Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 5-6. szám - Szigorúbb ellenőrzést az OHE részére a megkönnyitett kényszeregyezség mint hitelellenes politika

Kedvező bank és iparvállalati mérlegek — Az uniformizált eredményszámlák — Mérleg és szociálisühelyzet — Mérleg és belpo­litika — Belső erők fokozása és felhasználása Az ugyre-másra publikálásra kerülő bank és ipar­vállalati mérlegek most tükrözik vissza a konjunktúra 1936. évi emelkedését, ami örvendetes javulást mutat a legmélyebb 1931. évhez képest. Vagyis lassú visszaté­rést a hullámvölgyből. Szinte uniformizálva jelentkez­nek ezek az eredményszámlák, ha az egyik nagyobb nyereséget jelent, akkor már tudhatjuk előre, hogy a másik is emelkedőt fog hozni, s csodálatosképen szinte egyforma százalékarányú emelkedéssel, úgy a nyereség­nél, mint a tőkeszaporulatoknál. Bl kell fogadnunk va­lódinak ezeket a kimutatásokat és örvendenünk azon, hogy ilyen értékekkel rendelkezünk és hogy mindegyik­nek egyformán jól sikerült az üzletéve. Vannak ugyan olyan pesszimisták, akik azt állítják, hogy ez az uni­formizálás nem egészséges és nem természetes, meirt nagyobb eltéréseknek kellene mutatkozni úgy le, mint fel, vagyis az egészséges gazdasági élet a megfelelő szabad gazdálkodási rendnél nem mindenütt mutatkozna csak nyereséggel. Amint azonban a mérlegek nem mutatnak, az mu­tatkozik a belpolitikai helyzetben csalhatatlanul. Mert hiába látjuk a jó és szép mérlegeket, ha a belső szo­ciális helyzet csak rosszabbodást, vagy ezekkel a mér­legeredmény emelkedésekkel arányban nem álló képet mutat. Ezekből azt a következtetést tudjuk leszűrni, hogy az ország gazdasági életét reprezentáló bankok és iparvállalatok eredményei nem táplálják azt a talajt, amelyen az ország szociális jóléte kell, hogy felépüljön és nyugodjon. A szó legszorosabb értelmében nem nyug­szik, hanem ellenkezőleg nyugtalankodik. E kettő között feltétlenül fenn áll egy bizonyos kölcsönhatás, ezt leta­gadni dőreség lenne és ami nekünk hiányzik ezekből a mérlegekből, az nem más, mint a megfelelő magyarázat elmaradása. Nem olvashatjuk az egyes jelentésekben azt, amit szereténk olvasni, vagyis: miként teljesítik kötelességü­ket ezek a tőkék azzal az országgal és az ország nép­közösségével szemben, ahol élnek, dolgoznak és gya­rapodnak. Nem, sajnos, ezt nem olvashattuk eddig egyik jelentésben sem. Túlontúl magas síkon mozognak ezek a nagy tőke-rezervoirok, nagyon elvontak, nagyon nagy splendid isolation-ben élnek itt közöttünk. A teóriák győznek, a számsoroknak igazuk van, a matematika és az ortodox pénzügyi felfogás megdönthetetlen, csak sajnos — kár, hogy nem idevágó szóval kell élnünk és illusztrálnunk gondolatmenetünket a megérthetés végett — nem eléggé nemzeti érzésnek. Furcsán hangzik ez, de ezt le kell szögeznünk. Tudjuk, hogy matematika és érzés egymástól két olyan messze eső fogalom, egyik exakt, a másik absztrakt és mégsem tudunk megszaba­dulni attól a gondolattól, hogy e kettőnek a közös ne­vezőre hozásával oldható csak meg ideálisan — már ahogyan relatíve ideális helyzetről beszélhetünk — a helyzet gazdaságilag és politikailag is. Az, hogy uniformizált mérlegeket látunk, csakis azt bizonyítja, hogy a kötött gazdálkodási rendnél, amelyben félig-meddig szöröstöl-bőröstöl benne élünk, több a lehetőség a stabil jövedelmezőségre. Ezt leta­gadni nem lehet. Mert maga az a tény, hogy az állam­hatalom jónak látja Liberálisan eljárni és viselkedni a kartelgazdálkodásnál, már ez maga is egyik biztosítéka annak, hogy a mérlegek eredménnyel záruljanak. Mert akárhová nyulunk, mindenütt gazdasági akadályokat lá­tunk, nincs szabadverseny, nem lehet bankot alapítani, vagy iparvállalatot alapítani olyan könnyen, nem azért, mert szükség volna reá, hanem, mert konccsszió-záila­tok állanak fenn, de ezzel elvész az a szabályozó fék is, amely bizonytalanná és jóban megérdemeltebbé tudná tenni az eredményeket. De ez csak feltevés, mert külön­leges helyzet különleges eszközöket igényel. Azonban szélesebb nézőpontból kiindulva, amikor a gazdasági eredményeket a belső szociális és politikai viszonyokkal akarjuk összehasonlítani, ez pedig igenis logikus és kí­vánatos dolog, akkor nem találjuk meg azt az összhan­got, amelyet joggal elvárhatnánk a jó mérlegektől. Erre mondottuk fentebb, hogy túlontúl más világban élnek és virulnak e mérlegek, mint amilyenben mi, állampolgá­rok, élünk. Nem adhatunk igazat azoknak, akik azt akarják bizonygatni, hogy jó gazdasági mérlegek és belső szo­ciális és politikai helyzet két teljesen különálló dolog és e kettő között semiféle összefüggés nincs és nem lehet. Mert vannak ilyen hangok is, fennen idézve példa­ként a mai Németország gazdasági képét, ahol javult a szociális helyzet, de romlott a gazdasági. Hát mi nem akarunk ezzel a példával élni, hanem ettől teljesen füg­getlenül akarjuk felállítani tételünket. A mi tételünk pedig az, hogy igenis kell, hogy legyen nálunk össze­függés e kettő között és ha nincs, akkor azt meg kell teremteni. Mert a jó mérlegek és a rossz szociális hely­zet olyan dinamikus erőket tudnak kicsiholni egy társa­dalom kebelében, amelyre példákat nálunk napról-napra láthatunk. Itt van példának a tagadhatatlanul is mind­jobban erősödő szélsőséges jobboldali politikai megmoz­dulások egész sora. E kettő között fennálló összefüggést eltagadni nem lehet és nem is szabad. Mert ha visszatekintünk azokra az időkre, ami­kor ugyanezek az eredmények voltak láthatók a mérle­gek tükrében, de hiányoztak a szélsőséges politikai meg­mozdulások, akkor mi volt a helyzet? Az, hogy a tőkék jobban teljesítették kötelességüket, noha egyesek sze­rint akkor külföldi kölcsönök özönlöttek be, amelyeket invesztíciókra használtak el és most azt kell nyögnünk, ennek a következményeit. Ma már nem özönlenek be tő­kék külföldi kölcsönök formájában, azonban egy ország hitelszervezete akkor is kell, hogy teljesítse kötelességét, ha nem csupán a külföldi kölcsönök közvetítéséről van szó. Az ország hitelszervezetének még az is a feladata, hogy ilyen időkben a belső tőkék megfelelő körforgását is biztosítsák. így például nem hallunk semmit sem arról, hogy belső kölcsönt bocsátanának ki, pedig ugyan­csak volna elég tenni való, amikre ez felhasználható lenne és amelyek végül mind-mind azt a célt szolgálnák, hogy tompítsák a belső nyugtalanságot, több és na­43

Next

/
Oldalképek
Tartalom