Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 13-14. szám - Idegenforgalmunk csődje

Ezen a felkavart helyzeten nem segít semmiféle külföldi propaganda, drága pénzen, mert meg kell várni, amíg megnyugszik a helyzet. Ilyen körülmények között nem számíthatunk arra, hogy a nyugati országokból jelentősebb vendégtömegek vegyék mifelénk az útjukat, ezzel számolnunk kell. Kormányzataink pedig belpolitikájukat semmiképen sem irányíthatják úgy, hogy az tekintettel legyen az idegenforgalmi iparra, mert a fontos elsősorban is a belső rend és szabályozás, országunk népének belső boldogulása. Számolni kell azzal, hogy amíg nálunk a jobboldali keresztény politika irányítja belső boldogulásunkat, addig a külföld nemzetközi, főleg zsidó kezekben lévő sajtója mindent el fog követni, hogy lelki blokád alá helyezzen bennünket olvasói előtt, ez ellen a nagyhatalom ellen mi nem küzdhetünk, ezt nem tudjuk a mi véges eszközeinkkel ellensúlyozni, de nem is kell. Amire most szükség van az csak egy lehet: erős féket alkalmazni minden olyan áldozathozásra, ami az idegenforgalom emelése címén pénzáldozatokat jelentene közületi pénzekből, valamint ugyancsak féket kellene alkalmazni a mi polgáraink külföldi utazásaira. Mégpedig igen erős féket. S ezzel párhuzamosan nagyobb súlyt kell helyeznünk a belső idegenforgalom fejlesztésére, a külföldre utazókat külön adóval kellene sújtani és az ebből befolyó pénzeket használhatnánk fel belső balneológiai célokra. Az, hogy szubvencionáljuk az ideérkezőket, teljesen felesleges, sokkal fontosabb, hogy fejlesszük belső fürdőkultúránkat. Már korábban szóltunk arról, ha csak például ötévig szigorú zárlatot rendelnénk el a külföldre utazók számára, számolva esetleg azzal a veszéllyel is, hogy ennek ellenében a külföldiek sem jönnének ide — hiszen így sem nagyon jönnek! — akkor ennyi idő alatt olyan jótékonyan tudnók emelni belső fürdőkultúránkat, amelynek alapján sokkalta egészségesebben fejlődne ki egész vendéglátóiparunk. Ha megtudtuk csinálni az autonóm vámtarifákkal azt, hogy itt egy hatalmas ipar fejlődött ki, pedig ennél olyan érdekeinket kockáztattuk, mint amit jelent a mezőgazdasági termékeink külföldi exportja, akkor sokkalta könnyebben és minden veszély nélkül tudnók ezzel a zárlattal reákényszeríteni honpolgárainkat, hogy ne menjenek külföldre, hanem itthon költsék el azokat a súlyos milliókat. Tiszta és világos a számítás: ha a legutóbbi 1937 év adatait vesszük figyelembe, amikor 50 millió pengőt vittünk mi ki idegenforgalmi számlánkon és ennek ellenében csak 38 millió jött be (mely utóbbi öszszeg csak igen kétesértékü becslés, míg az előbbi pontos statisztikai adat, sőt több, ha hozzávesszük az ilyenkor elkerülhetetlen ,,zugvaluta"-többletet is!) akkor nem lehet egy pillanatig sem kétségünk aziránt, hogy mi a tennivalónk sürgősen ezen a téren. Ha ebből az ötvenmillióból csak negyvenet tudunk itthontartani, s szigorú zárlattal sikerülne is ennyit megmentenünk, akkor lemondhatunk a másik kétes számoszlopról, mert egy ilyen beohzott ötéves zárlat elegendő volna arra, hogy nálunk is megteremtődjék egy olyan belső fürdőkultúra, amely ma még primitív és amely aztán valóban alapul szolgálhat, pár év után az igazi külföldi idegenforgalomnak, ha a nemzetközi viszonyok megnyugszanak. Mindezekért kell elleneznünk olyan lukszus építkezéseket, mint amilyen például a tabáni gyógyszálló is, mert amikor azt látjuk, hogy a fővárosi óriási áldozatokat hoz a most meglévő fürdőink üzembentartására, s ezek nem dolgoznak teljes kapacitással, idegenforgalom ma abszolút csekély, akkor logikus, hogy távolabbi, jobb időkre kell elhalasztani egy olyan nagystílű gyógyszálló megépítését, mint amilyen ez lenne. Nagy könnyelműség volna ma ebbe közel nyolcmillió pengőt invesztálni, inkább használják fel ezt az összeget a beruházsi terv egyéb részeinél, nehogy kiesést jelentsen a munkás és iparosfoglalkoztatásnál, ami ugyancsak egy szempont ma, amikor sürgetik az építkezéseket. Volna sok helye máshol ennek az összegnek, akár a szociális kiadások emelésénél, vagy az útépítkezéseknél. Káros volna ma az idegenforgalom jelszava alatt ilyen hatalmas beruházást megindítani. S általában, ma, amikor kétségtelen, hogy idegenforgalmunk rajtunk kívül álló okokból kátyúba jutott, vétek lenne ezen a címen további áldozatokat hozni, sőt az eddig előirányzottakat is sürgősen restringálni kellene, mert falra hányt borsót jelent minden fillér ezen a címen. Ez a mai helyzet és ezzel számolni kell. * Az Aluminiumérc Bánya és Ipar Rt. az 1937. üzletévi mérlegét 6.52 millió peingö alaptőke melett 2,559.040 pengő tiszta nyereséggel zárta, az előző évi 1,579.562 pengővel szembein. Ez a jelentékeny nyereségemelkedés a vállalat elsőrendű foglalkoztatottságát igazolja. Jellemző statisztikát olvastunk egy helyen Voltaire műveiből. Ezek szerint a XIX. század összes új Voltaire kiadásai közül, 33 új kiadás történt, 28 kiadás a politikai és vallási reakció korára esik. A 33 kiadásból 28 kiadás 18 év alatt történt, 1817-től 1835-ig. Természetesen ez mind Franciaországban. De nem érdektelen a példányszám sem, mert ha tekintetbevesszük, hogy 1785-től 1824-ig 71.600 példány, 4.698.000 kötetben jelentek meg csak Voltaire müvei, akkor le kell venni a kalapot a francia kispolgár előtt — már száz évvel ezelőtt. Hiszen ha összehasonlítjuk a magyar könyvtermelést száz évvel ezelőttről ezzel az egyetlen példával, hiszen voltak más francia írók is Voltairen kívül, akiknek a művei értékek voltak, akkor fájdalmasan kell éreznünk a nagy külnöbseget. De ime a példa is mindjárt: Kossuth Lajos ezt írta többek között egyik cikkében a „Pesti Hirlap"-ban, 1842. június 2-án: „... A tény egyszerű meztelenségében ennyiből áll: Vörösmarty, miután a közvélemény által már rég a nemzeti költészet elsőrangú képviselői közé soroztatik, lángszellemének szétszórt műveit összeszedé s ön költségre kinyomatá és — piruljunk uraim! — Vörösmarty munkáiból, ki ha mást nem is írt volna bár, mint a „Szózatot", ezen egy művével is hervadhatat_ lan koszorút körített homlokára, Vörösmarty munkáiból alig kelt el 3—4 év alatt a két magyar hazában 200 példány!" De mit írna ma, 100 év után, az új sajtótörvény alapján Kossuth? 96