Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 7-8. szám - A telepités pénzügypolitikai vonatkozásai

Ezeket az adatokat csak azért soroltam fel, Ihogy bemutassam, most is milyen hatalmas tőkék állnak rendelkezésre a telepítési kötvények átvételére. A MABI és az OTI járulék tartalékalapjánál a járuléktartalékalap vagyonának gyümölcsöztetését pedig azért említettem meg, mert ebből kitűnik, hogy azoknak a jövedelmezősége a 4%-ot nem igen haladja meg. Feltehetjük, hogy a vállalati nyugdíjpénztárak, a bankok, biztosító társaságok díjtartalékainak azon része, amely folyószámlakövetelésként van elhelyezve, sem (hoz ennél többet. Tehát a fent felsorolt intézmények nem érvelhetnének azzal, hogy a telepítési kötvények átvétele kapcsán őket a jövedelmezőség szempontjából veszteség érné, mert a telepítési kötvények elgondolásom szerint 5%-os, kamatozásúak lehetnének. Szembe kell szállni esetleg azzal az érveléssel is, hogy mivel ezek az intézmények különösen az OTI és MABI jövedelmeinek egy nagy része városi emberek szolgáltatásából tevődik, tehát járuléktartalékalapok vagyonának szaporulatát olyan beruházásokra kell fordítani, amely az ipart és kereskedelmet támogatja. Vitán felül áll, hogy a telepítéseknek sikeres lebonyolítása nemzeti érdek. A gazdatársadalom megsegítése nemcsak a gazdatársadalom eminens érdeke, hanem ép olyan érdeke a középosztálynak, az iparosságnak, a munkásosztálynak, a felső osztálynak, vagyis a társadalom minden rétegének. A kötvények kibocsátásával szemben pénzügyi szempontból még azt az érvet is felhozhatják, hogy ilyen telepítési kötvényeknek az átvétele csökkentené a vállalatnak a mobilitását. Erre azt válaszolom: láttuk, hogy a biztosító intézetek és a többi felsorolt intézmények, bankok, részvénytársaságok stb. milyen hatalmas készpénztöke felett rendelkeznek. Szóval évente 7—8 millió pengő értékű telepítési kötvény átvétele nézetem szerint egyáltalán nem érintené ezen intézeteknek a mobilitását. De ezen is lehetne segíteni olymódon, ha a Nemzeti Bank a mindenkori leszámítolási kamatláb mellett ezen kötvényekre 70—75% erejéig kölcsönt nyújthatna. Ezzel szemben esetleg azt az érvet lehet felhozni, hogy ez az eljárás tulajdonképen fedezetlen bankjegy kibocsátására vezetne. Ez ellen a leghatározottabban állást foglalok. Fedezetlen bankjegy kibocsátásának azt nevezem, amikor inproduktív költségek és kiadások fedezésére nyújt a Nemzeti Bank hitelt. Amikor azonban arról van szó, hogy biztosítsuk a telepítés sikeres lebonyolítását és ezáltal a nemzeti vagyont és nemzeti jövedelmet lényegesen fokozzuk, ezer és ezer önálló exisztenciát teremtsünk, akkor szó sem lehet fedezetlen bankjegy kibocsátásáról még szigorúan vett pénzügyi szempontból sem, mert mint említettem, a nemzeti vagyonnak és jövedelemnek bekövetkező lényeges emelkedése, új adóalanyok keletkezése, a szociális béke biztosítása valóságos fedezetet nyújt a telepítési kötvények lombardírozása révén a Nemzeti Bank által esetleg kibocsájtandó bankjegyeknek a fedezetére. Mint már említettem, egy 15 kat. hold kiterjedésű telephelyet véve alapul, a bírtokszerző telepesnek legalább 4.250 P-vel kell rendelkeznie. Mivel a telephely vételára, az építési költségek ,az élő és holt gazdasági leltár és forgótöke kb. 11.500 pengőt tesz ki, fennmarad 7250 P, amelyből 5250 P az ingatlan vételárhátraléka, 