Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 1-2. szám - 1931: III. t. - c

vei — jó békebeli minta szerint! — csupán a segédhivatali státust terhelte meg, ho'ott a dolog természetéből folyóan és az alapelgondölás intencióinaik megfelelően az érettségizetteket a számvevőségi-, a diplomás altiszteket ped;g a fogalmazási szak kezdő áfásaival kapcsolatban keltett volna hasonló kinevezési előnyben részesítenie. Legaláb is ezt kívánná az osztó igazság és az egyenlő elbánás elve. Mindebből nyilvánvaló, hogy az igazolványos törvény reformja e'keriilhetetlenül sürgős. Ki kell mondani, hogy: 1. Jövőben a hat évi szolgálati' idővel biró igazolványos altiszt csupán a kezdő állás fogalmának megfedő díjnoki állásra pályázhatok. (Az ez ügyben közvetlenül érdekelt segédhivatali tisztviséők ugyanis a kezelői- és 'az irodagyakornok: állások megszüntetését, esetileg a díjnoki elnevezésnek irodagyakornoki elnevezésre való átváltoztatását kívánják.) A díjnoki státuson belül azonban az így kinevezett igazolványos altisztet mindjárt a katonai szolgálati évei szerint lehetne „rangsorozni". 2. A tizenkét évi szolgálati idővel biró igazolványos katonai altiszt számára már az irodasegédtiszti állás megpályázása is tehetővé válnék, azonban a kinevezéseknél csak azokat a díjnokokat, vagy •— amíg ezek a hivatali elnevezések meg nem szűnnek — azokat a kezelőket és irodagyakornokokat előzhetnék meg, akiknek nincs még tizenkét évi szolgálati idejük, avagy akiknek nincsen a négy középiskolánál' magasabb képesítésük, s akik ennélfogva nem emléklapos tisztek. Általában az lenne az igazság, ha a pályázatoknál, il'etve a kinevezéseknél mindig az iskolai végzettség, a szolgálati idő és a személyi minősítés döntenének, vagyis az igazolványos altiszt csak akkor részesülhetne bizonyos előnyben, ha ezek az egyenlő feltételek az ö javára minden irányban fennállanak. 3. Természetes és magától értetődő, hogy a magasabb iskolai végzettséggel pályázó katonai igazolványosok számára meg kell!, nyitni a számvevőségi és a fogalmazási szak kezdő állásait is. Ha az igazolványos törvényt az itt felsorakoztatott elgondolások szerint megreformálnák, a meglehetősen kiéleződött igazolványos kérdés egyszerre nyugvóipontra jutna. Ez pedig nemcsak a hivatali-, de a nemzeti életnek is igen-igein, nagy érdeke lenne ... (Szm.) Villamosítás problémái Az energiagazdálkodás szabályozása óta nem sok történi az ország elektrifikálásának a növelésére. Most ugyan az iparügyi minisztérium újabb programmot dolgozott ki, azonban mégis csak az lenne a helyes, ha előbb a vármegyék létesítenének egy közös villamossági programmot és ennek megfelelően egy közös szervet állítanának fel. Ez a szerv elsősorban is tanulmányozza központilag az ország eddigi elektromos hálózatait, villamossági centráeit, ennek segítségével megyekerületekként állapítaná meg, hogy hol al'kalmas ai továbbépítés, mely részeket lehetne legkisebb költséggel bevonni a már meglévő relációkba. S ami a legfontosabb, tanulmányozná a különféle tarifákat, igyekezne közös eljárással megfele'ő mérséklést e!'