Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 1-2. szám - A t. Ház 1937-ben

sem. Csak három olyan tagját ismerjük a t. Háznál:, akik — szerintünk — í937-ben nem vettek részi egyik ülésen sem: Milotay István. Radvánszky Kálmán báró és Vlain Ferenc. De tehet, hogy tévedünk, s a !)1 ülés közül egy-két ülésen résztvettek, de többször semmiesetre sem. Ami pedig a felszólalásokat illeti, errenézve máipontos adatok állanak rendelkezésünkre a hiteles naplók alapján. Ennek alapján a következő képviselőkről állapíthatjuk meg, hogy 1937. évben egyszer sem szólaltak fel a plenáris üléseken (zárójelben az általuk képviselt kerület neve áll): Almásy Imre gróf (Rétság), Baross Gábor (Sátoraljaújhely), Beniczky Elemér (Pétervására), Bessenyeii Zénó (Budapest II.), vitéz Bíró György (Alsólendva), Brandt Vilmos (Törökszentmiklós), /'//(;r Csicsery-Rónay István (Kaposmérő), Csillénj András (Budapest I.), Endre Zsigmond (Gödöllő), Flandorffer, Ignác (Csepreg), Hallá Aurél (Szombathely), vitéz Hellenbach Gottfried báró (Kúnhegyes), Holitscher Károly (Zirc), Hunyadi] Ferenc (Szalárd), Ivády Béla (Pásztó), Kelemen Kornél (Kunszentmiklós), Kenéz* Béla (Szolnok), Lichténstein László (Ónod), vitéz Marton Béla (Alberti), Mayer János (Barcs), vitéz Mecsér András '(Csenger), vitéz Mikolay József (Szécsénv), Milotay István (Nagykőrös), vitéz Miskolezy Hngó (Székelyhíd). Miskolczy István (Derecske), Ntígy István (Letenye), Nánássy Imre (Nyírbátor), Nyiri István (Biharkeresztes), Pcsthíj Pál (Gyönk), Pctracsek Lajos (Budapest I.), Péchu László, (Mátészalka), Pözel István (Budapest III.), Radvánszky Kálmán báró (Edelény), Sárkány Ernő (Aszód), vitéz Sebestyén Kálmán (Cséffa), Szentmcirtoni.Radó Lajos (Celldömölk), Szily Méirton (Sásd), Temple Rezső (Bia), Terbócz Imre (Budapest I.), Thuránszky Pál 'Kemecse), Tomcsányi Vilmos Pál (Mezökaszony), Ulain Ferenc Csongrád), Vrbán Gáspár báró (Mezőtúr), Vári/ Alb/srt (Szahadszállás), Vásárhelyi Sándor (Battonva), Zichy János gróf (Ipolvság), Zsitvay Tibor (Kecskemét), Zsóry Lajos (Mezőkövesd). Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a Fenti képviselők nem látták el a honatyai nehéz tisztet, sőt ellenkezőleg. Mert eltekintve attól, hogy ez a statisztika nagyon is kedvező, hiszen a 245 képviselő között csak Í8 olyan van, tehát valamivel több, mint 10 százalék, akik nem szólaltak fel a l. Ház nyilvános ülésén s ezek között mégis vannak olyanok, akik minden ülésen résztvettek, mert fontos adminisztrációs szerepet tölteniek be, így pl. Putnoky Móric, aki a háznagyi tisztet tölti be, vagy Ivády Béla, aki a többségi párt elnöke, s Temple Rezső, aki ugyancsak a többségi pártnak a vitarendezője, ezért úgyszólván minden ülésen résztvettek. Vagy pedig azok, akik jegyzői tisztet töltenek be a fentiek közül. S mindezeken felül pedig még az egyes bizottságokban való felszólalások, me1 veknek nincs naplószerü nyoma. Így tehát semmikéi) sem állhat fenn az a szemrehányás, hogy a 24.1 képviselő nem látja el lelkiismeretesen a honatyai tisztségét, de utóvégre annyi idő mégsincs, hogy mind a 245 képviselő beszéljen is a t. Ház nyilvános ülésein. S ekkor nem beszéltünk