Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1937 / 21-22. szám - Mi lesz a tanyai közigazgatás kérdésével ?
Baja város új polgármestere Múlt hó közepén tartott törvényhatósági közgyűlés új polgármestert választott Baján dr. Bernhardt Sándor személyében, miután Borbíró Ferenc, sok éven át volt polgármester, nyugdíjba vonult. Bernhardt Sándor személye osztatlan bizalomnak örvend Baja város társadalmában, 'eddig mint városi főügyész működött közmegelégedésre és ezután következő .polgármesteri működéséhez sok reményt fűznek. Nem hisszük, hogy más legyen az eredmény egy felbbezés esetében is. Mi lesz a tanyai közigazgatás kérdésével ? Súlyos probléma és már rég szabályozásra vár, a tanyai települések közigazgatási problémájának rendezése. Eddig ebben a kerclesűen csak; annyi történt, hogy a korábbi oelügyi kormányzat, még Kozma Miklós intenciójára, egy igen alapos és szakszerű tanulmány állíttatott össze, amit a •kormány nyomtatásban is megjelenitetett. Ez a tudományos feldolgozás lenne az alapja a további teendőknek es szerintünk itt volna az icteje, hogy komoly kezdeményezéssel forduljon a belügyminisztérium a törvényhozáshoz. Sokáig már nem halasztható ez a kérdés szabályozása sem, mert ez is egyik méregfogát húzná ki anniak a „falukutató" divatnak, aminek az utóbbi hónapokban tanúi voltunk egyrészt a megjelent tanulmányok, másrészt pedig a bírósági ítéletek formájában. Ne feledjük el, hogy az írók legnagyobbrészt az ilyen tanyai településeknél nyerték impresszióikat műveik megírásánál, mert ezeknél találhatjuk meg azokat a jelenségeket, amelyek oly sötét színben láttatják a külső szemlélővel i s a parasztság helyzetét. Ezeknél a tanyai településeknél hiányzanak a kultúrális szervezettség legelemibb részei, nemszólva aztán a közigazgatási vonatkozásokról. Hiszen nemkevesebb, minit 650.000 lélek él ma nálunk tanyarendszerben, miként a minisztérium hivatalos tanulmánya állapítja meg. A „Közigazgatásracionalizálási Bizottság" szerkesztésében megjelent 'munka nagyon értékes adatokai szolgáltat a jelenlegi helyzetet illetően, de ugyanakkor sok megszívlelendő javaslatot is tartalmaz a megoldásra. Aki ezt áttanulmányozza, az külön „falukutató" anyagot kap ennek keretében. Csak egy példát ragadunk ki: ennek a 650 ezer léleknek 18 hatósági orvos és 8 gyógyszertár látja el egészségügyi szolgálatát! Ha serrami más, már ez az egy tétel egymaga elég álhoz, hog sürgős intézkedés történjék a rendezés felé. Nem szólva arról, hogy egy ilyen organikus rendezés nagyban előmozdítaná az állástalan diplomások elhelyezkedésének a lehetőségét, hiszen a tanyai közigazgatás újjászervezése újabb és újabb állások megte rengésével járna. A költségvetési többlet pedig viszszaférülne abban, hogy közel egy millió lélek kerül kulturáltabb hélyzetbe, ami erős ösztönzése lenne anyagi nívójuknak a fejlődésére is, emelné agrárkultúrájukat, emberibb sorsot biztosítana azoknak, akik ilyen nagy tömegben még ma is szinte nomád életet élinek öbben az országban. Ezért sürgős a rendezés. Á Ganz-probléma Gazdasági életünknek egyik legnagyobb értéke ?.Z a hatalmas gyárvállalat, amely Ganz Amháiu 1844—iki alapításából nőtt naggyá, viliágihírűvé. Ez a gyárvállalat ma egyik legnagyobb problémája a magyar közgzdasági életnek, mondhatjuk, hogy sok fejtörésre alkalmas problémája. Ma már nem lehet úgy tekinteni ezt a vállalkozást, mint valamelyik más magánvállalkozást, nemcsak azokért a szabadalmaiért, melyekkel világhírt szerzett a magyar iparnak még a háború előtt, hanem azokért a súlyos milliókért is, amelyeket adósságának mondhat jelenleg a gyár és amely összeg nem közömbös a magyar közgazdasági életre, a hitelezőkön keresztül. Nemi csekélység a mérlegben kimutatott közel 63 millió pengős adósság, ameilyekkel szemben álló fedezet, úgy az ingatlanok gyárberendezés, tőkék, átlósai stb. igen vékony fedezetet mutatnak. Az, ha egy ijjwen hatalmas ipari vállalkozás egész létalapja a fogllkoztatottságra van felépítve, az nem vigasztaló, sőt elienkezőteg. Illetve a foglalkoztatottságból származható jövedelmekre. Azért hozzuk ezt szóba, mert kissé furcsa jelenségeket tapasztalunk a vállalat mérlegjelenitésében, s nem csak nekünk, de másoknak sem, akiket pedig közelről jobban érdekelne a dolog, nem sokat mondanak ezek a jelentések az utóbbi években. Lehet, hogy van néhány szerencsésebb beavatott, akik többet tudnak, a szindikusok és a föhitelezö nagybankunk, mely utóbbi meglehetősen nagy összeggel van érdekelve a hitelezők címén kimutatott 49 míllió pengős tételben. Érdekelve vannak továbbá a részvényesek, akik ugyan az utóbbi hetekben sok meglepetésnek voltak kitéve a tőzsdei árfolyamok különös játékánál, de évről-évre nem kellemes nekik az a horribilis veszteség, amit a vállalat mérlege kimutat. Az egykori feljegyzések szerint az ide bevándorolt vasöntősegéd, Ganz Ábrahám, két dolognak köszönhette ipari vállalatának a fellendülését, először is az u. n. kéregöntvény találmányának, másodszor pedig annak, hogy mindig sikerült munkatársait jó.l megválasztania. Hát ebből a tradícióból, úgylátszik az utódok csak egyet örököltek: a jó találmányokat, de valahogyan a jó munkatársak megválasztásával, úgylátszik, baj van. Mert az ügyes főkönyvelő, az még nem jelenti azt egy ilyen vállalkozás számára. Ugyanis a könyvelésük az olyan technikai magasltot ért már el, amely méltó egy ilyen világhírű technikai nagyvállalathoz. Á mérlegeket látva, logikus az a következtetés, hogy az utolsó öt év alatt produkált mérlegeredmények tanúsága szerint, ilyen mértani hatadvány mellett, egy további öt év IcxGanzot jog eredményezni, márpedig ilyen meglepetésekre nincs szüksége a magyar gazdasági életnek. Ezért az a véleményünk, hogy már most mindenit el kell követni úgy az illetékeseknek, mint az érdekelteknek, hogy tiszta képet és helyzetet kapjanak 155