Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 15-18. szám - Országgyűléseink színhelyei

híne emelkedett kancellárjának, Machiavellinek tanításaival, akinek az olasz nemzeti állam bármi áron való megteremtéséért sóvárgó, szenvedélyes lelke a nagy céléit a fejedelem kezében minden eszközt alkalmazhatónak ítél. Ebben az összehasonlításban is eszményi magasságban áll az olasz egyetemet végzett magyar köznemesnek, tudós országbírói ítélőmesternek, jeles diplomatának, de a kora hibáitól megszabadulni nem tuüoít államférfinak felfogása, aki a Machiavellitől ajánlott módszerekkel tökéletes ellentétben, érvénytelennek nyilvánít minden a fejedelemtől korlátlanul, az isteni és az emberi jog rovására és a nemzet szabadságának sérelmére alkotott törvényt. Ha azonban ily magas helyet foglal el a szent korona eszméje mint alkotmányos elv, joggal merül fel a kérdés, miért bukott el nemzetünk Mohács után — amire a másfélszázados török uralom és az ország területének három részre szakadása következett — és a világháború végén, holott csapataink addig mindenütt ellenségeink földjén győzelmesen állották az egyenlőtlen mérkőzést. Az ok az volt, hogy Mohácsnál elpusztult utolsó nemzeti királyunk s a római-német, majd osztrák császárok magyar nemzeti királyokká lenni nem tudtak. De volt és van egy másik ok is, amely az emberi és erkölcsi erőkkel szemben a természet elemi erejével érvényesül épp a nehéz történeti időkben. Ez a földrajzi elhelyezkedés. Anglia például szigetország, hazánk földje ellenben évezredek óta a népek országútja, Kelet és Nyugat ütközőpontja, amely Werbőczy szavai szerint „annyira az ellenség torkában fekszik, hogy mindenkor karddal és fegyverrel kell oltalmazni és megvédeni". (H. K. I. r. 18.'c.) Nem a „king in parliament" elve bizonyult tehát a történelemben különbnek, erösebbnek a szent korona eszméjénél, hiszen mindkettőben egy-egy nemzet kiváló politikai képességei: szabadságszeretete, bölcsesége, önmérséklete, jogérzéke, hagyományaihoz való ragaszkodása melleit is a korok változó igényeihez alkalmazkodni tudása kerestek és találtak századok küzdelmeiben államalkotó és fenntartó tehetségüknek megfelelő alkotmányos é'etformát, hanem a kivételesen szerencsés földrajzi elhelyezkedés és a parlamenttel, vagyis a nemzettel céljaiban összeforrt dinasztia emelte fel Angliát, s a kedvezőtlen földrajzi helyzet és a nemzeti dinasztia hiánya sújtotta porba ismételten hazánkat. Alig zárhatnók szebb szavakkal e fejezetet, mint Miiller Wolfgangnak — ki egyébként a szent korona eszméjét szintén két gyökérszálra: a Keletről hozott s ázsiai rokon lovasnépeknél is feltalálható fejedelmi eszmére, vagyis az uralkodó isteni eredetére és a keresztény kiiá.'yeszmére, amelyek kölcsönösen áthatják egymást, vezeti vissza — következő fejtegetéseivel: „Mi a szent korona? És mit jelent a szent korona tana? Szent István a keresztény magyar egységes állam megteremtője királyi koronát kapott Szilveszter pápától. Ezzel a koronával koronázták a következő királyokat is. A korona ezáltal a királyság jelképévé, az állam jelképévé vált. És ez a jelkép csakhamar eszményi személyiséggé sűrűsödött. A szent korona az állam jogi személyévé, az állam fogalmává lett. A legfőbb államhatalom nem a király hatalma, hanem a szent korona hatalma. Ezen az úton Magyarország Nyugat minden más népe előtt jnotí ahhoz, hogy felállítsa a közhatalom fogalmát, amely 'ényegében különbözik a magánjogi jogkörtől. Csak az egykorú német alkotmánytörténetre kell emlékeztetnünk, hogy világossá tegyük, hogy a politikai gondolkozásnak minő teljesítménye rejlik a szent korona tanában. Míg a nyugati népek csak a római jog hatása alatt r'lkoUák meg az állam fogalmát, elválasztva a hatalom mindenkori viselőjétől, ezt a magyarok függetlenül és évszázadokkal korábban meg tudták csinálni. Ezzel a magyar állam az európai alkotmányfejlődés élén áll. Egyetlen más európai állam sem tekinthet vissza hasonlóan hosszú és egyenletes alkotmányfejlődésre, mint Magyarország ... A szent korona nemzeti állameszméje a politika középpontjába a nemzet örök eszméjét helyezi, amely a szent koronában ölt testet. A népszuverénitás kifejezése erre teljességgel megtévesztő. Mert először is a nép, mint egész, akkor egyáltalában nem élvezett politikai jogokat, jogosított csak a nemesség volt. . . Azonban a nemességet sem illette meg a politikai szuverenitás. Fölötte, mint a király fölött is, áll a szent korona mint a szuverénitás jelképe és hordozója. Ez az örök, az időkön túli nemzetnek az eszméje, amely a politika legfőbb törvénye". Országgyűléseink színhelyei * Irta! B. Mészáros Lajos dr , országgyűlési naplószerkesztő A magyar mindig a tanácsot ülő nemzetek közé tartozott. A közös lő alatl való egyesülés, a fejedelemválasztás még előbbeni hazánkban Atelkuzuban, éppúgy, mint az ország közjogi alapjának a megszervezése — hagyományaink szerint — Pusztaszeren, az egész nemzet, azaz a köz-szabadok résztvételével történt. A törzsszervezet korának szokásjoga, élő hagyománya, volt a magyar alkotmányosság alapja. A köz dolgok, a közhatalom szerveinek közös egyetértéssel való intézése vált köztudattá a nemzetben és ez a lelki tényező lette a magvart a kontinens legrégibb alkotmányos nemzetévé. A politikai szerkezet, a törvények formanyelve, a közjogi intézmények időszerűsége változott és változnia is kellett ezeréves történelmünk folyamán, de töretlenül él ma is az alkotmányos szellem, a köztudat és közakarat a történelmi alkotmány jogfolytonossága és időtállósága iráni. Mini minden nemzetnek az udvar székhelye, illetőleg adolt idei tartózkodása volt az országgyűlések színhelye is. Árpádházi királyaink a kor szokása szerint állandóan nem székeltek az ország fővárosában. /. Béla királytól kezdve Székesfehérvárott, majd //. Endrétől Budán, — hanem mint az ország legnagyobb földesurai vándoroltak, látogatták egyes uradalmaik központját. így történt, hogv az országgyűléseket egy-egy uradalom castellumában, vagy közDonti helyére hívták egybe. Innen van, hogv több király udvarházban, illetőleg helységen volt többnapos országgyűlés, amely ma csak, mini puszta, vagy mint falu létezik. így ni. Föveny, (Fejérmegye Börgönd mellett), ahol Kun László alatt 1289-ben nevezetes országgyűlés volt. Ugyanígy Tarcalon, a Tokaj-Hegyalján volt ..svnodalis conventus" 1100-ben Könyves Kálmán (1095—1116) alatt, amely arról nevezetes, hogy végzeményeit ma«'mr nyelven hozta. Jelentéktelenebb belvséggé lett öscsanád, ahol Aba Sámuelt (1041—1043) Péter ellen királlyá választották és ugyanott 1046-ban az utolsó nagy nemzetgyű108