Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 1-2. szám - Rendezni kell a városi tisztviselők fizetését

áldoz évente erre a célra, akkor tisztán áll előttünk, hogy nem volna rossz üzlet a kincstár részére sem, különösen akkor, amikor úgyis nagymennyiségű ciparettapapirosl használ fel kész gyártmányaihoz. Az öt millió pengős adólól való elesés cl lenében igen nagyban emelné a Jövedék bevételi lehetőségeit, először is olcsóbbá tenné a szegényebb néprétegek számára a fogyasztást ami végül mégis kihatna az összbevétel kialakulására. Ami például a papiros minőségét illeti, hát ebben a tekintetben szakemberek véleménye szerint sokkal jobb az, amit a Dohányjövedék használ fel. mint a Modiano. De ett.l eltekintve van még egy nagyon fontos érv amellett, hogy a Jövedék vegye a kezébe azt is. Ugyanis a cigarettahüvelyeket mindenütt árusíthatják, nemcsak trafikosok és [gy nem ellenőrizhető a sok csempészett, ú.n. szűz-dohánynak a felhasználása, ami szintén nagyon fontos volna a Jövedék számára, csökkenteni ezt a veszélyt. De erre még visszatérünk később bővebben. Nem tudjuk, hogy mi az álláspontja ebben a tekintetben a Dohányjövedék vezetőségének, az egész ügynek azonban azt a vonatkozását, hogy a magánipar útját vágják el, noha nem nagy ebben a szakmában a foglalkoztatott munkásság száma és ezt is átvehetné a kincstár, nem tartjuk egészen helysnek és csak abban az esetben volna keresztülvihető, ha teljes kártalanítással ár. Nagyon sok olyan vonatkozási és lehetőségi'! látunk ebben a kérdésben, amiéri napirenden lehel tartani. Érdekes javaslaton dolgoznak a kultuszminisztériumban Mini értesülünk, a kultuszminisztériumban elkészüllek az (dső munkálatai annak a törvényjavaslatnak, amelynek az a célja, hogy mindazokat a női állami alkalmazottakat, akiknek a férjük szintén állami szolgálatban van, valamilyen uton-módon elbocsájtják az állami szolgálatból. A javaslatbaveti fizetési hálái- a havi '200 pengős jövedelem, vagyis csakis az így dotáltakat építenék le. vagy küldenék nyugdíjba, ha férjük is állami szolgálatban van. A minisztérium számításai szerint igen sok állás üresedne meg ezzel, amelybe aztán az állástalan diplomásokat helyezhetnék el. Nem tartjuk azonban ilyen egyszerűnek ezl az elképzelést, s főleg sok szociális veszélyt látunk benne, ebben a formájában. Nem szabad elfelejteni, hogy végeredményben az ilyen kellős állami hivatalnoki állásokon egész családok, családi életek épültek fel, amit nem lehet máról holnapra egy ilyen praktikusnak látszó beavatkozással felborítani. Nehéz kérdés ez és kíváncsian várjuk az elkészüléséi ennek a javaslatnak, valamint ennek publikálásai. Parlamentek és sajtószabadság nélkül se a kezei kölcsiség, se a becsületes pénzügyi gazdálkodás, se a gazdasági fejlődés nem lehet tartós. Szabad sajtó és parlamenti szólásszabadság nélkül lehetetlen a közerkölcsiség fejlődése e's csakis a liberalizmusnak köszönhető, hogy az emberiség fokozatosan mai állapotáig fejlődött. Kétségtelen, hogy vannak olyan ellenzéki akciók is, amelyek megbénítják, sőt visszalökik a haladásban, de viszont igaz az is, hogy ellenzék és szabadság nélkül — vagyis a parlament és szabad sajtó nélkül — semmiféle emelkedés nem lehetséges a modern társadalomban. (Francesco NITTI: „Bolsevizmus, Fasizmus, Demokrácia", 1923.) mtqaz 0& 9 Rendezni kell a városi tisztviselők fizetését A csökkentő rendeletek — Az állami és városi liszlviselők helyzete — Dezső Kázmér nagykőrösi polgármester feltűnő beszéde — Sürgős intézkedésre van szükség — Egyesíteni kell a különböző rendeleteket Amidőn a javult gazdasági és költségvetési helyzet folytán sor került arra, hogy az állami tisztviselők fizetését bizonyos százalékkal emelni fogják, amire nézve Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter ki is adta a rendelkezést és a válság évei óta fokozatosan lecsökkentett fizetéseknek egy csekély hányadát most valóban vissza is térítik, akkor felmerüli egy i§en érdekes probléma ezzel kapcsolatban. Ugyanis a gazdasági válság beállta, 1931 óta, több esetben történt csökkentés miniszteri rendeletek kiadása útján. E rendelkezések egy kalap alá vonták nemcsak az állami tisztviselői státusban levők fizetésének a csökkentését, hanem ugyanakkor a megyei és városi tisztviselők fizetésének a csökkentését is. Már akkor, amidőn ezek a rendelkezések megjelentek, több oldalról komoly kétségek merüllek fel, vájjon e rendelkezések nem állanak-e ellentétben korábbi törvényes szabályozásokkal. Akik tisztában vannak a töméntelen rendelkezésekkel, valamint az ugyancsak szép számban hozott törvénycikkek idevágó szakaszaival, azok maiakkor látták, hogy az egyszerű miniszteri rendeletek kibocsátása útján elrendelt csökkentések nem minden vonatkozásban fedik az egyes érvényben lévő törvények intencióit, sőt sok esetben annak egyenesen ellentmondanak, de a/, akkori nyomott hangulatú időkben senki sem gondolt ellenállásra, mindenki osztozni látszott abban a közös érdekben, hogy a nehéz időket meg kell úszni valahogyan. Történtek azonban bizonyos elszigetelt esetekben olyan irányú közigazgatási bírósági döntések, amelyek ellentmondottak a miniszteri rendeleteknek. Általában itt is megismétlődött az a sajnálatos jelenség, amely már más kiadott miniszteri rendeletnél is, hogy annak rendelkezése kodifikált törvényes rendelkezésnek mond ellent, vagy akarja megváltoztatni, ami sehogyan sem fér össze a törvényhozás intencióival. Ilyen volt az a belügyminiszteri rendelkezés, amely belenyúlva az autonómiák jogkörébe, rendeleti uton intézkedett egyes tisztviselők nyugdíjaztatása iránt. Most tehát eltekintve attól, hogy szükség volna már arra, hogy ezeket a töméntelen miniszteri rendelkezéseket valahogyan összhangba hozzák fennálló, érvényben lévő törvényeink idevágó szakaszaival, de ezenfelül is kell, hogy egy egységes jog12