Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 13-14. szám - Idegenforgalmunk csődje

Idegenforgalmunk csődje Előre kell bocsátanunk, hogy az, ami jelenleg az idegenforgalom terén nálunk bekövetkezett, az sem­mikép sem 1'ulyománya illetékeseink idegenforgalmi tevékenységének, vagyis panaszuk nem lehet, mintha nem tettünk volna meg minden lehetőt abban az irányban, hogy idegenforgalmunk emelkedjék. Sőt határozottan állíthatjuk, hogy kár volt minden erő­ki fejtéséit ezen a téren és amikor éppen ezeken a ha­sábokon már évekkel ezelőtt tiltakoztunk az ellen, hogy az idegenforgalom emelése szempontjából közü­leteink, akár az állami, akár az autonómiák áldoza­tokat hozzanak, miután nem tartottuk nemzetgazda­sági szempontból sem indokoltnak az ilyen áldozat meghozatalát, hanem ellenkezőleg károsnak ítéltük azt. A Konjunktúrakutató intézet kiadásában megje­lent idegenforgalmi tanulmány csak a pontos igazo­lása annakidején felállított tételünknek, amelyszerint az idegenforgalom emelése céljából hozott áldozat nem egyéb gazdasági szempontból, mint a dömping néven ismeretes gazdasági folyamat. Kifejtettük an­nakidején — így legutóbb éppen a tabáni gyógyszálló építésének az első tervezete alkalmából — hogy ami­dőn az autonómia áldozatokat hoz az adófizetők pén­zéből az idegenforgalom emelésére, akkor nem tesz egyebet, mint egyszerű dömpinget indít el, mert az semmikép sem lehet egészséges gazdasági eredmény, ha az idejött idegenek a közületeknek bizonyos ösz­szegű fejkvótába kerülnek, miszen már évekkel ezelőtt kiszámították statisztikusok, amikor megindult ná­lunk az idegenforgalmi-epidémia, hogy az idegenfor­galom emelése céljából kiadott összegek, akár az au­tonómiák, akár az állam részéről, tehát minkét eset­ben az adófizetők pénzéből, akkor egy-egy hozzánk­jött külföldi nekünk magunknak fejenként kettőszáz pengőnkbe került. Ennyi esett az ideérkezettek szám­aránya szerint egy-egy idegenre az értük kifejtett ál­dozatokból. Erre azt feleték a nagy „szakértők", hogy igen ám, megtérül ez az összeg, mert az idegen pénzt hoz és itt költekezik, amiből az iparnak és a kereskedelemnek van haszna. De nem szabad megfeledkezni arról az egyszer­egyről sem, hogy amennyiben csökkentenénk ittlwn a keresők adóterheit, akkor mégjobb és még egészsé­gesebb gazdasági folyamat állana be, sokkal jobb, mintha az így szubvencionált, szinte vendégfellépti díjat élvező idegen hozzánk jön és itt költeni méltóz­tatik. Mert ha ezek hoznak is nekünk „értékes valu­tát és devizát" nem szabad elfelejtenünk azt az igaz­ságot sem, hogy ezeket a devizákat csakis úgy hasz­nálhatjuk fel, ha azokat — külföldön költjük el. Már­pedig ilyen drága devizára nincsen szükségünk, mert a gyáriparnak szükséges devizákat sokkal jobban, szabályozottabban tudjuk az exportból kitermelni, úgy a mezőgazdasági, mint az ipari exportból, s fő­leg pénzügypolitikai szempontból sokkal olcsóbban. Nyugodjanak bele azok is, akiknek az idegenforga­lom nemcsak mint jelszó, hanem mint üzlet is kitű­nően bevált, főleg azoknak, akik ezzel üzletszerűen foglalkoznak, hogy az idegenforgalmi devizaterme­lésre nincs szüksége gazdasági életünknek. Mert amikor azt látjuk, hogy az idegenforgalmi éveink közül a legjobb évben is, mint volt az 1937-es év, több, min! 11 millió pengő deficit mutatkozott az ide behozott és a tőlünk kivitt devizamérlegben, ak­kor mégis csak gondolkozni kellene azon, hogy itt valami nincs rendben, s változtatni kell ezen a cifra nyomorúságon. Meg kellene fordítani régen már az egész idegenforgalmi üzletpolitikánkat és olyan irányba terelni, hogy főleg a tőlünk való • kiutazást kellene megnehezíteni és nempedig az ideutazást szubvencionálni drága, súlyos pénzeket felemésztő külföldi propagandával. Mert úgy véljük, senki sem vonhatja kétségbe azt, hogy minden erőfeszítés, min­den fillér, amit arra adunk ki közületi pénzekből, hogy külföldön propagandát csináljunk a maygar idegenforgalomnak, teljesen irreális valami és leg­több esetben igen kétséges eredményű. Hiába adjuk ki a drága pénzeket külföldi irodáknak hirdetésekre, plakátokra, külföldi újságíróknak és orvosoknak it­teni látogatásra, mégsem tudjuk megakadályozni azt, hogy ugyanakkor, amikor a külföldi lapokban hir­detéseink megjelennek, ugyanakkor ne jelenjenek meg olyan politikai cikkek, amelyek egész egysze­rűen elriasztják a külföldit attól, hogy idejöjjön hoz­zánk. Óriási hibát követnek el azok, akik nem számol­nak a nemzetközi politikával az idegenforgalom te­rén, ez egy olyan komponens, amit nem lehet kife­lejteni a kalkulációból, a tervekből. Pedig ha egy kis mérleget készítünk arról, hogy mi is tulajdonképen ma a helyzet ebben a tekintetben, akkor tisztán és világosan állhat előttünk az alapja annak, hogy ma nálunk az idegenforgalom szerényen kifejezve „meg­csappant". Csak egy momentumot kell kiemelni eb­ből a szempontból és akkor mindjárt tisztán áll előt­tünk egy olyan következmény, amire nem számítot­tunk, amivel nem is számolhattunk és ami lényegé­ben valóban indokolatlan is, de a politika, az politika. így például amióta nálunk az ú. n. zsidótörvényt meg­alkották, azóta a nyugati demokráciák sajtója olyan fegyvert kovácsolt ellenünk, állítjuk, hogy teljesen indokolatlanul, miután ez az ország még ma is a nyu­galom szigete, mint már évek óta, viszonyítva ahoz, amit más külföldi államokban tapasztalhattunk akár a közelmúltban is. De hiába, akár üzleti indokokból, akár a politikai ellenszenvből történt mindez, tény az, hogy ezzel nem tudunk megbirkózni bármilyen ide­genforgalmi propagandával ezekben az országokban, pl. Angliában is. Szerepet játszik természetesen nem kis mérték­ben az osztrák bekebelezés óta előállott bizonytalan közép-európai külpolitikai helyzet is, mely utóbbi olyan fejlett idegenforgalmi gócokat is tönkretett egyelőre, mint voltak eddig a cseh és osztrák fürdők 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom