Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 1-2. szám - A t. Ház 1937-ben

sem. Csak három olyan tagját ismerjük a t. Ház­nál:, akik — szerintünk — í937-ben nem vettek részi egyik ülésen sem: Milotay István. Radvánszky Kálmán báró és Vlain Ferenc. De tehet, hogy tévedünk, s a !)1 ülés közül egy-két ülésen résztvettek, de többször semmiesetre sem. Ami pedig a felszólalásokat illeti, errenézve mái­pontos adatok állanak rendelkezésünkre a hiteles naplók alapján. Ennek alapján a következő képvi­selőkről állapíthatjuk meg, hogy 1937. évben egy­szer sem szólaltak fel a plenáris üléseken (záró­jelben az általuk képviselt kerület neve áll): Almásy Imre gróf (Rétság), Baross Gábor (Sá­toraljaújhely), Beniczky Elemér (Pétervására), Bessenyeii Zénó (Budapest II.), vitéz Bíró György (Alsólendva), Brandt Vilmos (Törökszentmiklós), /'//(;r Csicsery-Rónay István (Kaposmérő), Csillénj András (Budapest I.), Endre Zsigmond (Gödöllő), Flandorffer, Ignác (Csepreg), Hallá Aurél (Szom­bathely), vitéz Hellenbach Gottfried báró (Kúnhe­gyes), Holitscher Károly (Zirc), Hunyadi] Ferenc (Szalárd), Ivády Béla (Pásztó), Kelemen Kornél (Kunszentmiklós), Kenéz* Béla (Szolnok), Lichtén­stein László (Ónod), vitéz Marton Béla (Alberti), Mayer János (Barcs), vitéz Mecsér András '(Csen­ger), vitéz Mikolay József (Szécsénv), Milotay Ist­ván (Nagykőrös), vitéz Miskolezy Hngó (Székely­híd). Miskolczy István (Derecske), Ntígy István (Letenye), Nánássy Imre (Nyírbátor), Nyiri István (Biharkeresztes), Pcsthíj Pál (Gyönk), Pctracsek Lajos (Budapest I.), Péchu László, (Mátészalka), Pözel István (Budapest III.), Radvánszky Kálmán báró (Edelény), Sárkány Ernő (Aszód), vitéz Se­bestyén Kálmán (Cséffa), Szentmcirtoni.Radó Lajos (Celldömölk), Szily Méirton (Sásd), Temple Rezső (Bia), Terbócz Imre (Budapest I.), Thuránszky Pál 'Kemecse), Tomcsányi Vilmos Pál (Mezökaszony), Ulain Ferenc Csongrád), Vrbán Gáspár báró (Me­zőtúr), Vári/ Alb/srt (Szahadszállás), Vásárhelyi Sándor (Battonva), Zichy János gróf (Ipolvság), Zsitvay Tibor (Kecskemét), Zsóry Lajos (Mező­kövesd). Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a Fenti képviselők nem látták el a honatyai nehéz tisztet, sőt ellenkezőleg. Mert eltekintve attól, hogy ez a statisztika nagyon is kedvező, hiszen a 245 képviselő között csak Í8 olyan van, tehát valamivel több, mint 10 százalék, akik nem szólaltak fel a l. Ház nyilvános ülésén s ezek között mégis vannak olyanok, akik minden ülésen résztvettek, mert fon­tos adminisztrációs szerepet tölteniek be, így pl. Put­noky Móric, aki a háznagyi tisztet tölti be, vagy Ivády Béla, aki a többségi párt elnöke, s Temple Rezső, aki ugyancsak a többségi pártnak a vita­rendezője, ezért úgyszólván minden ülésen részt­vettek. Vagy pedig azok, akik jegyzői tisztet tölte­nek be a fentiek közül. S mindezeken felül pedig még az egyes bizottságokban való felszólalások, me­1 veknek nincs naplószerü nyoma. Így tehát semmi­kéi) sem állhat fenn az a szemrehányás, hogy a 24.1 képviselő nem látja el lelkiismeretesen a honatyai tisztségét, de utóvégre annyi idő mégsincs, hogy mind a 245 képviselő beszéljen is a t. Ház nyilvános ülésein. S ekkor nem beszéltünk arról, amit a vá­lasztók ügyes-bajos dolga jelent a képviselők részé­re, hiszen erről aztán már köteteket lehetne írni. Ami pedig azt a panaszt illeti egyesek részéről, hogy a t. Ház sokszor fontos kérdésekel is úgy­szólván üres padok előtt tárgyal, hát ebben van valami igazság, de nem szabad elfelejteni azt a na­gyon jelentős tényt, hogy a t. Házban kiejtett min­den szó, ha az akármilyen üres padok elölt is hang­zik el, óriási súlyt és fontosságot jelent, nemcsak azért, mert ez a hiteles naplóban is megörökíttetik, hanem azért, mert a sajtó éber és fáradhatatlan szolgálata révén úgy országos, mint külföldi vi­szonylatban világraszóló publicitást kap. Márpedig nem" az a fontos, hogy a képviselők egymásnak mondjanak el szavakat, hanem az, hogy a közvéle­mény értesüljön róla, hiszen minden egyes képvi­selő is a közvéleménynek egy-egy szerény tagja. Az ülések látogatottsága mindig függ a szőnye­gen levő kérdés fontosságától és ezért természetes, hogy a leglátogatottabbak a költségvetési és az apropriációs viták, amelyeknél nincs meg a tárgyi kötöttség és a felszólalásban egyéni, politikai meg­nyilatkozásra van a legjobb alkalom. Minden egyéb problémánál csakis a tárgyhoz tartozó dolgokról lehet megnyilatkozni és ez kissé unalmassá, szür­kévé teszi a tárgyalás menetét. Legtöbbször szűkre­határolt szakkérdésekről lévén szó, nem tarthat számot általános nagy érdeklődésre. Kivételt képez­nek még az interpellációk, ahol a leghamarabb rob­bannak ki az ellentétek, a kisebb indulatok és ezért látogatottabbak is ezek az ülések. De általában, becslés szerint a látogatottság maximuma 200 és a minimuma 8—10 képviselő. E két határszám között váltakozik aztán, mindig a tárgyhoz képest, leszá­mítva természetesen az elnökséget és a jegyzőket. A legszorgalmasabbak a miniszterek, úgy a b'i­togatásban, mint a felszólahísban. Csodálatos lelki­ismeretességgel és felkészültséggel láttuk 1937-ben is az összes minisztereket az üléseken résztvenni, különösen a költségvetési, valamint az interpellá­ciós napokon, minden felszólalásra válaszolnak, a szakkérdésekben pedig még a legjelentéktelcnebb­nek látszó javaslatnál is nagy ambícióval, tudással, s szorgalommal látták el nehéz szerepüket. Ha át­nézzük a naplók errevonatkozó csoportosított re­giszterét, akkor azt látjuk, hogv a miniszterek vol­tak a legsűrűbb felszólalók, hiszen természetes is ez, miután őket ostromolják állandóan az ellenzéki debatterek. S mindezek mellett ott van számukra a nagy ügyhalmázattal elöntött minisztérium, az ér­dekek és kérelmek tengerárjával, s még a „kerület" is, hát bizony nem irigylendő mesterség a minisz­terség. Végül nem mehetünk el szó nélkül a t. Ház elnökének a teljesítménye mellett sem, karöltve a két alelnökével. Mert ha a képviselők csak akkor ülnek be a padba, ha jólesik nekik, ha hallgatni, vagy beszélni akarnak, hát bizony az elnöknek mindig ott kell ülni és figyelni úgyszólván minden egyes szóra és fegyelmet, rendet tartani. Általában kétórás turnusban váltják egymást az elnök és a két alelnök, de így is roppant fáradságos, nehéz szellemi munkát kell teljesíteniük. S mindemellett oll van Sztranyavszky Sándor, az elnök, vállán a 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom