Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 9-10. szám - Meg kell csinálni a jogi oktatás reformját. Az egyetemen kell kezdeni a tanulmányi szelekciót

törvényjavaslatokkal kapcsolatban megoldandó alkotmányjogi feladat. A kitűnő cikk kiemeli a rendőrség mőkölésének közjogi jellegét, amelynél fogva ez a kérdés szervesen összefügg az alkotmányjogi törvényalkotással, és igen találóan állapítja meg, hogy ez a kérdés mindeddig azért nem kerülhetett napirendre, mert nincs benne politikum. Már pedig a magyar közéletet és a sajtót hosszú évtizedek óta ezek a kérdések foglalkoztatták csak, amelyek politikával voltak kapcsolatban. Kár, hogy a törvénykezési szempontból is nagyjelentőségű ezen értekezés egy testület szaklapjában látott napvilágot. Dr Zankó Géza főkapitányhelyettes alapos munkája a közélet nyilvánossága elé kívánkozik elsősorban azok elé akiknek a törvény előkészítésében és meghozatalában szerepük lehet. Ezért emlékezünk meg e helyütt is az érdekes cikkről, fejtegetéseiből a következő részleteket tárva olvasóink elé: „Ez a hiány (t. i. a törvényes rendezés hiánya) egymagában elégséges lenne ahhoz, hogy intézményünk törvényes alapokra fektettessék, mert hiszen nem kétséges, hogy miként a végrehajtó- és bírói hatalom összes más szerveinek, úgy a m. kir. rendörségnek is törvényes szabályozással kell bírnia./' „Nem lehet kétséges, hogy a közbiztonsági szervezet intézményesen pasztán rendeleti alapokon nem nyugodhat, s hogy a m. kir. rendőrség szervezetének, feladatainak, működési területének, hatáskörének stb, már csak a szervezet tekintélye és súlyossága szempontjából is meg kell adni azt a szilárd alapot, melyet az általa ellátott szolgálat fontossága és felelőssége megkövetel. A m. kir. rendőrség az állam biztonságának fontos szerve. Jól irányított működésétől függ az'állam polgárainak élet_ és vagyonbiztonsága, sőt magának az államéletnek nyugalma. Lehetetlenség tehát, hogy egy ilyen fontos állami szerv ingatag — a mindenkori kormányzat akaratától függő — nem szilárd bázison nyugodjon." „Az összeomlást követő 1918 és 1919. évek eseményei szomorúan bizonyítják azt, hogy jöhetnek irányzatok és kormányok, amelyek a nemzet egyetemének felfogásával és világnézetével, akaratával, söt érdekével ellentétes alapokon állanak, s amelyek hatalmon lévén és ezzel rendelkezvén, söt a hatalommal visszaélvén, a maguk céljaik és akaratuk szerint használhatják fel a a m. kir. rendőrség fegyveres karhatalmát." S éppen ma, midőn világszerte harcban állanak egymásai a világnézeti elvek és felfogások, s amidőn ezek összeütközése véres polgárháborúkat provokál, nem a falrafestett ördög rémképe csupán a fegyveres karhatalom nemzetellenes célokra való esetleges igénybevételének lehetősége. Ez pedig csak azáltal akadályozható meg, ha a m. kir. rendőrség, mint az állam fegyveres hatalmának egyik tekintéyles része, megingathatatlan, törvényes, szilárd bázissal bir. amelv a maga törvényes kereteiben és megalapozottságában mini biztos sziget áll az indulatok és felforgató törekvések hullámcsapásai közepette, s nemzetellenes érdekben fel nem használható; szervezete és hatásköre nem változtatható és ütőereje meg nem bénitható." Nem értékeljük túl a magunk ügyét, — fejeződik be az értékes közlemény — amidőn azt ebből az alkalomból szőbahozzuk. Jól tudjuk, hogy a három alkotmányjogi törvényjavaslat (kormányzói jogkör, felsőház, választői jog), mint az államéletünk és alkotmányosságunk fontos tényezőire vonatkozó, sorrendben, rangban és súlyban megelőzi a in. kir. rendőrség államosításának kérdését. Nem is azért emeltük fel szavunkat, hogy a m. kir. rendőrség törvényes szabályozása már most beillesztessek a legközelebbi tárgyalás alá kerülő törvényjavaslatok közé. Célunk volt rámutatni arra, hogy a m. kir. rendőrség törvényes szabályozása — az intézmény közjogi jellegénél fogva — az alkotmányjogi törvényalkotás részét képezi, s mint ilyennek kodifikálása nemzeti érdeket szolgál, s komoly megfontolásra jogosult". Hisszük, hogy dr. Zankó Géza fökapitányhelyettes cikke nemcsak közérdeklődést kelt, hanem ezt a komoly megfontolást is feltétlenül kifogja váltani a magyar törvényhozás tényezőinek körében. Dr. K. A. Meg kell csinálni a jogi oktatás reformját Az egyetemen kell kezdeni a tanulmányi szelekciót Az ifjúság elhelyezési- ne'k problémájával kapcsolatosan, mint már annyiszor újból megállapítást nyert, a diplomáé pályák túJteufoMeága és az ügyvédi rendtartás életbeléptetése körüli viharokban egyre inkább hangoztatott jelszóvá lett a jogi oktatás reformja. Ha a magunk részéről is szeretjük komoily problémák megoldásánál a jelszavaikat, mégis ennél az egy pontná'l meg kell ádínunlk, mert a fiatalok! készültségével kapcsolatosan a közelmúltban olyan szomorú és kiábrándító megállapítások hangzottak el az egyetemi ifjúságot vezető professzorok ajkáról, hogyha ezekben a kijelentéslekben csak némi igaziság is van. a helyzeten feltétlenül1 változtatni kelb A javítás pedig épp úgy, mint mnden más proplémánál. csak a forrásnál indúlhat meg és ez a forrás az egyetemi oktatás. Kétségkívüli az, hogy a köztudatban az utolsó évtize k-k tapasztalataként a jogi pálya, mint egy más foglalkozás mellett is űzhető készülési lehetőség létezik és se szeri se száma azoknak az úgynevezett mezei jogászoknak, akik köz- vagy magáinválllalatoknál elhelyezkedve párhuzamosan a jogi doktorátust i* megszerzik és anélkül, hogy Vérükké vált volna hivatásuk levegője, elárasztják a trianoni megcsonkítás folytán amúgyis sokkal kisebb felvevőképességű pályát. Ezt a helyzetet pedig az teszi lehetővé, hogy hosszú évek gyakorlata alapján a bejárást az egyetemeken nem kívánták és nem ellenőrizték túlságosain szigorúan. Ha a jelölt az évenkint egyszer történő vizsgákat otthoni készülései alapján sikeresen kiállotta, az előírt követelményeknek mindenben eleget tett. E'z a rendszer tette azután lehetővé, a.z ú. n. joigi szanatóriumok létezését és gombamód való elszaporodását, ahoi hat heti „paukolássál" kivonatos jegyzetekkel garantáltan előkészítették azt az egyetemi polgiárt a vizsgára, aki az egyetemnek esetleg még színét sem látta, s .a pedellustól kérdezi meg, hogy melyik lesz a vizsgáztató tanára. De magát az egyetemi oktatást illetőleg is sajnosán kell megállapítani, hogy az elméleti oktatáson kívül1 praktikumot semmit sem ad és hogy végzett jogász a doktorátus megszerzése után még arra sem tépte*, hogy tanulmányai alapján egy periratot helyesen és jól elkészítsen. A magunk részéről, ha ez ma még talán kiesé fan72