2000 P pedig az az összeg, amelyre még szüksége van a bírtokszerzőnek, hogy legalább egy két szoba-konyhás padlózott és cseréppel fedett lakóházat, valamint a gazdasági épületeket felépíthesse. Mert számolnunk kell azzal, hogy nagyobb ingatlanok parcellázása kapcsán ezeket az épületeket fel kell építeni, mert enélkül önálló gazdálkodás el sem képzelhető. Ha csak 20.000 ilyen lakóház és gazdasági épület felépítésére gondolunk, az már maga 40 millió pengőt tesz ki, tehát ez is mutatja, mennyire fontos a telepítési kötvényeknek a kibocsátása, hogy a telepítési alap rendelkezzék akkora összeggel, hogy abból a telepesek részére építési kölcsönt nyújthasson. Az ilyen kölcsönök nyújtására maga a törvény is módot és lehetőséget ad. Természetes, hogy a telepesnek nyújtandó kölcsön kamatlába nem lehet több évi 3 és y2%-nál. Az 1 és V2% kamatdifferencia a telepítési alapot terhelné. 5%-ot véve alapul a telepítési kötvények évi amortizációs részlete P 100 után 7050 pengőt tenne ki, a 3 és i/2% kamatozású költsön évi annuitása pedig (félévi 3.017%decursív, vagyis utólagosan fizetendő annuitást véve alapul) P 6.034, úgy, hogy a telepítési alapot évente P 100 után P 1.016 veszteség terhelné. Tehát abban az esetben, 100 millió pengő névértékű telepítési kötvényt bocsátana ki az állam és ugyanilyen összegű kölcsönt nyújtana a fentemlített kamatozás mellett a bírtokszerzőknek, a telepítési alapot terhelő veszteség évente akkor is csak 1,016.000 pengőt tenne ki, 25 éven át pedig összesen 25,400.000 pengőt. A telepítési kötvények kibocsátásával, pénzpiacon való elhelyezésével, a kötvények kisorsolásával, a szelvények beváltásával kapcsolatos stb. összes teendőket az Országos Földhitelintézet láthatná el, amely intézet épen azért létesült a három altruista bank fúziójából, hogy az államot hathatósan támogassa birtokpolitikai célkitűzéseinek megvalósításában, pa tekintetbe vesszük azt, hogy a kormányzat — igen helyesen — a gazdaadósságok rendezéséhez 50 éven át évi 1,800.000 Pvel, összesen 90 millió P készpénzzel járult hozzá (amely a magyar pénzügyi szindikátus által kibocsátandó P 80 millió névértékű 5.5% kamatozású 50 éves kötvények után fizetendő 6.75%-os amortizáció és az adósok által fizetendő 4.5% annuitás között mutatkozó 2.25% amortizációs különbözet), azonkívül még kb. 170 millió pengő könyvjóváírással, a telepeseknek nyújtandó kölcsönnel kapcsolatos kamatveszteség, amely a telepítési alapot terhelné meg nem olyan jelentős, ha tekintetbe vesszük ezen kölcsönök közgazdasági és szociálpolitikai jelentőségét. A kölcsönnek a kamatozása 3 és y2%-nál magasabb nem lehet, mert ennél magasabb kamatozást a mezőgazdaság nem bír el. Abban az esetben, ha egy 15 holdas telepes P 5.250 vételár hátralékát fenti módon törleszthetné és még P 2ÖÖ0 építkezési kölcsönt is kapna, a bírtokszerzőt terhelő évi annuitás összege 25 éven át 437.46 P lenne, az egy kat. holdra eső teher tehát P 29.15, vagyis kb 2 q búza, amely összeget a bírtokszerző még a mai viszonyok mellett is könyen megfizethet. Ha egyesek sokalnák, hogy 100 millió pengő névértékű állami telepítési kötvény kibocsájtására gondolok a telepítés sikeres pénzügyi lebonyolítása érdekében, úgy hivatkoznom kell német és olasz példákra, ahol hatalmas összegeket fordítottak telepítésre épen a nemzet egyetemes érdeke szempontjából. (Folytatjuk.) 50