Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 5-6. szám - Szigorúbb ellenőrzést az OHE részére a megkönnyitett kényszeregyezség mint hitelellenes politika

Fabinyi Tihamér Amikor az első Gömbös-kormány megalakult, akkor kérdezte mindenki, hogy miért választotta Fabinyit kereskedelmi miniszterként maga mellé. Nem tudott senki erre választ adni, de bennfentesek timlékeznek még arra, hogy az új kormány hivatalbalépésétől számított három hónap múlva már arról beszéltek, hogy Fabinyi — megbukott. Hát ez a jóslás nem vált be. Pedig szinte szokássá vált nálunk a politikai életben az, hogyha egy miniszterről e'.kezdik mondani, hogy megbukott, akkor a végén még ő maga is elhiszi és tényleg távozik. Ennek a híresztelésnek Fabinyi esetében már őt éve műit és ő még mindig miniszter, legfeljebb azóta tárcát cser rélt és pénzügyminiszter lett. Most nemrég a Házban pártra való tekintet nélkül nyilt színi tapsot kapott, ami — legyünk őszinték — Magyarországon az idősebb Wekerle Sándor óta nem nagyon fordult elő pénzügyminiszterrel. Ennek valami oka lehet. Mi tudjuk, hogy miért van ez, de sokan nem, vagy nem akarják tudni. Ugyanis igen egyszerű az oka ennek: mert jól tölti be hivatását. Hogy aztán ez mit jelent, arról már köteteket lehetne írni. Ha van „nehéz" tárca Magyarországon, akkor az a pénzügyminiszteri tárca, s ha szójátékot akarunk csinálni, akkor azt is mondhatnánk, hogy azért nehéz, mert mindig üres. Egy szegény, eladósodott, nehezen léíekző országban, mint amilyen mi vagyunk trianoni agyongyötörtségünkbeii, pénzügyminiszternek lenni nem tartozik a legnagyobb élvezetek közé és tisztában kell lenni azzal, hogy ez elsősorban is idegek kérdése és csak aztán a tudásé. Olyannyira, hogy voltak Pabinyinak szintén képzett és járatos, mármint ebben a szakmában járatos, elődei és inégsom bírták ki ilyen sokáig ez^n a poszton. Mert, diplomatikusan szólva, nem birták ideggel. Vannak esetleg oiyan humoros szemlélők is, akik iidiegzet helyett a gyomrot említenék, de mi tudjuk, hogy ebben a tekintetben predesztináció dolga is, természetesen egészséges idegrendszer kell hozzá, mert képtelenség máskép kibírni azt a sokféle, többoldailról jövő nyomást, aminek nálunk egy kincstárnok ki van téve, ahol olyan éles, egymással homlokegyenest ellenkező és súlyos erőket képviselő érdekek ütköznek össze napnap után. Hiszen ha ezeket, az erőket csak egy kicsit is akarjuk ecsetelni, akkor le kell írnunk a következő tételt. Köztudomásúlag — miként a miniszterelnök úr is kijelentette egyik beszédében — Magyarországon ma már a vezető, elfogadott politikai világnézlet a nemzeti keresztény világszemlélet. Ez az első olyan tétel, ahol a pénzügyminiszter könnyel zsákuccába juthat, miután a közgazdaság nem ismeri ezt a disztinkciót, ugyanis ott, ahol a magántulajdon és a tőkés ttirmelési rend alapján áll egy nemzet, ott a tökének nincs — vallása, világnézete. Ez az egyik. A másik már komolyabb. ^Ugyancsak köztudomású — mármint szakemberek és hozzáértők előtt — hogy amíg a gazdasági élet mindazon részeiben, amelyek nem számítható* a pénzügytechnikai ágazathoz, jelenleg az úgynevezett új-e:;dszerü, erősen etatisztikus beavatkozás és megkötöttség uralkodik, addig az alapjában ebből a testből nehezen kiszakítható pénzügyi gazdálkodásnál megmaradt a :égi és valljuk be a nyugati-nemzetközi — ortodox-liberális pénzügyi gazdálkodás szisztémája, leszámítva a dr.kényszerű devizagazdálkodást, de ez is mind-mind azt a célt szolgálák, amit mi ortodox-liberálisnak neveztünk, vagyis az aranyfedezetü fiktív pénzelmélet. Hát be kell látni ebben a felemás gazdasági rendszerben egy pénzügyminiszternek sokkalta súlyosabb a helyzete, mint lenne rendes körülmények között. De nem kell túlságosan ecsetelnünk a helyzet súlyosságát, mármint a pénzügyminiszteri állást, tudja ezt jól mindenki. És mégis nyíltszíni tapsot kapni ott, ahol neimis a kiszámíthatatlan publikum ül le a székekre, mint mondjuk a színházak nézőterén, hanem a sokkal veszélyesebb, a politikai szenvedélyektől átfűtött porondon, a Házban, ez sokkal többet jelent egy irodalmi sikernél. Ez már a tehetséget jelenti. Mi tudjuk, hogy ez az életet jelenti, ez jelenti azt, hogy olyan ember van ezen a helyen., aki azt jól betölti, aki nemcsak politikus, nemcsak hozzáértő szakember, hanem mindenekfölött és elsősorban is: ember. Sajnos, de Fabinyiról, mint magánemberről, keveset tudunk mondani. Hiszen megsértené elődeinek szellemét, ha népszerűbb lenne, mint azok voltak. Még azt sem merjük elárulni, hogy az az érzésünk, miszerint ő „elköveti" majd azt, amit olyan kevés elődje csinálhatott meg, vagyis egyensúlyba hozza a költségvetést, ez vallóban azok közé a csodák közé tartozik majd, ami egy nemzet életére átszámítva valóban nem tarthat tovább három napnál és ennek ellenére kielégíti azt a sok-sok igényt, amit egy pénzügyminiszterrel szemben az éhes tárcák támasztani szoktak. Fabinyi, a sub auspiciis regis doktorrá avatott, Oxfordot és Cambridge-t járt fiatalember, ma legszebb férfikorában, a legsúlyosabb politikai tárcát betöltő és joggal mondhatjuk, régen betöltő minisztere az országnak, osztatlan bizalomnak örvend az egész ország közvéleménye részéről, ami lépten-nyomon megnyilatkozik az utóbbi időkben. Ennek az egyik jele volt a képviselőházban elért sikere is. Működését szokatlanul erős szociális érzés hatja át és teljesen tisztában van azzal, hogy a pénzügyminiszter nemcsak a számoknak az embere kell, hogy legyen, hanem az ész és a szívé is, ami bizony nem könnyű dolog a mai világban. Fabinyinak eddig igen szerencsésen sikerült áthidalnia azokat a nehézségeket, amelyeket az egymással folyton ütköző erők hívnak életre úgy a gazdasági életben, mint a politikában, s ez bizonyítja különleges tehetségét, rátermettségét. Mert nem lehet eltagadni tőle azt sem, mintha nélkülözné azt a bizonyos erélyt, amire oly sokszor szüksége van egy pénzügyminiszternek, söt igenis rendelkezik vele, de mindig jó irányban használja. Munkája produktív, személye az ország nagy értéke, röviden összefoglalva, ahogyan az angolok mondják^ így jellemezhetjük őt a legjobban: „the right man in the right placc .. ." 42