Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 9-10. szám - Napirendre kell tűzni a rendőrtörvény megalkotását

Nem akarunk vitát provokálni, hiszen mér két év óta unos-untalan sorakoztatjuk fel e hasábokon érveinket ebben a kérdésben, felfogásunk mellett állott a Ház többsége is, amit az elhangzott felszólalások igazolnak, márpedig a Ház az ország egész közvéleményét jelenti, amikor nem politikai kérdésről van szó és ez sokkalta döntőbb faktor, mint egy minisztériumi szakosztály és az ott ülő elfogult, egyoldalú érdekeket képviselő úriember felfogása. Elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy követeljük ennek a kérdésnek törvényhozási úton való megoldását, miután veszélyesnek tartjuk annak a .,megsemmisítő hadjáratnak" a megindulását a társadalmi közbéke és a tárgyi igazságra nézve, amelyet az orvostársadalom a kondifikált orvoskamarai törvény jogalapjára hivatkozva indított meg bíróságok előtt. Mert megindult ez a hadjárat a fogorvosi kar részéről a fogtechnikusok kiirtására ezt bizonyítja a bíróságok előtt fekvő számtalan büntetőfeljelentés. Nincs semmi szükség arra, hogy a társadalom békéjét ilyen alaptalan és csakis egyoldalú anyagi érdekeket alátámasztó hajszával dúlják fel. Miután az eddig megkísérelt „békés áthidaló kísérlet/' az érdekeltek között meghiúsult — ami érthető, hiszen az egyik érdekeltség ma már törvényre hivatkozhatik! — azért itt az ideje annak, hogy ezt a kérdést közmegelégedésre, a társadalmi béke megóvása érdekében — nem szólva újra a tudományos tárgyi igazságról! — törvényes szabályozással oldjak meg. Ennek pedig első és fő feltétele az, hogy a belügyminisztérium mai illetékes szakosztályába olyan szakember dclcgáltassék ennek a kérdésnek förefercnseként, aki nem rendelkezik orvosi diplomával és ennekfolytán az orvoskari etikai megkötöttséggel, de ismeri a probléma összes tárgyi igazságait, valamint az öszszes kultúrállamok hasonló problémáinak törvényes rendelkezéseit. Amíg ez a kérdés törvényes szabályozást nem nyer, addig nem vesszük le a napirendről, mert így véljük támogatni a mai kormányzat azon célkitűzését, amely főfeladatának tekinti a társadalmi béke megóvását, tiszteletben tartja a szerzett jogokat és védi a kisexiztenciákat. Á dohányjövedék átszervezése A Doliányjövedék Igazgatósága múlt szánurnkbali eikkii nikkel kapcsolatban arra ía iköinilméuiyre hívta fel fiuyelm|ünket, hogy a dohányáruk elkészítésénél nálunk soha és semmiféle vonatkozásban kciiezés nem türténik. Tekintettel arra, hogy cikkünk nem is állította azt, hogy nálunik ké nézéssel manipuláJniáiilak, készséggel igazítjuk helyre ezt a látszólagos félreértést. Mi csak! nagy ált-ilánossáirban jegyeztük meg-, hogy egyes helyeken szokásban vannakl olyan nianipulációs eljárások, amelyek az egsézségre, orvosi költőik véelménye szerint, károsan hatnak. Kötelességünknek tartjuk tehát már itt leszöírezni a Dohányjövedék igazala tóságának azt a felvilágosítását, hogy semmiféle mesterséges beavatkozást nem a lka taráznak. Az tagszervezéssel kapcsolatiban megkezdett cikksorozatunk folytatását legközelebb folytatjuk, miután a bekért adatok nem érkeztek még be hozzánk teljes egészében. Rovatvezető: Fehér Andor dr Napirendre kell tűzni a rendőrtörvény megalkotását Alkotmányos életünk és állami berendezkedésünk a világháborút követő forradalmak után jelentős változáson ment át. Kezdve az államfői hatalom ideiglenes ellátásának alkotmányjogi szabályozásától, a törvényhozás tényezőit is érintő változásokon át a végrehajtó hatalom és közigazgatás területein gyökeres reformok váltak szükségessé. Ez utóbbiak között — szinte észrevétlenül — kormányrendelet alapián következett be az ország vidéki rendőrhatóságainak államosítása. Az 1919. évben törvényhozó szerv még nem volt, a nemzetgyűlés össze nem ülhetett, de a forradalmak által megzavart közrend és közbiztonság parancsoló szükségessé tette, hogy az állam rendiét és belső békéiét fenntartó közhatósági szervezet az állam igazgatási feladatainak körébe vonassék és az egész vonalon államosíttassék. így született meg, még az 1919. év őszén az 50-17 1919. M. E. számú kormányrendelet. Mindenki tisztában volt azzal, hogy ez a „szükségrendelet" tiilajdonképen egy törvénypótló jogszabály. amely egyelőre ideiglenes hatállyal rendezte a rendőrség államosításának égetően megoldásra érett kérdését; mihelyt azonban viszaáll az alkotmányos rend teljessége és a törvényhozás munkája megindul, az elsők közöt napirendre tűzendő kérdés lesz : rendörtörvény megalkotása. Ennek a kérdésnek alkotmányjogi jelentősége étidig nem került előtérbe. Viszont a rendelettel megszervezett vidéki rendőrség, amely később a Budapest székesfővárosi m. kir. rendörséggel egységes szervezetbe olvadt, 1919 óta annyira kifogástalanul működött és felelt meg a hozzáfűzött várakozásoknak, hogy — úgy látszott — gyakorlati érdekek sem sürgették a rendészet e legfontosabb kérdésének törvényhozási szabályozását. Pedig a rendőrség, a maga minden életviszonyra kiterjedő hatáskörével, az állami életben elfoglalt igazgatási, bíráskodási, sőt jogszabályalkotó tevékenységének tág körével alkotmányjogi és közjogi téren is anvnyira belekapcsolódik a magyar alkotmányosság fogalmi körébe, hogy törvény rendezése tovább már nem halasztható. Nem kell egyebet tennünk, csak rámutatnunk a rendőrségnek a közszbadságokat: a szeméyes szabadságot, az egyesülési és gyülekezési jogot, stb érintő, gyakran diszkrecionális természetű intézkedéseire, amelyek végső jogalapja — itt hivatkozhatunk az aranv bullára is — csak törvény lehet. Ez a kérdés most időszerűbbé vált. A m. kir. rendőrség szaklapjának, a MAGYAR REND<)R-nek legutóbbi számában dr. Zankó Géza fökapitányhelyettes, a rendőrség vidéki főkapitányának helyettese: Alkotmányjogi törvényjavaslatok és a rendőrség" címen igen figyelemreméltó cikket írt, amelyben meggyőző erővel mutat rá arra, hogy a rendőri intézmény törvényes szabályozása a most előkészítés alatt álló alkotmányjogi 71