Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 1-2. szám - A földmívelésügyi minisztérium és a lóversenyek ügye

játékra, a játék-adta sok-sok kereseti lehetőségre fektetik a fősúlyt. Olyan áldatlan viszonyoknak vagyunk e tekintetben tanúi, hogy sürgős intézkedést, beavatkozást kell kérnünk a földmívelésügyi minisztériumtól, kérve azt, hogy teljesen új alapokra fektessék fel ezt az intézményt és a Magyar Lovaregylelet vagy kényszerítsék á helyes útra ebben a vonatkozásban, vagy pedig vonják meg mindazokat a koncessziókat, amelyeket ma birtokol. Lehet, hogy naivnak számít ma az a vélemény, amelyik úgy látja, hogy egy lovaregyleti intézménvnek, amely a lóversenytartás összes kizárólagos monopóliumait élvezi, első feltétele az kellene, hogy legyen, hogy csakis az tarthat fenn istállót és futtasson lovakat, aki tagja egy ilyen egyesülésnek. Hz csak az első alapja lenne és lehetne, sőt odáig kell mennünk, hogy csak az lehessen tagja egy ilyen egyesülésnek, aki istállót tart fenn és futtat. Amíg ez a konstrukció nem áll fenn, addig teljesen illuzórius mindenféle terv és elképzelés, ami a helyes útra vezetne. Az ilyen alapon fennálló és működő egyesülés tudja csak az autonómia igazi szellemében ellátni és folytatni ezt a sportot és minden erejével azon lenni, hogy a cél nem a pénzkeresés, nem a játék, hanem igenis a versenylótenyésztés. Az, hogy a nagyközönség játszik, akkor csak szenvedélyével hozzájárul a tenyésztéshez szükséges díjakhoz, s egyéb költségekhez Fortuna istenaszszony nevében és felügyelete alatt. Mert mi a helyzet jelenleg? Igen egyszerű és világos: a Magyar Lovaregylet tagjainak a zöme, többsége csak látogatója a lóversenyeknek, de nem istállótulajdonos-futtatója, tehát nem versenylótenyésztők. Mi tiszteletben tartjuk az exkluzivitás elvét és felfogását is, minden egyesületnek joga van magát és tagjait annyira elzártnak tartani, amennyire csak akarja (hiszen ismerünk olyan autokrat és büszke urakat, akik még saját maguknak sem köszönnek a büszkeségtől, de ezeknek semmi közük sincs a közérdekhez). A lovaregyleti tag urak fensőbbségét is elismerjük, joguk van nekik azt csinálni egyesülésükben, amit akarnak, még azt sem kifogásoljuk, hogy nem tartják ildomosnak a versenyistállók fenntartását és a versenylovak tenyésztését, de mindezt csak akkor, ha nincs birtokukban olyan, az állam által adott koncesszió, amellyel semikép sem járhat együtt ilyen exkluzivitás. Mert az állami koncesszió az egész nemzet adománya, márpedig ebben az esetben nem egy-két úr dönthet arról, hogy mi történjék a koncesszió üzembehelyezése és fenntartása körül, hanem igenis az egész nemzet beleszólhat és jogot követelhet mindig a tisztességes és emberi fogalmak szerint legjobban elérhető cél érdekében. Mindezt a felső irányítást pedig az illetékes szakminisztérium látja el, mint amelyik a koncessziót közvetlenül kiadta. Ez a természetes és megváltoztathatatlan szabály, amely alól nem ismerünk kibúvót, kitérőt. Mert így, mai helyzetében a lóverseny ügye csak játék, hazárdjáték, amely fenn nem tartható és feltétlenül újra szabályozandó. A jelenlegi konstrukció szerint a Magyar Lovaregylet — hangsúlyozzuk, akiknek csak nagyon kevés olyan tagja van, akik egyben istállótulajdonosok is! — óriási jövedelmek felett rendelkezik és olyan monopóliumokkal, amelyek irányítják az egész lóverseny ügyét, mint ahogy a Magyar Lovaregylet teljesen autonóm alapon, minden beleszólás és "más irányítás nélkül intézi is az összes ügyeket. A Magvar Lovaregylet szuverén joga többek közt a könyvesengedélyek kiadása és azoktól a bizonyos díjak beszedése. Már maga az a tény, hogy ezek a könyvesek teljesen a Lovaregylettői függnek kizárólag, ebben az egyleti konstrukcióban karthatatlan tovább. Mert az, hogy minden könyvesnek (népszerűbben bookmaker) negyvenezer pengő kamatmentes óvadéka fekszik a Lovaregyletnél, még nem olvan nagy jelentőségű, habár hét "könyvesnél ez már 280.000 pengő, amelynek a kamatait már a Lovaregylel élvezi, pedig még egy újabb terv merült fel, ami most van felterjesztés alatt a földmívelésügyi minisztériumban hozzájárulás végett. Ugyanis Lenz ny. altábornagynak van egy új elképzelése a vidéknek hathatósabb bevonására a lóversenyfogadásokba, az úgynevezett ,,táv-totalizatőrök" felállításával és már most felajánlott a Magyar Lovaregyletnek 1 millió pengőt kamatmentesen biztosítékképen erre a célra, ha megkapja tőlük a koncessziót. Most nem akarunk ennek részletes taglalásába belemenni, azonban nem tartjuk helyesnek, hogy ezt a minisztérium engedélyezze, mert előbb rendezni kell sürgősen az egész lóversenyügy generális átszervezését és az új szervezés alapján kell kényszeríteni a Magyar Lovaregyletet, hogy térjen át a modern útakra és igazodjon a mai követelményekhez. Addig a minisztérium ne menjen bele semmiféle újabb koncesszió kiadásába, hanem igenis az újjászervezés terveit dolgozza ki és még nagyobb befolyást és irányítást nyerjen ezekbe az ügyekbe, mert a közvéleményt meg kell nyugtatni minden irányban és vissza kell vezetni a mai játéktól az eredeti célkitűzéseihez a magyar lóverseny intézményét. (Folytatjuk.) A Dohányjövedék és a cigarettapapír Abból az alkalomból, hogy P a n k a Károly dr., a képviselőházi könyvtár igazgatója az egyik napilapban egyik cikkében szóvátette azt a bevezetett szokást, amelyet Romániában látott, hogy az olcsóbb dohányneműekhez mind járt cigarettapapírt is mellékel az ottani jövedék, fel kell vetnünk azt a kérdést, amiről már máshol is értekeztek, vagyis, hogy vegye át a Dohányjövedék a cigarettapapiros és hüvely gyártását és terjesztését is. A magyar piacon nem sok gyár foglalkozik ezzel és ez a kevés is amolyan áregyezményben vannak hallgatagon, kialakult piaci ára van a papírnak, mindazonáltal nem lehet olyan rossz üzlet miután a nemrég közzétett egyik ilyen papírgyárnak, a Modianonak a mérlege nagy jövedelmekről tanúskodik. A kincstár a cigarettapapír adóból évi öt millió pengőt szed be, ami meglehetősen nagy összeg, ha elgondoljuk, hogy mindez a 2 filléres adójegyekből tevődik össze. Csak úgy első látszatra a Modiaon mérlege kb. 210 ezer pengő nyereségről számol be, ami óriási összeg, ha már ennyit ki kell mutatni egy részvénytársasági mérlegben 600.000 pengős alaptőke mellett és egyéb nagy titkos tartalékokkal. Ha pedig azt is tudjuk, hogy egy ilyen vállalatnak legnagyobb rezsitétele a reklám, óriási összegekel 11