Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1937 / 7-8. szám - Buda vagy Budapest?
A török hódoltság idején a nyugati oszimán birodalomnak is Buda egyik legismertebb városa volt. Ma is az egész mohamedán világban legendás emlék fűződik a Buda névhez. Sajnos, sokan nem tudják Keleten, hogy időközben a Buda névből Budapest lett és a révcsere következtében a magyarság fővárosa megszűnt azzal a vonzóerővel bírni a Kelet felé, mint amilyennel bírt letűnt századokban. Különösen a török hódoltságban emelkedett Pest városa arra a hatalomra és befolyásra, ahogy azt a reformkorszak ideién találjuk. Nagy pcblémát okozott a reformkorszak államférfiainak a két város az ősi Buda és az újdonsült Pest halálos versengése. Széchenyi István minden törekvése oda iránvult, hogv a kéfi város egybeolvasztásával ezeket az ellentéteket :\ főváros gazdasági és nemzetpolitikai fejlődés érdekében kiküszöbölje. így valóisult meg a Lánchíd terve is. Sajnos, a névkérdésnek a megoldása sokáig késleltette a gazdasági, közigazgatási és politikai egyesülés megvalósulását is. A pesti lokálpatrióták ugyanis túlságosan erősen ragaszkodtak ahhoz, hogy a magyar főváros neve Pest legven. Ami azért is kifogásolható volt, mert ez a név a legtöbb nyugati nyelven nyavalyát dögvészt jelent. A történelmi érzékkel bíró államférfiaknak köszönhető, hogy az ősi magyar Buda név teljesen feledésbe nem ment. Egv ideig Honderű volt az a név. amit Széchenvi kifundált a főváros nevé"ek de ez Eötvös József !.ól sikerült megállapításai (honte des rues = utcák szégyene] meghiúsult. Ezután sokáig Pest-Buda volt az a név, ami a civisek óhaiának megfelelt volna. Ennek hátránya volt, hogy a Buda név másodhelyre került, előnye azonban, hogy nem hasonlítottvolna így Bukarest nevére és azzal nem lett volna összetéveszthető. Ekkor született meg a Buda-Pest elnevezés, amelyet az 1872:36. t.-c. iktatott törvénybe, ennek nagy előnye, hogy a hagyományok által megszentelt Buda név — ha nem is egyedül, de legalább — a fő, az első helyen áll. A kettős név azonban nemigen ment át a köztudatba. Az orszá.g fővárosát egyes vidékeken még ma is csak az ősi néven Budának nevezik, míg más vidékeken sajnos, Pest a neve. Országos mozgalmat kell indítani az iránt, hogv a főváros neve a közbeszédben mindenütt csak Buda legyen. A . Pest" és ,,Pest" elnevezést téliesen ki kell szorítani a közhasználatból és helyette: főváros és fővárosi elnevezést k°ll meghonosítani. Ebből lehet később Buda. A oestiek amaz önző érzése ma már megszűnt, ameHyel a Pest név fenntartását követelték, sőt ma már az egész ország közvéleménye a Buda név mellett foglal állást, így hát semmi akadálya sincsen tcv^é annak, hogv fővárosunk nevéből a Pest szót elhagyjuk és ismét az ősi Buda nevet használjuk. Nagv államférfiaink és feiedelmeink emlékének is tartozunk ezzel. Sok ezer ember, aki ma ebben a gvönyörű metrooolísiban megélhetés* ;s boldogulást talál, hálás lehet Budának, hogv az idők vérzivatarait kiáHván, annak árnyékában ez a város azzá feilődhetett, amivé lett. Háláljuk meg ezt azzal, ha az ősi tradíciókra való hivatkozás nem bizcnyu'na eléggé erős élvnek, hogy ezt a szét) magyar nevet: Buda ősi jogaiba mihamarabb visszaállítjuk. Miért nincs a Dohányjövedéknek üzletpolitikája? — Sóhivatali mentalitás — Le kell váltani Fattingert — Kereskedemi szervezést, minőségjavítást, árleszállítást — Gyártási „titok" III. Ugy véljük, hogy eddigi cikkeinknek, amelyekben a Dchányjövedékkel kapcsolatos átszervezést sürgettük, mégiscsak meglesz az eredménye, miután eddig hárem képviselő olvasónk fordult hozzánk adatokért. Az elkövetkező költségvetési vitánál akarják a plénum elé vinni. És ezen keresztül a nagy közvélemény elé kerül ez az ügy, noha sokkal helyénvalóbbnak tartottuk volna, ha maga a pénzügyi kormányzat kezdeményezné az új üzletpolitikát sé vinné úgy a Ház elé, ahol feltétlenül egyhangú támogatásra találna. De az ilyen kezdeményezésnek végeredményben belülről, az adminisztráció vezetőitől kellene kiindulnia, akik legközelebb állanak ehez az ügyhöz, akik belülről látják azt, amit mi csak kívülről döngethetünk. Mert lehet, hogy mi nem tudjuk megérteni azt a szellemlet, amelyik ebben a szervezetben évtizedek óta megcsontosodott és amiben mi csak sóhivatali mentalitást látunk, miután semmiféle kívülről jövő egészséges iniciatívától bürokratikusán elzárkóztak eddig. Pedig ami szabályként áll a magánvállalkozásra, ahol töke van, lehetőség van, az fokozottabban kell, hogy áll jen az üzleti alapon megszervezett állami vállalkozásra is, ahol a tőkén és lehetőségen kívül még egy sokkal fontoisabb faktor is van: a monopólium. Ez aszabál y pedig: az emelhető jövedelem. Mert ha talán nem lehet kívánni egy állami hivataltól azt, hogy mozgékony, vagv találékony legven — (habár éppen ennek az ellenkezőjét látjuk né^dául az állami adóhivatali közigazgatás modernizálásánál, ahol a legmozgékonyabb, legügyesebb eszközökkel fejlesztik az adóalap kinvomozásának a technikáját) — azt azokban követelni lehet, hogy akkor önálló kezdeménvező erő hiányában csinálion szolgai másolatokat külföldi példák után. Ne elégedfenek metf a mai eredménnyel és hallgassák meg a fogyasztókat is néha, hiszen a fogvasztók oanaszaí, véleménveí nem üres szólamok, akadnak köztük szakértők is. S nem szabad elfelejteni, hogv a fogyasztóknál ez a szenvedély — nem a panaszkodás szenvedélye, hanem a dohányzásé — az évek folyamán művészetté feitődik azt nem lehet becsapni azzal, hogv csereberélik, vagv mesterségei; vef*vi úton manipulálják az egves fáitok tartalmát. Nem lehet, mert a tüdő és a szív az natfvon érzék°ny műszer. Nem szabad a fogyasztókkal útfy Hárcni, hogv hát menienek a schivatalhoz panaszra — íba^ár egész vé'et'enül ez is ott van a Dohánviövedékkel etfv hivatali épületben) — hanem jól ki kell szolgálni őket. Mert 53