Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 5-6. szám - Közjogi és vagyonjogi kérdések a Mária Terézia Rend körül 5. [r.]

A kormány a közgyűlésen Sokat beszéltek városházi körökben arról a jelen­ségről, amire a inukban nem volt példa, hogy a kor­mány feje résztvett a főpolgármester beiktatási ünnepé­lyén, de nem a karzaton, hanem benn a közgyűlési te­remben. Voltak, akik ebben az autonómia sérelmét lát­ták, miután a közgyűlési teremben, miként a képviselő­ház üléstermében is, csak azok léphetnek be, akiknek erre mandátumuk van. Részünkről nem tartjuk veszé­lyesnek ezt a formai részét a dolognak, sőt ellenkező­leg annak a zálogát látjuk benne, amire már rég olyan nagy szükség volt: a kormányzat és a főváros autonó­miája közötti zavartalan, őszinte harmóniára. Mert, akik ismerik Darányi Kálmánt, azok egy pillanatig sem téte­lezhetik fel róla, hogy ilyetén való megjelenésével ha­talmi aláhúzást akart volna adni a kormányzatnak, ha­nem ellenkezőleg: tiszteletadás volt a főváros autonó­miája felé. Karafiáth Jenő személye pedig külön biztosíték arra, hogy a kormányzat és a főváros között helyre fog állni a kölcsönös megértésen alapuló jó viszony. Az természetesen vitathatatlan, hogy a kormány fővárosi pártja nagy erőtartalékot kapott Karafiáth személyében, miután boldogemlékezetü elődje, Sipöcz Jenő, mint a községi keresztény párt néhai erős támasza, később sem tudott nagyon szabadulni e befolyás alól és így a kormányzat akarata, valamint a városháza másik leg­nagyobb és legerősebb pártja, a keresztény községi párt között nem állott fenn az az egészséges kompro­missziinus viszony, mint például fennállott az annakide­jén, amikor az erős Kozma-párt még virulóban volt. Zsitvay vezetése alatt álló kormánypárt helyzete két­ségtelenül erősödni fog az új főporgármester személyén keresztül. Csak regisztrálnunk kell ezzel kapcsolatban azt, hogy az utóbbi időben például a kinevezések te­rén sokkal nagyobb tért nyert a keresztény községi párt és ezt mérleg-elbillenésí igyekszenek helyreállítani. Ter­mészetesen ez a kompromisszimus igyekezet vonatko­zik az összes városházi ügyekre. A kormányzat ennek a jelenségnek is igyekezett súlyt adni, ami egész ter­mészetes és nem vehető rossz néven. Sokkal humánu­sabb és a közt szolgáló jelenség ez, jobb, mint egy erő­szakos ,,szanálási" kísérlet! Miért nem védik meg a Beszkárt? A kigutóbbi képviselőházi vita alkalmával is el­hangzott néhány közbeszólás a Beszkárt ellen. Termé­szetesen Usetty Béla, az elnök úr, sietett megvédeni a vállalatot, sajnos, nem nagy sikerrel. Ha most ezt szó­bahozzuk itt, akkor ezzel kapcsolatban le kell szöge-z­nünk azt a sajnálatos és általánossá vált jelenséget, hogy unos-untalan folyton a Beszkárt támadják min­denütt, éjjel-nappal, minden sajtótermékben. Hihetetlen módon megszaporodtak a közlekedési szakemberek és reformerek. Szinte már az unalomig menő állandó tá­madások jelennek meg a Beszkárt ellen, amelyeknek egyetlen célja 'lehet csak, hogy az amúgyis türelmetlen és zabolátlan publikumot mégjobban a vállalat ellen hangolja. Hiszen ma már úzus, hogy a legszerényebb kis közszolga is hangosan adjon kifejezést elégedetlen­ségének a villamos ellen, ami természetes, mert mindig csak ezt olvashatja. Etekintetben nincs pártkülönbség és világnézeti felfogás eltérés: a Beszkárt mindig szidni kell. Sajnálatos jelenség ez és előttünk csak az érthetet­len, hogy miért engedik ezt azok, akiknek ebbe bele­szólásuk van. Mert van beleszólásuk és vannak rá esz­közeik is illetékeseknek, hogy ezek az oktalan és feles­leges, legtöbbször indokolatlan támadások enyhüljenek -— hogy óvatosan fejezzük ki magunkat! — ha már egészen megszüntetni nem lehet. Mert ha vannak hi­bák — hol nincsenek? — akkor lehet ezeket a hibá­kat jóindulattal is tárgyalni és nem kell felfújni. Vég­ei eetménybeu nem szabad elfelejteni, hogy milyen érté­ket képvisel ez a vállalat, hogy mennyi embernek ad kenyeret és végül — ezt hagytuk utoljára indoknak — mégiscsak vannak értékes hivatásukat száz százalékig jóil betöltő jó hivatalnokok is a Beszkártnál. Miért kell állandóan ezt a vállalatot kipécézni és folyton ierán­gani? Külföldi összehasonlítást nem is nagyon merünk tenni, mert akkor még több előnyre tudunk bukkanni a Beszkárt javára, kezdve elsősorban is a viteldíj árában és másodsorban abban, hogy mennyivel rosszabbul ál­lanak anyagilag a külföldi vállalatok, mint ez a lecse­pült Beszkárt. Mert amikor egy ilyen közüzem olyan óriási értéket képvisel és olyan közérdekű hivatást tölt be, akkor több belátással kell lenni vele szemben. Utó­végre támadási felületet nagyon könnyű találni, ha va­laki mindenáron ezt keres, de nemcsak a villamosnál, hanem mindenütt, a főváros többi üzemeinél is. Azt, hogy szóbahoztuk ezt a jelenséget, csak azzal tudjuk indokolni, hogy méltánytalannak és főleb nagy­ban túlzottnak tartjuk azokat a sorozatos és állandó támadásokat, amelyekben a Beszkártnak része van a komoly napisajtóban és úgy látszik, mintha a főváros vezetősége villámhárítónak dobta volna oda ezt az üze­mét a hangoskodóknak, mintha nem védené meg kellő­képen, mintha mostohagyermeke lenne Meg vagyunk győződve arról, hogy a Beszkárt-probléma csak pénz­kérdés, mint minden hasonló probléma és ha tudjuk, hogy milyen nehézséget jelent ma a pénzkérdés meg­oldása, akkor miért ez a sok felesleges, hangos puffog­tatás? Hiszen utóvégre sok pénzzel azt is meglehet ol­dani, hogy sok kocsi fusson és mindenki ingyen utaz­zon, gyorsan, éjjel-nappal. Félünk, hogy akkor sem lennének megelégedve egyesek ezzel az intézménnjel. Vegyék le a napirendről és a főváros illetékes ügyosz­tálya igyekezzék odahatni — írre nagyon nagy lehető sége van! — hogy enyhüljön ez a folytonos és felesle­ges izgatása a publikumnak a villamos vállalat ellen. Utóvégre ez a közüzem egyenrangú fontosságban a villany-, gáz- és víz-szolgáltató üzemekkel, 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom