnagyobb katonai érdemrend, az AranygyapjasRenddel egyenrangú. Khevenhüller argumentumai mellé azt is felhozta, ne homályosíttassék el egy új rendalapítással előbbi rendek hagyományos fénye és méltósága. A királynő azonban ez alkalommal — az utolsó háborúnak szerencsés befejezésével nem lévén már annyira ráutalva bécsi tanácsadóinak segítségére — nem hagyta magát eltéríttetni szándékától s a Rend elnevezésére vonatkozólag nagy elődje emlékére és tiszteletére a „m. kir. Szent István Rend" megjelölést állapította meg s az alapítást 1764 május 6-án alá is írta. Eme barátságos gesztusától remélte ugyanis, hogy Magyarország most már talán hajlandóbb lesz a háborús adósságokból részét nagyobb mértékben mint eddig, kivenni. A Rend nagymestere a mindenkori magyar király, prelátusa az ország mindenkori hercegprímása, kancellárja a m. kir. kancellár, ami ma a miniszterelnök méltóságának felel meg. Az iroda Bécsben székelt. A Rendnek barom kategóriája, úgymint nagykeresztje, középkeresztje és lovagkeresztje van. A nagykereszthez egyúttal a nyaklánc és a csillag is adományoztatik. Ünnepélyes alkalmakkor a lovagok díszes rendi öltözetet viseltek. Bár a Bend elnyerése a teljesített érdemekhez volt kötve, annak birtokolhatásához némely kivételtől eltekintve, mégis bizonyos számú nemesi ős kimutatása volt szükséges. (Ez a megszorítás az 1884. júl. 18-i királyi kézirattal beszüntettetett). A bécsi udvari főpénzverde megbízást kapott 60 drb. arany és 200 drb. ezüst rendjel elkészítésére, melyeknek ára 3040 frt.-ot tett ki, s melyet Mária Terézia magánpénztárából fedezett. A Bendnek 1764 május 6-án d. e. 10 órakor a bécsi Burgban végbement első ünnepélyes avatásán 19-cn nyerték el a Bendet, főként magyarok, de volt közlük néhány német-cseh tartománybéli állampolgár is. A királynő, mint a Bendnek nagymestere, annak nagykeresztjével, magyar díszruhában jelent meg. Kíséretét kizárólag magyar királyi udvari méltóságok viselőjéből állította össze, ami a bécsi udvari köröknek érthetőleg nem nagyon tetszett. A rendes kíséretnek tagjai: gr. Pálffy Miklós magyar főudvarmester. gr. Pálffy Károly főajtónálló, gr. Balassa Pál főpohárnok, gr. Grassalkovich Antal m. kir. udvari főkamarás, gr. Batthány főasztalnokmester, gr. Nádasdy Ferenc horvát bán, és gr. Esterházy Miklós magyar testőrkapitány voltak. Felvonult azonkívül a m. kir. nemesi testőrség is. A Királynő a rendi ünnepség mindenkori napjául első nagy királyunknak, Szent Istvánnak névnapját rendelte el, amelyet az alapítás évében, 1764 augusztus 20-án lartottak meg először; az ebéden a királynő fiával, József trónörökössel vett részt. A díszszolgálatot úgy mint a fentebb említett avatási ünnepségen, a m. kir. udvari méltóságok viselői látták el. A Bendalapítás célja tisztán és világosan kitűnik az alapszabályokból. A Királynő elmondja bennök, hogy néhány évvel azelőtt indíttatva érezte magát a kimagasló haditények jutalmazására „valamennyi alattvalója" részére egy vitézi rendet alapítani. Ez alkalommal szükségesnek tartja „nem kevésbbé mint az okossággal és vitézséggel államainak biztonságáért fegyvert forgatókat, összes alattvalóinak az udvari és belső országos ügyekben" szerzett érdemeit méltóan jutalmazni, s egy „polgári lovagrend"-et 146