arról, amit a választók ügyes-bajos dolga jelent a képviselők részére, hiszen erről aztán már köteteket lehetne írni. Ami pedig azt a panaszt illeti egyesek részéről, hogy a t. Ház sokszor fontos kérdésekel is úgyszólván üres padok előtt tárgyal, hát ebben van valami igazság, de nem szabad elfelejteni azt a nagyon jelentős tényt, hogy a t. Házban kiejtett minden szó, ha az akármilyen üres padok elölt is hangzik el, óriási súlyt és fontosságot jelent, nemcsak azért, mert ez a hiteles naplóban is megörökíttetik, hanem azért, mert a sajtó éber és fáradhatatlan szolgálata révén úgy országos, mint külföldi viszonylatban világraszóló publicitást kap. Márpedig nem" az a fontos, hogy a képviselők egymásnak mondjanak el szavakat, hanem az, hogy a közvélemény értesüljön róla, hiszen minden egyes képviselő is a közvéleménynek egy-egy szerény tagja. Az ülések látogatottsága mindig függ a szőnyegen levő kérdés fontosságától és ezért természetes, hogy a leglátogatottabbak a költségvetési és az apropriációs viták, amelyeknél nincs meg a tárgyi kötöttség és a felszólalásban egyéni, politikai megnyilatkozásra van a legjobb alkalom. Minden egyéb problémánál csakis a tárgyhoz tartozó dolgokról lehet megnyilatkozni és ez kissé unalmassá, szürkévé teszi a tárgyalás menetét. Legtöbbször szűkrehatárolt szakkérdésekről lévén szó, nem tarthat számot általános nagy érdeklődésre. Kivételt képeznek még az interpellációk, ahol a leghamarabb robbannak ki az ellentétek, a kisebb indulatok és ezért látogatottabbak is ezek az ülések. De általában, becslés szerint a látogatottság maximuma 200 és a minimuma 8—10 képviselő. E két határszám között váltakozik aztán, mindig a tárgyhoz képest, leszámítva természetesen az elnökséget és a jegyzőket. A legszorgalmasabbak a miniszterek, úgy a b'itogatásban, mint a felszólahísban. Csodálatos lelkiismeretességgel és felkészültséggel láttuk 1937-ben is az összes minisztereket az üléseken résztvenni, különösen a költségvetési, valamint az interpellációs napokon, minden felszólalásra válaszolnak, a szakkérdésekben pedig még a legjelentéktelcnebbnek látszó javaslatnál is nagy ambícióval, tudással, s szorgalommal látták el nehéz szerepüket. Ha átnézzük a naplók errevonatkozó csoportosított regiszterét, akkor azt látjuk, hogv a miniszterek voltak a legsűrűbb felszólalók, hiszen természetes is ez, miután őket ostromolják állandóan az ellenzéki debatterek. S mindezek mellett ott van számukra a nagy ügyhalmázattal elöntött minisztérium, az érdekek és kérelmek tengerárjával, s még a „kerület" is, hát bizony nem irigylendő mesterség a miniszterség. Végül nem mehetünk el szó nélkül a t. Ház elnökének a teljesítménye mellett sem, karöltve a két alelnökével. Mert ha a képviselők csak akkor ülnek be a padba, ha jólesik nekik, ha hallgatni, vagy beszélni akarnak, hát bizony az elnöknek mindig ott kell ülni és figyelni úgyszólván minden egyes szóra és fegyelmet, rendet tartani. Általában kétórás turnusban váltják egymást az elnök és a két alelnök, de így is roppant fáradságos, nehéz szellemi munkát kell teljesíteniük. S mindemellett oll van Sztranyavszky Sándor, az elnök, vállán a 2