Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 7-8. szám - A telepités pénzügypolitikai vonatkozásai

Ez már maga olyan tekintélyes összeg, amellyel igen kevés olyan mezőgazdasággal foglalkozó személy fog rendelkezni, aki tényleg megérdemli azt, hogy földhöz jusson. Tehát ha az állam pl. évente 20.000 kat. hold kiterjedésű mezőgazdasági ingatlant vásárolna, azoknak vételára fejében legalább 5—6 millióval kellene többet kifizetni, mint amennyit a telepesektől kapna. Ezen a pénzügyi nehézségen csak átmenetileg segítene, ha az első években a telepítés bérleti alapon történne. A telepítési törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy bizonyos esetekben az ingatlan tulajdonosát arra is kötelezni lehet, hogy az ingatlan megfelelő részét a tulajdon átengedésének elhalasztása mellett kishaszonbérletek alakítása céljára az Országos Földhitelintézetnek haszonbérletbe engedje át. A haszonbérletbe való átengedésre legfeljebb az átengedésre kijelölhető területnek a kataszteri tiszta jövedelem szerint számított fele része erejéig lehet a tulajdonost kötelezni. Tehát ebben az esetben a bérleti szerződéseket mint haszonbérbevevő az átengedésre kötelezett tulajdonossal és mint haszonbérbeadó a telepes bírtokszerzővel az Országos Földhitelintézet köti meg úgy, hogy a tulajdonos és bírtokszerzök nem állanak egymással közvetlen kapcsolatban. A bérleti telepítésnek a lehetősége annál inkább fontos, mert a mai viszonyok között nagyon sok olyan igazán becsületes és telepítésre minden tekintetben megfelelő mezőgazdasággal foglalkozó egyén, illetőleg család lesz, akinek a tulajdoni alapon történő telepítéséhez szükséges anyagi eszközök nem állanak rendelkezésre. A bérleti telepítés azonban átmeneti jellegű, mert a bérlő minden lehetőt el fog követni, hogy az ingatlan vételárának 30%-i kiegyenlíthesse és így az állammal adás-vételi szerződést köthessen. Tehát a fentebb vázolt pénzügyi nehézségek, — ha későbbi időpontban is, — de be fognak következni. Nézetem szerint ezen a pénzügyi nehézségen megfelelő hitelmüvelet lebonyolítása révén lehetne segíteni. Legfeljebb 5%-os kamatozású, 25 éves törlesztéscs állami telepítési kötvények kibocsátására gondolok. 10—15 éven keresztül, évente 7—8 millió névértékű kötvényt még a mai nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyok mellett is el lehetne helyezni. Ezeket az állami telepítési kötvényeket a Magánalkamazottak Biztosító Inézete, az Országos Társadalombiztosító Intézet, az elismert vállalati nyugdíjpénztárak, amelyek száma 84-et tesz ki, a nagybankok, hitelintézetek és takarékpénztárak, a biztosító vállalatok, a nagyipari részvénytársaságok és bányavállalatok minden nagyobb nehézség nélkül átvehetnék, llymódon a telepítési alap rendelkezésére állanának azok az összegek, amelyek egy jól megszervezett és a nemzet jövő fejlődését biztosító telepítési akció lebonyolítására szükségesek. A Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének 1935. évi zárszámadásából látjuk, hogy az öregségi ág járuléktartalékalap 1935. évi vagyonszaporulata 7 millió 807.573.95 pengőt tett ki. Az évi jelentésből azt látjuk, hogy az öregségi biztosítási ág járuléktartalékalapjának vagyona az 1935. év végén 54,157.235 pengőt tett ki, amelyből bankbetét 22,107.763 P, értékpapír 16,269.650 P, ingatlanok értéke 13,215.779 P. A vagyon jövedelmezőség az 1935- évben 4.07 %-ot tett ki. A MABI 1936. évi költségvetéséből továbbá látjuk, hogy ezen évben az öregségi ág járuléktartalékalapjának várható vagyonszaporulata szóval az az összeg, amelyet az intézetnek gyümölcsözöleg el kell helyeznie, 7,739.995 P. Ha tovább nézzük az 1937. évi költségvetést, abból kitűnik, hogy az öregségi ágazat járuléktartalékalapjánál az 1937.