Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 5-6. szám - A Baross-Szövetség érdemláncai

rotuhíi y<C A Baross-Szövetség érdemláncai Az utóbbi hetek legtanulságosabb és feljegyzésre méltó eseményének tartjuk azokat a jelenségeket, amelyek a Baross-Szövetség által rendezett érdemlánc-átnyuftási vigadói ünnepség, majd az ezt követő különféle kritikák voltak. Érdemesnek tartjuk a feljegyzésre és bizonyos értékes következtetések levonására éppen a jövőt illetően. Mert eltekintve azoktól \az apróbb, de azért nagy jelentőségű hibáktól, amelyeket hivatalos köreink követtek el e körül az eset körül, érdemes a feljegyzésre, mert kortörténeti tünet. Az elhangzott kritikák, viták \pro és kontra csak felesleges politikumot vittek a dologba és nem ölelték fel olyan szigorú objektivitással az ügyet, amint kelleti volna és amellyel mi c .sorokban igyekszünk azt megtenni. Tekintve, hogy a Baross-Szövetség kifejezetten a keresztény ^nemzeti világnézet alapján áll és szervezkedett, egész természetes, hogy élesen szembefordul mindazzal, ami a régi liberális korszakban volt, vagy abból ma még csökevényként itt megmaradt. Szembefordul ennekfolytán egész természetesen \azzal is, akitől a nevét kölcsönözte, magával Baross Gáborral, a néhai vasminiszterrel és annak szellemével is. Kell, hogy szembeforduljon ezzel, mert néhai Baross Gábor egyik erős képviselője volt a nyolcvanas és kilencvenes évek ortodox liberális politikájának és ismerve ennek a kétségtelenül nagy magyar embernek szigorú, puritán, szinte a kíméletlenségig menő felfogását minden olyan kedvezésekkel szemben, amely csak egyes csoportok érdekeit szolgálta volna, nem hinnők, hogy az ö minisztersége alatt egyesek, vagy csak kisebb csoportok is részesülhettek volna kivételes export, vagy import kontingensekben. Különben erre tanunk lehet saját fia, a mai Baross Gábor, országgyűlési képviselő úr is, aki mindig szent kegyelettel és objektíven emlékezik meg boldogemlékezetű nagy apjáról, annak politikájáról. íme tehát az első olyan pont, ahol sajnálattal kell leszögeznünk azt a kétségbe nem vonható tényt, hogy a Baross Gábor nevét viselő szövetség szelleme éles ellentétben \áll annak a férfiúnak a szellemével, akinek a nevét írta zászlajára. 'Ez egy kissé disszonáns történelmi kisiklás, ami felett nem lehet és nem szabad szótlanul elhaladni, mert a nemzeti nagyságaink szellemeinek épségbentartása léppen olyan kötelessége minden jó magyar embernek, tekintet nélkül annak a szellemnek mai helyzetére, mint ahogyan kötetes ma is a tiszta nemzeti érzést ápolni. Az a tény, hogy a közben fejünk felett elviharzott válságos idők új világnézeteket fakasztottak, az sem kötelez senkit arra, hogy a régiek szellemét Prokrustes módjára végezze ki, mindenáron beleeröszakolva \a ma szellemágyába. Inkább hagyják békében, ha nem aplikálható a mai viszonyokra. Ez <tz első pont, ahol azt a következtetést kell levonnunk, hogy a BarossSzövetség vagy megváltoztatja nevét, vagy pedig működési területét, célkitűzéseit. A történelmi 'nagyságaink szellemének tudatos, erőszakos elferdítése ellen erélyesen kellene az egész nemzetnek tiltakozni. Ezt ép úgy kellene üldözni, mint az élelmiszerhamisitást. így például Baross Gábor szelleme nem tűri a pakfong-nyakláncok adományozását, vigadói zászlós felvonulásokkal. Nem mondunk véleményt egyik irányzatról sem, nem .képviseljük egyik „világnézetet" sem, csak tiltakoznunk kell minden történelmi szellemhamisitás ellen, mert ez veszélyes és főleg destruáló. Ilovszky János igen tisztességes, bátor harcosa politikai felfogásának és nincs szüksége arra, hogy egy régi liberális politikusminiszter neve legyen az antréja olyankor, ha a ma divatos keresztény politikai felfogás és irányzat számára csoportot verbuvál ű kereskedők és iparosok között a jobb boldogulás céljából és ezért kopogtat a mai minisztériumok ajtaján. Ez az egyik oldala az éremnek. A másik oldala pedig az, ihogy a magas közjogi méltóságot viselő minisztereink adminisztratív környezetének tisztában kellene lenni mindezzel és hogy jelenleg Magyarországon a kereskedelemnek és az iparnak van törvényes érdekképviselete, amelybe már hivatalból beletartozik mindenki, aki kereskedelmi, vagy ipari foglalkozást folytat és adóként behajtható kamarai illetéket fizet. Ez az érdekképviselet a kereskedelmi és Iparkamara. Ennekfolytán minden \olyan megnyilvánulás, ahol a kereskedői és ipari társadalom akarja elismerését és háláját kifejezni a magas közjogi méltóságot betöltő politikusainkkal szemben, csakis akkor legális és általános, ha ez a törvényes érdekképviseleten keresztül történik, azon egyszerű oknál fogva, mert minisztereink nem egy töredék csoportnak, hanem az egész országnak a miniszterei. Csak példaként említjük meg, ha történetesen az ügyvédi társadalom óhajtaná háláját miniszterével szemben kifejezni, akkor ez az ügyvédi kamarán és nem a ,,Ribáry-csoporton" keresztül történne meg. Minden olyan megnyilvánulás, amely nem a törvényes érdekképviseleten keresztül történik, az csak egyéni akció lehet és magas közjogi méltóságot betöltő politikusaink azon való megjelenéssel önkéntelenül is azt a látszatot keltik, mintha jóindulatukból ki akarnák a többséget zárni. Ez például mostani miniszterelnökünknél elképzelhetetlen, de viszont az adminisztratív környezetének lett volna a dolga, hogy ezt a szituációt elkerülje, miután a Baross-Szövetség jelenlegi struktúrájában a kereskedelemnek és iparnak csak egy igen kis töredékét képviseli. Amikor társadalmi, foglalkozási rétegek megnyilatkozásáról van' szó, akkor ki kell kapcsolni a politikai motívumokat, miután a politikai felfogás és irányzat egy nemzet kebelében lehet [többféle és egy-egy irányzatban hely elfoglalnak a többféle foglalkozási rétegek, ezért csakis a törvényes érdekképviselet az alkalmas a politikamentes, foglalkozási réteg egyöntetű megnyilvánulására. Minden más csak felesleges zavart és még feleslegesebb széthúzást kelthet az ugyanazon politikai felfogásúak között is, amire nincs szüksége az építő, békés atmoszférának. Németország és a restauráció Neurath német birodalmi külügyminiszter bécsi látogatása sok találgatásra adott okot, pedig formailag csak a baráti látogatás viszonzása volt, annak a láfo33