érn;. Igen nagy szolgálatot tenne egy ilyen megyeközpont az összes megyéknek, a közös ejárás, féosztás nagyon hamar éreztetné hatását a villamosítás problémáinál. Ez a közös szerv tenne javaslatokat a megyéknek, de nem az áramtermelők érdekében, hanem a fogyasztókéban. Ha a villamostársaságok tudtak egy erős szövetséget fefcátótatti ahol egyezményszerűen osztották fel egymásközt az országot, akkor valahogyan kellene ezt a megyéknek is közös szervezkedéssel ellensúlyozni. Talán nekik is van egy kis beleszólásuk abba, amikor róluk döntenek az áramtermelő magánérdekeltségek. Segédhivatali tisztviselők vidéki gyűlései December 13-án Szekszárdon és 20-án Pécsett tartott népes gyűlést a Segédhivatali Tisztviselők Országos Szövetsége. A szervezkedés igen nagy sikerrel és lelkesedéssel folyik, a megmozdulás az egész országban egyöntetű és teljes mértékben a segédhivataüi tisztviselők státuszhelyzetét akarja megjavítani, miután ez az értékes tisztviselői réteg igen súlyos helyzetbe került az utóbbi évek folytonos fizetéscsökkentéseknél, azonkívül kimélyültek a sérelmei az örökös ideigilenességi jelleg miatt. A mozgalom figyelemreméltó és sor kell, hogy kerüljön ennek a réteg sérelmeinek intézményes rendezésére. A vidéki gyűléseken Szabó Miklós főtitkár és Simon Mihály számoltak be a mozgalomról, biztatták kitartásra és tömörülésre a tagokat. Borsod vármegye alispánja Borsod vármegye legutóbbi közgyűlésén tárgyalta Bónis Aladár alispán nyugdíjazása tárgyában beadott kérését, amikor is a megye egyöntetűen úgy határozott, hogy visszatartja állásában Bonist, miután személyében minden párt, minden árnyalat megegyezik és csak a beísö békét bontaná meg most egy új alispánválasztás. Borbély-Maczky Emil főispán, aki szintén igen nagy szeretetnek és népszerűségnek örvend a megyében, méltatta Bónis Aladár munkásságát és ő is kérte, hogy tartsa meg továbbra is hivatalát a köz érdekében. A megyegyűliés egyhangú határozattal tartotta vissza régi alispánját, aki meghatottan köszönte meg ezt a közbizalmat. Pécs: helyet az öregeknek! Messzeálljon tőlünk még a gyanúja is annak, hogy mi kétségbevonjuk az idősebb korosztálynak a munkaképességét, hiszen az évek száitna és ezzel járó biológiai következmények teljesen individuálisak (nem kell hivatkoznunk Rockefeler, vagy a 87 éves londoni püspök golfjátékára, avagy néhai jó királyunk ruganyos lépteire) azonban a mai közhangulat nem alkalmas arra, hogy túlságosan kiterjesszük a közpályákon a korhatárt. Különösen áll ez a vezetői helyekre, ahol a munka összetorlódása, a nagy idegpróba, a lüktető mai tempó fokozottabban sűrűsödik össze. Meg aztán eltagadni az idősebb korosztálytól a természetadta konzervativságot nem lehet. Akár Mussolini, akár Hitler nem tudta volna hatvanéves korában megvalósítani azt, amit életerős negyvenes éveikkel megteremtettek, ez már egy olyan aranyszabály. Mindez semmit sem von, le az Idősebb korosztály értékéből, nélkülözhetetlenségéből, természet, adta fékberendezéséből. Erre is szükség van. üe ahogyan például a törvényhozásban okosan megtalálja a helyét az idősebb korosztály a felsőház padjaiban, amíg a fiatalok többsége az alsóházban heveskedik, egyiktől sem lehet elvitatni értékes munkásságukat. Mindezt csak abból az alkalomból említettük meg, hogy Pécs városának igen értékes, országszerte közbecsülésbiii és közszeretetben állott volt polgármestere negyvenhat évi szolgálat után nyugalomba vonult (70 éves korában), utódjául Makai Sándor helyettes polgármestert választották meg harmincötévi városi szolgálat után, hatvanéves korában. 15