Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 1-2. szám - Rendezni kell a városi tisztviselők fizetését

gyakorlat alakuljon ki, nehogy egy-egy realizált, mind idegeket, mind anyagiakat, munkaerőkéi igénybevett rendelkezéseket a közigazgatási bíróság döntése semmisítsen meg utólag. A városi tisztviselők fizetési ügyében a mult hó 13-án tartott Városok Országos Szövetségének a közgyűlésén Dezső Kázmér nagykőrösi polgármester szólalt fel és megrázó szavakkal, érvekkel kelt védelmére a városi tisztviselők fizetési ügyének, olyan okokat hozva fel, amely elől nem zárkózhatnak el illetékesek sem és amely intő példa arra, hogy ebben a vonatkozásban sürgős intézkedésre van szükség. Mielőtt idéznénk itt szószerint Dezső Kázmér polgármester beszédének egy-két részletét, reá kell mutatnunk arra a furcsa és lehetetlen helyzetre, hogy amikor a városi tisztviselők fizetésének a csökkentéséről volt szó, akkor ez egész egyszerűen a miniszteri rendeletek alapján történt meg az egész vonalon, tehát a megyei és a városi autonómiáknál is, most azonban, amikor valamelyes kis emelést engedélyez a legutóbb kiadott miniszteri rendelkezés — hiszen százalékszerüen csak kis töredékét annak, amit 1931 óta lefaragtak —, akkor e kis emelésnek a conditio sine qua nonja-ként az autonómiák döntését írjká elő, hivatkozva arra, ha ezt az emelést az egyes autonómiák anyagi helyzete megengedi, hajtható csak végre. Mát ez nagy differencia, s valahogyan hasonlatos az egérfogóhoz, ahol tudvalevően az egér könnyen megy be, de nem tud kijönni. Erre mutatott rá Dezső Kázmér is beszédében, amikor bejelentette a közgyűlésen, hogy Nagykörös város testülete leszavazta a tisztviselői fizetései; emelését! A leszállításnál ez a testület nem szavazhatott, mert anélkül szállították le a fizetéseket. Hol itt az igazság? Többek között Dezső Kázmér a következőket mondotta: „Mélységes elkeseredés gyülemlett össze a városi tisztviselőkben a 70(10. számú rendelet kiadásával és lehetetlennek tartom, hogy a mai közgyűlésünkön ne hangozzék el tiltakozás e rendelet megjelenése ellen. Ezért nem is hallgathatom el azt, hogy ez a rendelet sérelmes és méltánytalan a városi tisztviselőkre nézve, sérelmes ez a rendelet azért, mert ellentétben áll az 1886. XXII. t-c. egy rendelkezésével, sőt ellentétben áll az 1912. LVIII. t-c. rendelkezésével és ellentétben áll az 1927. V. t-c. bizonyos rendelkezéseivel. Először is ellentétben áll az 1886. évi XII. t-c. azon rendelkezésével, amely kimondja, hogy a polgármesterek fizetése mindig akkora kell. hogy legyen, mint az ugyanazon rangosztályban levő főszolgabírónak. Ugyanis a 700O-es rendelet értelmében lehetnek polgármesterek — a megyei városok polgármesterei között —, akik kevesebb illetményt kapnak, mint ugyanazon vármegye, vagy akármelyik főszolgabírája. De ellentétben áll ez a rendelet az 1912. évi LVIII. t-c. és az 1927. V t-c.-kel is, amelv törvények kimondják azt, hogy a városi tisztviselők illetménye nem lehet kevesebb, mint az ugyanazon rangosztályban levő állami tisztviselőké. Amikor pedig a 7000-es rendelet biztosítja az állami tisztviselőknek — az 1400-as rendelet hatályon kívül helyezésével — a magasabb illetményt, illetve az elvont illetmények visszaadását, ugyanakkor nem biztosítja ezt édtalában a városi tisztviselőkre nézve. Nem biztosítja pedig azért, mert csak lehetőséget, csak felhatalmazást ad az önkormányzati testületnek arranézve, hogy ha megvan a szükséges fedezetük és — hallgatólag: ha akarják, akkor ők is megadhatják ezt a fizetésemelést. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban tehát két lehetőség, két feltétel kerül előtérbe. Az egyik az, hogy ha van fedezet, a másik pedig az, ha az önkormányzati testületnek megvan rá a külön akarata. Ez a rendelet tehát rábízza egy külön hatóságra azt. hogyha akarja megadja, ha nem akarja, nem adja meg azt a fizetést. De nemcsak egv hatóságra hízza ezt, hanem 56 külön hatóságra (tehát az összes városokra külön-külön) és külön hatósétgnah az akaratára és jóindulatára, illetve — sajnos — kt gyeimére bízza a városi tisztviselőket! Mi. városi tisztviselők már évtizede!; óta azéri küzdünk, hogy illetményeink ne legyenek az autonóm testületek kényére-kedvére bízva, hanem ez a törvény által szabályoztassék. Ez imperatív rendelkezésekkel legyen szabédyozva. Tudják azok. akiktisztában vannak a vidéki közületek struktúrájával, hogy mennyit kell annak a városi tisztviselőnek szégyenkeznie, pirulnia, önmagát leküzdenie akkor, amikor róla, fizetéséről, fizetésének megnyirbálásáról, vagy fizetésének megadásáról van szó. Ügy érzem, hogy minden egyes olyan alkalommal, amidőn a városi tisztviselők illetménye kerül ezekben a közületekben, tárgyalás alá, akkor a: illető város tisztviselője mindannyiszor egy darabol veszít el azon a gyűlésen az önérzetéből! Minekünk, polgármestereknek, odakint olyan magaslatról kell néznünk ezeket a dolgokat, hogy nem lehetünk abban a helyzetben, mint más közérdekű ügyben, amidőn bizonyos előzetes értekezletet tarthatunk, mert ebben a kérdésben csak így lehet és így tudjuk a mi önérzetünket megtartani, ha egyáltalában senkivel sem állunk szóba, hanem rábízzuk arra az önkormányzati közületre, hogy milyen magaslatra tud emelkedni és milyen belátással fog tudni hatéirozni az ügyben. S ime. meqjelent az első fecske, mert van egy város, amelyiknek a képviselőtestülete ezt a kérdést ab ovo elvetette. Ez Nagykőrös varosa. Ott politikát csináltak belőle, amikor az egységes pártiak távolmaradtak, míg ezzel szemben a Független kisgazdapárti bizottséigi tagok egytől egyig megjelentek és két ..igen" szavazattal ih ellenében leszavazták ezt a kérdést!" Tehát Nagykőrös leszavazta máris a fizetésemelés ügyét és ez a veszélyes precedens azt mutatja, hogy megindul egv hosszú jogorvoslás] folyamat, mert coész biztos, hogy megtámadják az ilyen közgyűlési határozatokat, amit végső fokon fel fog oldani a Közigazgatási Bíróság éppen a fentemlílell törvényes rendelkezések alapián, megindul egy hosszú processzus, amely csak felkavarja a közületek belső békéjét és végső esetben, ha az autonómia presztizs-kérdést csinál egy-egv ilyen döntéséből, sor kerülhet az autonómia felfüggesztésére is. Hiszen ahhoz kétség sem férhet, hogy a tisztviselőket törvénvszerüen megilletik azok az illetmények, amelyeket ez új rendelet alapján tárgyalnak az autonómiák. Nincs semmi szükség ezekre a huza13