Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 7-8. szám - Buda vagy Budapest?

ez a fogyasztó képes arra is, hogy leszokik a dohányzásról, bármily nehezére esik, de nincs más választása, ha nem hallgatják meg és főleg ha nem vigyáznak arra, hogy a jcuninős éggel csökkentsék azokat a veszélyeket, amelyeknek a fogyasztó eme káros szenvedélyénél ki van téve. A Dohányjövedék nem adóhivatal, ahol egyszerűen adóként be lehet hajtani az áldozatokon szenvedélyük filléreit. Orvosi körök véleménye szerint károsan hatnak azok a manipulációs vegyi eljárások, amelyeknél a dohányneműeket színesíteni és ízesíteni egyekszenek, egyébként teljesen érthetetlen étól indokolatlan okokból (kénezés, stb.) Ezek és egyéb kicsinyes üzemvezetési okok csak elriasztják, vagy egyenesen leszoktatják a fogyasztókat egészségi iszempontokból is a dohányzásról. Az állam elsősorban azért csinált ebbő1 monopóliuimot, hogy bizalommal legyenek a fogyasztók, mert ez elsősorban is bizalmi kérdés, ahol mem honosíthatok meg olyan üzleti trükkök, amelyek végül a minőség és az egészség kárára mennek. Egy állami üzemi vezetésnek és gyártásnak nem lehetnek titkai, fortélyai, erre semmi szüksége nincsen. Ha a magánvállalkozásnál törvényes rendszabályok üldözik az olyan visszaéléseket, amelyeket például a márkázott áruknál hoztak be, akkor kell, hogy az állam járjon elől jó példával. Vagyis amikor egy dohányáru fajtán az van feltüntetve, hogy „Finom hercegovinai dohány" akkor abban nem lehet más, mint valóban finom hercegovinai dohány. Ha pedig a Dohányjövedóknek nem áll módjában ezt a fajta dohányt külföldről beszerezni, akkor tessék ráírni a csomagokra, hogy ,.Fino'm magyar dohány", de nem meghagyni a „márkát" és beletenni mást. Ha ezti egy kis vidéki szatócs teszi, akkor nem menti őt a kapzsisága sem és szigorúan bünteti a törvény. Viszont a Dohányjövedék nem kerülhet ilyen beállításba egy pillanatra sem, merfj arra isemmi szükség nincsen sem anyagilag, sem üzletpolitikai szempontból. A Dohányjövedéknek nem lehetnek gyártási titkai, az egész folyamat üvegfalak között, folyhat le, mindenki szemeláttára, hiszen nincsenek vensenytársai, mindenki bármikor meggyőződhetik arról, ho^y melyik fajtához milyen dohányt használnak fel. Még az úgynevezett ,,Nikotex"-féle preparált dohányárú alapanyaga is kell, hogy egyezzen a nem preparáltakkal, hiszen ez természetes. De sajnos, a gyakorlatban — egy egészen érthetetlen okokból — ez nem így van. Az alapanyag folyton változik, de a márkát azt meghagyják rajta. Ennek a rendszernek sürgősen végét kell vetni, mert ezzel teljesen kátyuba kerül az egész dohánygyártás és értékesítés ügye. Semmi szükség nincs arra, hogy ilyen trükkökkel próbáljanak •JIOV, akik nem értenek hozzá, látszólagos anyagi eredményt elérni. Ez nemcsak állami, de még egy magánvállalkozási etikával isem egyeztethető öszsze. Ki felelős ezért? Ki felelős azért, hogy akkor, amikor az állami jövedeWezőség ennél az ágazatnál a duplája lehetne a mainak a legegyszerűbb emberi számítás szerint hoéy akkor ebben az irányban nem történik egyetlen lépés, vagv kísérlet sem. Nincs nekünk semmi kifogásuk Fatíinger miniszteri osztályfőnök ellen, ő igen korrekt és ambiciózus állami hivatalnok, sőt még azt az 1400.— pengős havi külön üzemi pótlékot sem irigyeljük tőle, amit nagy munkájáért a fizetésén felül élvez — habár ennek a költségvetésben semmi nyoma nincs, hát ez is „gyártási" titok? — de lássa be, hogy nem született egy ilyen fontos üzem vezetésére és mondjon le önként, kérje beosztását máshová, hiszen van még az államnak olyan helye, ahol az ő bürokratikus zsenije érvényesülhet a köz javára. A Dohányjövedék szervezetét pedig teljesen új alapokra kell fektetni abszolút hozzáértők vezetése alatt. A jelenlegi munkaköröket szét kell választani három részre: 1. árubeszerzés, 2. gyártás és 3. árueladás. Mindez nem lehet egy vezető kezében, mert ez külön-külön szakértelmet és felelősséget kíván. (Folytatjuk.) Válasz — egy „válaszra", mely címünkre érkezett Mult számunkban a belügyminiszteri egészségügyi főosztály kodifikációs tevékenységével kapcsolatban kis cikkben regisztráltuk, hogy Kozma távozásával csökkent ennek az osztálynak a befolyása Igaz, hogy bizonyos szemrehányást is fűztünk a dologhoz, éppen a fogtechnikus kérdéssel kapcsolatban, de mindez még nem lett volna elég alap arra, hogy egyik kitűnő laptársunk, az ,,Orvosi Hírlap" olyan formában adjon „választ", mint tette március 10-iki számában. Igazán sajnáljuk, hogy laptársunk nem előlegezte nekünk azt a szokásos bizalmat és jóindulatot, amely komoly lapok között íratlan szabályként áll fenn, hanem cikkünket minden előzetes meghallgatás nélkül , sugalmazott"-nak minősítette valamelyik fogtechnikus úr részéről. Most ezt szeretnőnk kissé helyreigazítani és őszinte nagyrabecsülésünk jeléül kitűnően, élénken (és főleg nagy 'sors-szeretettel az orvosi hivatás iránt) szerkesztett laptársunknak átnyújtani. Elsősorban is ki kell jelentenünk, hogy bennünket csak a lelkiismeret sugalmazhat, másodsorban pedig azt a tényt, hogy éppen a sorok írója (aki szerény lapszerkesztő és nem fogtechnikus) járt künn tanulmányúton Németországban a mult év telén és akkor személyesen győződött meg mindarról, amit a mult cikkben megemlített. Neki személyesen volt szerencséje tárgyalhatni (az SS-Korpban magas rangot viselő) Reichsdentistenführer Schaeffer úrral, aki igen nagy készséggel mutatta be (két napon keresztül), a mai német fogtechnikus-szervezetet kezdve az oktatástól, keresztül a sok-sok székes nyilvános klinikai rendelőjükön, egész a hatalmas hét csoportra osztott országos szervezetükig. S szolgált igen sok érdekes adattal, szédítő számokkal, amelyek mind a nagy népegészségügyről szóltak a fogászat terén. Hát erre bátorkodtunk felhívni a belügyminiszteri egészségügyi főosztály figyelmét és készséggel bocsátjuk laptársunk rendelkezésére is tanul mányútunk anyagát. Hát ez csak nem bűn? Hát kell ehhez sugalmazás? Láttunk mi mást is künn Németországban — sajnos,, az egytányér-ételt nem tanulmányoztuk, ez nem érdekelt bennünket, mi a jó magyar koszthoz vagyunk szokva — de az már a politikához tartozik. S ha mindebből szerény kis konklúziót vontunk le a belügyminiszteri egészségügyi főosztály működését illetően a múltban, különcisen az orvoskamarai kodifikációnál, amelyben egyetlen háromosoros paragrafussal 54