Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 5-6. szám - Közjogi és vagyonjogi kérdések a Mária Terézia Rend körül 5. [r.]

hoz intézett utasítása szabatos volt s nem engedte, hogy az igényekből, bármi is elejtessék. Természetes, hogy így aztán a tárgyalás eredménye nem felelt meg semmiképpen sem a Rend, sem Magyarország jól felfogott érdekének, me'ly ezenkívül eminens nemzeti ügyet is jelentett. A magyar rendvitézek következéskép törvényesen szerzett jogaikat az 1920:1. t.-c. 11. és 18. §-a alapján a .magyar kir. kormánynál újólag érvényesítették. Közelebbit lásd könyveim III. r. 39. és 40 old. A történelmi jelentőségű rendjeleknek megőrzésére és megtartására vonatkozólag kizárólag I. Ferenc József császár és király részérő! az 1885. és 1889. években, a rendi alapszabályok mellé kiadott pótlékok voltak és maradnak mérvadók. De mivel ezek az összeomlás után csak Magyarországon maradtak meg törvényerőben, következéskép a tárgyalásokat nem osztrák szemszögből, hanem a magyar jog követelményeinek szempontjából kellet volna irányítani. Mint ebből is látható, ezek teljesen figyelmen kívül hagyattak és így a mindkét részről i delegáltak által hozott megoldás, mely épp annyira igazságtalan, mint törvényellenes, semmiesetre sem. tekinthető véglegesnek. De az említett 40 darab keresztből is csak 27-et adtak át 1931-ben a magy. kir. Hadimúveumnak, mert az ebből hiányzó 13 darabot — mint tudomásunkra hozták — egy betörés alkalmával a wieni museumból elrabolták. Ezért a kárért is Ausztria felelős, mert ezeket a magyar tulajdonokat már az összeomlás után kellett volna rendelkezésünkre bocsájtaniok. Különben a 27 drb. is csak egy töredéke azoknak a rendjeleknek, melyek minket illetnek meg; utólagosan megejtett kutatásaim szerint ugyanis még 68 magyar tisztnek és sok magyar indigenának rendjele a mai napig is jogtalanul van visszatartva. Előbbiek közül a következő magyar (horvát) tábornokok rendjelei, illetve emléktárgyai: Stipsicz, Gyulay, Splényi, Kray, Vetsey (zsákmányolt francia zászló), Knezevits (olaj portré). Mecséry, Sztankovits, Burich, Hertelendy, Rétsey, Rastich, Vlassits, Roszner, Pászthory, Máriássy, Tommasich, Csollich, két Csorich, Beneelek, Maroicsics, Bakonyi stb. stb. Az utóbbiak közük gr. Ferraris, br. Schlaun, gr. Bolza, gr. Hardegg, br. .CoMenbach, gr. Frimont, hg. Hohenzollern Frigyes, gr. Radetzky, gr. Wartensleben, br. Stwitnik stb. stb. rendjele' A magyar indigenákat azért soroltam fei, mivel az egyezséget meigelözö tárgyaias jken delegáltjaink egyszerűen megelégedtek a mag/ar haTgzású neveket viselt rendvitézek rendjeleivel s tekiatélyes számú nem magyar nevű, de kétségtelen tnsgyai rendvitézt teljesen ügyeilmen kívül hagytak. Pedig semmicsetre sem engedhető meg, hogy oly családok tagjainak rendi keresztjei maradjanak Bécsben, kik maguknak annakidején a magyar honosságot megszereztek (magyar indigenák). Ezek a honfiúi esküt letették, ami a magyar corpus jurisba be is cikkelyeztetett, sokakat a magyar király dónációkkal adományozott meg, mint magyar főrendek kiváltságokat és előjogokat élveztek, tagjaivá váltak a magyar törvényhozásnak, adó. és katonai szolgálatmentességet nyertek. Azok, akik Magyarországtól különféle előnyöket s előjogokat élveztek, az országgal szemben megfelelő kötelességekkel is tartoznak. E kötelességek az előnyökkel együtt átszármaznak a leszármazókra is. A mindezek alapján emelt magyar követelések jogosságát tagadni nem lehet! Különösen érdekes gr. Radetzkyről megemlíteni, hogy ö származására nem osztrák, hanem csehországi volt és 1827-ben lett magyar állampolgárrá (1827. v. t. 41. t.-c). Értéktárgyai közé tartozik egy lovag, egy közép és egy nagykereszt; 2 pisztoly, táska, kard, 10 olasz zászló, Velence 2 kulcsa, Mailanel kulcsa, díszkabát, emlékérem, 2 arckép, díszpolgári oklevelek: Buda, Pest, Sopron, Pozsony; s több magyar szempontból is érdekes tárgy. Ha nem lenne magyar indigena, úgy a St. Germaini békeszerződés értelmében sem Ausztria, hanem Csehország emelhetne igényt az ö emléktárgyaira. Mivel azonban a csehek hallani sem akarnak a Rendről, s minderről lemondtak, a felsorolt tárgyak minden kétséget kizáróan egyedül minket illetnek. Természetes, hogy mindebben nem szabad egy barátságtalan cselekedetet látni a velünk jó viszonyban levő Ausztriával szemben. Ausztria a háború utáni felszámolásnál — hogy csak egyet említsek, a műkincsek tekintetében — Magyarország rovására úgyis nagy előnyöket élvezett. Eme kérdéseket meg ke*] 1 tehát oldani, s jogainkból nem engedhetünk. Mert hogy Deák szavaival éljünk, csak az a jog vész el, meilyet önként feladunk! ... Magyarország sokra vihette volna, de mindig közbejött valami. Ha szegény Mátyás oly fiatalon meg nem hal, vagy Corvin János nem oly tehetségtelen ember, ki tudja, mire visszük. A magyar renaissancot elrontotta a török. S a fórra, dalomban is győztünk volna (1848). ha nem jön az orosz. S a kiegyezés után is lehetett volna belőlünk valami, ha nincs itt annyi hitvány ember... Gyulai Pál. A modern szövetkezeti eszme diadalaként járta az utóbbi hetekben politikai körökben, különösen a Ház folyosóján, a következő találós kérdés: „Igaz-e, hogy a Szövetkezeti Boltban a nói melltartókon kívül lehet pontos és bizonyos célokra eredménnyel felhasználható politikai információkat is kapni ?" Ebből az alkalomból egy új cikk beszerzését és terjesztését ajánlhatjuk, különösen politikai célokra, azt az ügyes fegyvert, amely a Csendes Óceán szigetein eddig is jól bevált és úgy hívják, hogy: „bumeráng"... 35