évre a várható vagyonszaporulat 8,086.295 P. Nagyon érdekes, hogy dacára annak, hogy a járadék szolgáltatási kötelezettség az 1935. évi 266.030.49 P-ről 1936-ban 428.000 P-re, az 1937. évben pedig 878.000 pengőre emelkedett, a járuléktartalékalap évenkinti vagyonszaporulata nemhogy csökkent, hanem még emelkedett is. Ha pedig az Országos Társadalombiztosító Intézet 1935. évi zárszámadását vizsgáljuk, abból kitűnik, hogy az öregségi ág járuléktartalékalapjának a vagyona 1935. év végén 102,167.878.98 P volt. Az 1936. évi költségvetés szerint az öregségi ágnál a járuléktartalékalap vagyonszaporulata pedig, amelyet — mint már fentebb említettem — gyümölcsözöleg kell elhelyezni, 14,527.213 millió pengőt tesz ki. Az 1936. évi esztendőben ebből a vagyonszaporulaból csak bérház építkezésekre 7 millió pengőt irányoztak elő. Az OTI 1937 évi költségvetéséből pedig azt látjuk, hogy az öregségi ága járuléktartalékalapjánál a várható vagyonszaporulat az 1937. évben 15,576.279 pengő. Már ebből a rövid felsorolásból is láthatjuk, hogy csak ennél a két intézetnél évrőlévre milyen hatalmas összegek állanak rendelkezésre gyümölcsöző beruházás céljaira. Csak egész röviden akarom megemlíteni, hogy az OTI járulék tartaléktartalékalapjának a vagyona milyen módon van gyümölcsözöleg elhelyezve és annak milyen a jövedelmezősége. Pl. a cca. 10 miliő pengőt kitevő értékpapíroknak a jövedelmezősége 3.36%-ot tesz ki. Az ingatlanoknál a 9 millió pengő értékű albertfalvai kertváros tisztán összesen 1.81 %-os jövedelmet biztosított az intézetnek, míg a Tisza Kálmán-téri házaknak a tiszta hozama 4.07%. A P 37,188.788.80 folyószámla követelések után pedig a kamatjövedelem 3.18%. A 84 elismert vállalati nyugdíjpénztárból 34 pénzintézeti vállalati nyugdíjpénztárnak a vagyona 1935. év végén a Statisztikai Hivatal közlése alapján 62,562.000 pengő volt. Ebből ingatlan 38,572.000 P, értékpapír 12,001.000 P, — folyószámlakövetelés 7,645.000 P és egyéb követelés 4,288.000 P. A biztosító vállalatok díjtartalékainak nettó összege 1934. év végén 93,786.000 P volt. A biztosító vállalatoknak a pénzintézeteknél elhelyezett kamatozó követelései 16,091.000 pengőt, az értékpapírok értéke pedig 34,960-000 pengőt tett ki. Az ipari részvénytársaságok vagyona az 1935. évvégén 2,916, 205.817 P volt. Ebből pénzintézeteknél elhelyezett tőkék összege 98,978.787 P A felosztott nyereség pedig ezen ipari részvénytársaságoknál 66,781.560 P. Bankok és takarékpénztárak vagyona 1935-ben 3,576.250.000 pengőt tett ki, készpénzkészletük 54 millió 279 ezer pengőt, más pénzintézeteknél ehelyezett tőkék 153,505.000 pengőt. A felosztott nyereség 20,534.000 P volt, amelyekből a Budapesten lévő bankok és takarékpénztárakra 16,100.000 P esett. A bányavállalatoknak a vagyona 1935. év végén majdnem 500 millió pengő volt, a pénzintézetektél elhelyezett tőkék összege 21,226.830 pengőt tett ki és ebben az évben 17,732.487 P nyereséget mutattak ki. 49