Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 5-6. szám - Közjogi és vagyonjogi kérdések a Mária Terézia Rend körül 5. [r.]

A kormány a közgyűlésen Sokat beszéltek városházi körökben arról a jelenségről, amire a inukban nem volt példa, hogy a kormány feje résztvett a főpolgármester beiktatási ünnepélyén, de nem a karzaton, hanem benn a közgyűlési teremben. Voltak, akik ebben az autonómia sérelmét látták, miután a közgyűlési teremben, miként a képviselőház üléstermében is, csak azok léphetnek be, akiknek erre mandátumuk van. Részünkről nem tartjuk veszélyesnek ezt a formai részét a dolognak, sőt ellenkezőleg annak a zálogát látjuk benne, amire már rég olyan nagy szükség volt: a kormányzat és a főváros autonómiája közötti zavartalan, őszinte harmóniára. Mert, akik ismerik Darányi Kálmánt, azok egy pillanatig sem tételezhetik fel róla, hogy ilyetén való megjelenésével hatalmi aláhúzást akart volna adni a kormányzatnak, hanem ellenkezőleg: tiszteletadás volt a főváros autonómiája felé. Karafiáth Jenő személye pedig külön biztosíték arra, hogy a kormányzat és a főváros között helyre fog állni a kölcsönös megértésen alapuló jó viszony. Az természetesen vitathatatlan, hogy a kormány fővárosi pártja nagy erőtartalékot kapott Karafiáth személyében, miután boldogemlékezetü elődje, Sipöcz Jenő, mint a községi keresztény párt néhai erős támasza, később sem tudott nagyon szabadulni e befolyás alól és így a kormányzat akarata, valamint a városháza másik legnagyobb és legerősebb pártja, a keresztény községi párt között nem állott fenn az az egészséges kompromissziinus viszony, mint például fennállott az annakidején, amikor az erős Kozma-párt még virulóban volt. Zsitvay vezetése alatt álló kormánypárt helyzete kétségtelenül erősödni fog az új főporgármester személyén keresztül. Csak regisztrálnunk kell ezzel kapcsolatban azt, hogy az utóbbi időben például a kinevezések terén sokkal nagyobb tért nyert a keresztény községi párt és ezt mérleg-elbillenésí igyekszenek helyreállítani. Természetesen ez a kompromisszimus igyekezet vonatkozik az összes városházi ügyekre. A kormányzat ennek a jelenségnek is igyekezett súlyt adni, ami egész természetes és nem vehető rossz néven. Sokkal humánusabb és a közt szolgáló jelenség ez, jobb, mint egy erőszakos ,,szanálási" kísérlet! Miért nem védik meg a Beszkárt? A kigutóbbi képviselőházi vita alkalmával is elhangzott néhány közbeszólás a Beszkárt ellen. Természetesen Usetty Béla, az elnök úr, sietett megvédeni a vállalatot, sajnos, nem nagy sikerrel. Ha most ezt szóbahozzuk itt, akkor ezzel kapcsolatban le kell szöge-znünk azt a sajnálatos és általánossá vált jelenséget, hogy unos-untalan folyton a Beszkárt támadják mindenütt, éjjel-nappal, minden sajtótermékben. Hihetetlen módon megszaporodtak a közlekedési szakemberek és reformerek. Szinte már az unalomig menő állandó támadások jelennek meg a Beszkárt ellen, amelyeknek egyetlen célja 'lehet csak, hogy az amúgyis türelmetlen és zabolátlan publikumot mégjobban a vállalat ellen hangolja. Hiszen ma már úzus, hogy a legszerényebb kis közszolga is hangosan adjon kifejezést elégedetlenségének a villamos ellen, ami természetes, mert mindig csak ezt olvashatja. Etekintetben nincs pártkülönbség és világnézeti felfogás eltérés: a Beszkárt mindig szidni kell. Sajnálatos jelenség ez és előttünk csak az érthetetlen, hogy miért engedik ezt azok, akiknek ebbe beleszólásuk van. Mert van beleszólásuk és vannak rá eszközeik is illetékeseknek, hogy ezek az oktalan és felesleges, legtöbbször indokolatlan támadások enyhüljenek -— hogy óvatosan fejezzük ki magunkat! — ha már egészen megszüntetni nem lehet. Mert ha vannak hibák — hol nincsenek? — akkor lehet ezeket a hibákat jóindulattal is tárgyalni és nem kell felfújni. Végei eetménybeu nem szabad elfelejteni, hogy milyen értéket képvisel ez a vállalat, hogy mennyi embernek ad kenyeret és végül — ezt hagytuk utoljára indoknak — mégiscsak vannak értékes hivatásukat száz százalékig jóil betöltő jó hivatalnokok is a Beszkártnál. Miért kell állandóan ezt a vállalatot kipécézni és folyton ierángani? Külföldi összehasonlítást nem is nagyon merünk tenni, mert akkor még több előnyre tudunk bukkanni a Beszkárt javára, kezdve elsősorban is a viteldíj árában és másodsorban abban, hogy mennyivel rosszabbul állanak anyagilag a külföldi vállalatok, mint ez a lecsepült Beszkárt. Mert amikor egy ilyen közüzem olyan óriási értéket képvisel és olyan közérdekű hivatást tölt be, akkor több belátással kell lenni vele szemben. Utóvégre támadási felületet nagyon könnyű találni, ha valaki mindenáron ezt keres, de nemcsak a villamosnál, hanem mindenütt, a főváros többi üzemeinél is. Azt, hogy szóbahoztuk ezt a jelenséget, csak azzal tudjuk indokolni, hogy méltánytalannak és főleb nagyban túlzottnak tartjuk azokat a sorozatos és állandó támadásokat, amelyekben a Beszkártnak része van a komoly napisajtóban és úgy látszik, mintha a főváros vezetősége villámhárítónak dobta volna oda ezt az üzemét a hangoskodóknak, mintha nem védené meg kellőképen, mintha mostohagyermeke lenne Meg vagyunk győződve arról, hogy a Beszkárt-probléma csak pénzkérdés, mint minden hasonló probléma és ha tudjuk, hogy milyen nehézséget jelent ma a pénzkérdés megoldása, akkor miért ez a sok felesleges, hangos puffogtatás? Hiszen utóvégre sok pénzzel azt is meglehet oldani, hogy sok kocsi fusson és mindenki ingyen utazzon, gyorsan, éjjel-nappal. Félünk, hogy akkor sem lennének megelégedve egyesek ezzel az intézménnjel. Vegyék le a napirendről és a főváros illetékes ügyosztálya igyekezzék odahatni — írre nagyon nagy lehető sége van! — hogy enyhüljön ez a folytonos és felesleges izgatása a publikumnak a villamos vállalat ellen. Utóvégre ez a közüzem egyenrangú fontosságban a villany-, gáz- és víz-szolgáltató üzemekkel, 36