Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 1-2. szám - 1931: III. t. - c

hivatása magaslatán, mert lehetnek jó államhivatalnokok, tudhatnak jól adminisztrálni, sőt nagyon is jól tudnak irodásdit játszani, — az aktázás a megölöje mindennek, nincs semmi önállóság és invenció bennük, — ez azonban nem ímehet így tovább. Nem tudjuk megérteni, hogy mi az akadálya annak, hogy kicseréljék a jelenlegi vezetőséget, amikor nem tud életképes dolgokat produkálni. Fattinger Sándor dr. miniszteri osztályfőnök úr kitűnő kvalitásait nem vonjuk kétségbe, de nem tartjuk alkalmasnak a Jövedék vezetésére. Jó adminisztratív tehetsége értékes lehetne bármely állami hivatal élén, de nem egy üzleti vállalkozásnál. A túlzott bürokratizmus mindjobban kezdi éreztetni hatását. Erre a helyre teljes üzleti érzékkel rendelkező embert kell helyezni. Ma már ott tartunk, hogy egyik balfogás a másik után valóban arra kényszerítik a nagyközönséget, hogy teljesen elszokjék a dohányzástól. Állandóan romlik a minőség és szaporodnak feleslegesen az egyes fajták, amelyekre semmi szükség nincsen és a propaganda pedig teljesen szünetel. A Jövedék semmi közösséget nem tart fenn elárusítóival, ma még mindig rideg hivatali mentalitás érvényesül a trafikok és a jövedék között. Amíg .nem látják be azt, hogy ennél teljes mértékben érvényesülni keli a rendes kereskedői szellemnek, addig nem lehet remény arra, hogy a Jövedék elfoglalja azt a helyet a költségvetésben, amelyet könnyen elérhetne más vezetés alatt, más rendszer meghonosításával. Olyan szervezeti hibákat látunk mai vezetésében, hogy ezt sürgősen meg kell szüntetni. Minden nap csak kárt okoz és lehetetlennek tartjuk, hogy ez az üzletpolitika továbbra is fenntartassék. Teljesen át kell szervezni a termelési részt (feltétlenül csökkentendők a termő területek), javítani kell a minőséget (több külföldi dohányt kell a gyártáshoz felhasználni), egyszerűsíteni kell a fajtákat (a felét a mainak meg kell szüntetni) és meg kelt szervezni az eladást, egészen új alapokon. Mindehhez pedig sokkal alkalmasabb vezetők kellenek, mint a jelenlegiek. Ne érzékenykedjünk, mert ez súlyos millióiba kerül az államnak. Legközelebb bővebben pontról-pontra fogjuk újra kimutatni, hogy hol vannak a hibák. Diszmagyarok a belügyben Feltűnően elütnek az új belügyminisztériumi altiszti formaruhák a többi minisztériumokétól. Nem tartjuk valami szerencsésnek ezöket az új formaruhákat, mert olyan furcsán hétköznapivá teszi ezt a szép viseletet, amely viselet mégis csak az ünnepélyes alkalmakkor helyénvaló. Különösen feltűnőek a kalpagok, amelyek egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy mindennap viseljék, miként hosszabb viselés után egyenesen groteszkül fognak hatni. Nagyon kár volt ezt meghonosítani, nem való hivatali formaruhákhoz ez a magyaros motívum, nagyon erőszakolt és egyáltalán nem praktikus. Nem kellett volna ilyen operetszerü magyarosdít ráhúzni az altisztékre, mire való ez? Miért járatjuk le a díszmagyar komoly ünnepélyességét. A jó hazafiasság nem ebben kell, hogy megnyilvánuljon. Különben is feltűnően elütnek a többi minisztérium altiszti ruháitól. Miért nem egységesítik ezeket és csak a jelzés térne el? Jobb lenne ezt központosítani. y( 1931 : III. t.-c. Ez a törvény a polgári elhelyezkedésre igyekvő katonai igazolványos altisztek jogigényét rendezi. Nagyon helyesen, mert ho.nvéde!'.m'; szempontból csakugyan fontos, hogy a m. kiír. honvédség a'.tiszti .karának kiszolgált tagjai, bizonyos időközökben, rugalmasabb fiatal erőkkel kicseréltessen dk. A törvény intenciói' elten tehát senki se emelhetne kifogást, ha a törvényszerkesztöik figyelemmel lettek vo:1.na a világháború következtében megváltozott hivatali viszonyokra, s ehhez igazodva, a már polgári alkalmaztatásban álló kezelők és dijnokok szerzett jogait sz'ntén kielégítőéin respektálják. Ehelyett azonbam — csekély eltéréssé'.. -— átültették az 1873. évi II. törvénycikk szellemét az új törvénybe, •amiből aztán az alábbi anomáliák származtak: A) A világháború előtt a díjnok (kezé'ői állás akkor még nem volt) öt-hat, maximum nyoi'.c évi közszolgálati' idő után elérte a XI. fizetési osztályba sorozott irodasegédtiszti állást. S ha a kari színvonal épsége érdekében szót is emelt néha az .jgazolvá.nyos altisztek hasonló kinevezése ellen, alapjábanvéve nem látott kirívó igazságtalanságot ebben, mert ugyanahhoz az álláshoz, amit ö öt év aíatt ért el, a katonai altisztnek tizenkét évi efőszoilgálat igazolása kellett. Ma azonban a díjnokok nagy része tíz-tizenkét év óta szolgál, a segédhivatali státusba háborús intézkedéssel „beékelt" kezelői álásban is eltöltenek nyoilc-tíz esztendőt, s végül az eléggé héytelen és törvényszerűnek egyáttaán nem mondható legújabb gyakorlat alapján kinevezik őket — irodagyakornokká. Ezzel szemben a katonai igazolványos altiszt a kezelői, állásokra hat évi (rendkívüli esetekben három évi), az irodasegédtiszti á'lásokra pedig tizenkét évi szolgálati idő birtokában már azzal a helyzeti előnnyel pályázhatik, hogy az üres állások ötven százaléka még akkor is az övé, ha ezeket az áMásakat a t'zenöt-búsz évi szo'.gálati idővel rendelkező kezelök és díjnokok szintén megpályázzák ... f Annyira korszerűién és igazságtalan ez a bántó megkülönböztetés, hogy kommentárt fűzni nem is kell hozzá. B) A világháború e'őtti állapotokkal szemben nagy változás az is. hogy ma a kinevezésre váró díjnokok és kezelők 60—70 százaléka érettségivel, sőt egyetemi végzettséggel b'r, míg a pályázó katonai altisztek jelentős része az 1883:1. t.-c. 19. §-ában előírt négy középiskolai vizsgabizonyítványt tudja csak fé.mutatni, ezt is a legtöbb esetben utólagos megszerzés alapján. De mert a törvény értelmiében az igazolványos alt'sztek előnyben részesítése független ettől, az irodasegédtisztté kinevezett katonai a'.t.iszt hivatali főnökévé vá'.'ik sokszor olyan kezelőknek é£ díjnokoknak is, akik a katonai rangjuk szerint — emléklapos tisztek! C) Viszont igaz, hogy napjainkban az igazolványos altisztek között már szépszámúra! akadnak olyanok is, akik katona: bevonulásuk előtt érettségit tettek vagy doktoráltak. Az 1931:111. t.-c. tehát ebben az irányban is egyoldalúan intézkedett, amikor a katonai .al! tisztek polgári elhelyezkedésé14