Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1938 / 15-18. szám - Országgyűléseink színhelyei
lést tartották, amely a német uralmat pártoló Pétert elűzte, az Árpád hercegeket (Vászoly fiait: Leventa, András és Béla) behívta és a nemzeti királyságot viszszaállította, miután a bellusi Vathák pogány reakcióját a keresztény többségű magyarság 1061-ig terjedő időben lassan letörte. (Igaz, hogy még Könyves Kálmán idejében is hoztak ellenük törvényt) Szabolcson - mely akkor várispáni székhely volt — 1092-ben Szent László idejében tartották az első valóban egyetemes gyűlést ,,cum testimonio cleri et populi", vagyis a közszabadok széles rétege bevonásával. Az Anjouk alatt jelentékenyebb hely volt Diósgyőr és Visegrád. Nagy Lajos boldogtalan leánya Mária királynő (1382—1395) és nagyravágyó anyja: Kotromanics Erzsébet tartottak ott országgyűlést, amelyen a királynő az Aranybullát újra megerősítette és jegyesét luxemburgi Zsigmondot társ-királylyá (corregens) választották, ami egyedüli eset történelmünkben. Szólhatnánk más, akkoriban jelentős királyi helységekről is, amelyek ma egyszerű községek, mint pl. Pannonhalma, Nagytétény, Iiács, Tolna, Hatvan, ahol az országgyűlések nevezetes határozatokat hoztak. Pápa 1401-ben Zsigmond király országgyűlést látta, amikor a nápolyi László-párti főurakkal országos egyezséget kötött. Megemlítjük még Vác városát, aholis 1485-ben Mátyás király alatt az ú. n. decretum maius-ban a nádori közjogi méltóság hatáskörét szabályozták, mint a király helyettesét és kiskorúsága esetén mint gyám-kormányzóét, valamint az ország fővezéri tisztének ellátását. Buda és Pest köztudomásúlag 1872-ig két külön szab. kir. város volt. Vegyesházi királyaink alatt Buda már állandó főváros, míg Pest nem is jelentékes város lévén, az országgyűlés 1526-ig mindössze 8 ízben ült össze (a mai Belváros területére terjedő) falai között. Ezzel szemben Budán volt a legtöbb országgyűlés a mohácsi vészig, számszerint: 46. Habsburgházi'királyaink alatt, az ország területi megoszlása és Budának 1541-ben a török által való elfoglalása folytán, Pozsony lett a fő- és székváros, következésképp az országgyűlés állandó székhelye s az is maradt 1848 ig. Az 1848 július 5-én megnyílt első képviselőház, az 1848:111. tcikk értelmében, Pest-Buda „fő- és székvárosban" tartotta üléseit, amely ezentúl az ország székesfővárosa és az országgyűlés állandó székhelye lett. Minthogy a törvény érteimében az országgyűlésnek más városban nem is szabad ülésezni, híven az alkotmány szelleméhez, a Szent István emlékére f. é. augusztus hó 18-án tartandó országos ülésnek Székesfehérvárott való ülésezése miatt, külön, ezen célból hozott törvény erre az egy napra engedte meg az országgyűlésnek a székesfővárosból való távozását, hozzátéve, hogy ez a jövőben percedensül nem szolgálhat. Amikor Pozsony az ország fővárosa volt, a máshol tartott országgyűlések törvénytelennek tartották, azok határozatai nem kerültek a Corpus Jurisba. A színhelyek megnevezése céljából felsoroljuk a nevezetesebbeket. Meg kell jegyeznünk, hogy az alábbi országgyűlések egytőlegyig nemzeti felkeléseink és szabadságharcunk legnevezetesebb documentumai s így alkotmánytörténeti szempontból, a magyar nemzeti öntudat és öncélúság tekintetében jelentős helyet foglalnak el. így 1620ban Besztercebányán tartott országgyűlés Bethlen Gábori királlyá választván, a magyar államiság viszszaszerzése terén tett jelentős lépést. 1705-ben Szécsényben a szövetkezett rendek //. Rákóczi Ferencet választották vezérlőfejedelemmé, visszaállítva az Aranybulla alapján a magyar független államiságot. Az 1707-ben Ónodon tartott országgyűlés elszakad az uralkodótól és az országot az örökös tartományokkal való közös birtoklástól, függetlennek nyilvánítja. Az 1849 április 14-i trónfosztó határozatban a Debrecenben tartott „nemzetgyűlés" a ,,magyar álladalom" szuverénitását mondja ki. Áttekintve a törvény erejével nem rendelkező fentebbi országgyűléseink színhelyeit, rá kell pillantanunk a ma elszakított területen fekvő országgyűlési helyekre is. 1233-ban Beregen, 1323-ban és 1397ben Temesvárott, 1456-ban Futakon, 1131-ben és 1849-ben Aradon tartottak országgyűlést. Többízben előfordult a vegyesházi királyaink idején, hogy ú. n. partialis országgyűlést, máskép congregatiot tartottak egy-egy országrész közjogi rendjeivel, bizonyos, az illető területet kiváltképpen érdeklő közintézkedés (katonaállítás, hadiadó megszavazás, önkormányzati kérdések stb. tekintetében) foganatosítása végett. Felemlítjük a Zsigmond (1387 —1437) által Körösudvarhelyen (egykor Kőrös-Belovár horvát megye) a sziavon nemességgel 1397-ben tartott congregatiot. Szlavónia (1848-ig hivatalos elnevezéssel: Tótország) akkor szorosan Magyarországhoz tartozott, s nem volt része a történeti Horvátországnak. Ilyenek az 1309-ben Udvardon (elszakított Komárom m.) Károly Róbert alatt tartott parciális országgyűlés, az 1459-ben Töketerebes mellett Párics várában Mátyás király uralkodása idején, a cseh hussita rablók ellen tartott részleges országgyűlés stb. Vizsgálat tárgyává tehetjük országgyűléseink színhelyeit abból a szempontból is, hogy a rendiség virágzás-korában: 1291—1526-ig (II. Endre korától a mohácsi vészig), hol és mikor hozták az ú. n. sarkalatos törvényeket. Az időrendi sorrend a következő: Székesfehérvár: 1222. — Az Aranybulla kihirdetése „ 1277. — Az első valódi országgyűlés, mely magát már: Parlamentum publicum-nak nevezi Rákos: 1298. — Első intézkedés a parlamenti kormányrendszer bevezetésére (XXIII. cikk) Buda: 1351. — Az ,.ősiség" birtoköröklési közjogi rendszer intézménye Pozsony: 1404. — A királyi főkegyúri jog és ius placeti Buda: 1405, — A harmadik rend: a szab. kir. városok bevitele az alkotmányba 109
