Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 21-22. szám - Egy politikus a főváros és a kormány viszonyáról

zabolátlan, rendszertelen szaladgálása is megmaradjon, ha ez a kényelmét is szolgálja egyben, mindez lehetetlen. Túlzottnak és indokolatlannak tartjuk a sajtó hajszáját eibben a te kintiéiben és bármennyire is szeretik kigúnyolni például a német alaposságot és rendszeretetet, tudjuk, hogy ott ezek nem fordulnának elő. Máriáin az ilyen felelőtlen és a közlekedési vállalat közönségnevelési megnyilatkozása ellen való uszítás. Már több ízben rámutattunk arra, hogy itt a főváros vezetőségének kellene intézkedni abban az irányban, hogy a Beszkárt ne képezhesse az állandó heccelődés tárgyát, mert ez csak megnehezíti a vállalatnak a munkáját és sok esetben akadályozza is azon célok elérésében, amire törekszik. Tűrhetetlen, hogy ez a közlekedési vállalat mindig olyan színben legyen feltüntetve a publikum előtt, mintha annak érdekei ellen cselekednék szántszándékkal. Ha vannak is kifogásolható re'ítrmijai, mint amilyen a kisszakasz, akkor sem a publikum ellen valósította meg, hanem igenis a javára. Ugyanígy áll ezzel az új vágányáthelyezéssel is. Az, hogy jók-e ezek a reformok, vagv nem, azt végeredményben belül kellene hivatalosaknak egymás között eldönteni a vállalat vezetőivel egyetértően és nem a nagv közönség állandó heccelésével a sajtóban lejátszódni. Ebben elsősorban az illetékes ügyosztályt hibáztatjuk, mert nem tesz meg mindent, hogv a sajtót ebben a vonatkozásban jó útra terelje, noha a főváros meglehetős áldozatokat hoz sajtólámogatások alakiában. Mégiscsak furcsa kissé, hogy a főváros azért fizessen, hogy nagy áldozatok árán fenntartott vállalatai ellen uszítsák a polgárságot. Itt sürgősen cseleked-n-i kell és végétvetni ennek a képtelen és áldatlan helyzetnek. Ha a városi törvényhatóság és a vezetőség nincs megelégedve a Beszkárt vezetőségével, akkor cserélje ki. de ne hagyja állandóan ütni őket, hiszen ezek az ütések végül is a főváros vezetőségére fognak rossz fényt vetni. Szóval, valahol hiba van, amin sürgősen változtatni kell. MERT a belpolitikai élet nem valami rózsás manapság és ezt csakis, akár hiszik, akár nem azok, akik lebecsülik minden nap, annak köszönhetjük, hogy alkotmányos nemzet vagyunk és parlamentáris országban élünk. Mert azt csak nem mondhatja senki, hogy diktatúrás országban olyan szabadon gyűlésezhetik és terjesztheti sajtó útján felfogását egy olyan párt, mint amilyen az alkotmányellenes nvilasfrakciók végbelen sora. Azt nem tudjuk, hogv diktatúrás országokban mi a szokás az állami nyugdijat élvezőket illetően, hogy őket is köti-e valamilyen szabály az illető ország berendezettségéhez, de nem valószínű, hogy meg volna engedve az, ami egy alkotmányos országban. Szó sincs róla, roppant egyszerű megparancsolni mindenkinek, hogv most ezt kell csinálni és hallgatni, vagy ellenkező esetben a falhoz lesz állítva, mint ellenvélemény és lepuffantva, de mi már mégis csak azon a véleményen vagyunk, hogv sokkal jobb az, ha mindenki és mindenkor megmondhatja véleményét. Azonban ennek a véleménynyilvánítások valahogyan tisztelnie kellene egy bizonyos határvonalat, amelyen túl ne haladhasson, mert hiszen akkor odajutunk, amit annakelötfe a jó tót atyafiakkal kapcsolatban mondottunk: engedd be a tótot, kiver o házadból. . . Pécs város üzleti szelleme Nemcsak elvben, de álltaiában mindig ellenie voltunk annak, ha közületek üzleti gesztiókat honosítottak meg, azon -egyszerű oknál fogva, mert a közigazgatási rendszer szerint felépített bürokrácia teljes mértékben alkalmatlan nemcsak etikailag, hanem technikailag is is arra, hogy hasznothajót üzletekkel foglalkozzék. S ekkor még nem bsezéltünk arról, hogy utóvégre egy városban az adófizető polgárságnak ,a hivatása olyan foglalkozást űzni, amely a kereskedelem, vagy az ipar körébe tartozik. A városi közüzemesítés kiterjesztése még sehol sem vált be, kivéve a legfontosabb közszolgáltatásoknál, mint amilyen a víz, gáz és villany, 'amelyeket nem tanácsos magánkézbe adni. Nem hinnők, hogv előnyére válik Pécs városának az, ha a kifejlett üzleti szellemet tovább is terjesziti és mecseki szállótól kezdve egészen a pálinkás-itókáig mindent miaga, saját kezelésében épít fel, helyez üzembe, illetve gyárt és bn-z forgalomba. Valahogvan mégis furcsa, hogy a budapesti autóbuszokon kifüggesztett plakátokon gyógyitókát (vagy gyógv-itókát?) Pécs városa hirdessen, mondiván, hogy eladási iroda: ,.Pécs, Városiháza". Hiszen igv lassan egész krejzlerái lesz a városháza épületéből, ami nem nevezhető épületes látványnak majd. Azit már tudjuk, hogy mi szokott a vége lenni az ilyenfajta „jövedelmező városi üzletek"-nek, példa erre Miskolc sorsa, ahol szintén voltak vállalkozások, vagv akár a szolnoki eset, ahol szintén saját kezelésben élelmeskedtek a közigazgatásra hivatott vezetők. Mi ismételten hangoztattuk azon álláspontunkat, hogy márpedig a városok ne csináljanak üzleteket, hanem igenis engedjék és hagyják mindig szóhoz jutni a magánvállalkozást, inkább segítsék, mozdítsák elő. Ma Pécs város anyagi helyzete papírforma szerint -igen kedvezőnek látszik, habár ez csak papírforma, de mindenesetre alkalmas arra, hogy fokozatosan segíséget nyújtson nekik anyagi megerősödésre. Nem tudjuk, mi az álláspontja a felügyeleti hatóságoknak ebben az élelmeskedő terjeszkedésben, de nem hinnők, hogy nagy kedvvel nézné az ilyen üzletieskedést. A sokféle vállalkozás túlságosan komplikálja a költségvetési számadásokat és egy ilyen, a kamerális rendszeren alapuló számvitel, sehogyan sem alkalmas a kettős könyvvitelhez szokott és csakis ezen keresztiül ellenőrizhető kereskedelmi gesztiókhoz. Mi van egyébként azoknak a hivatali felfüggesztéseknek a hátterében, amelyek Pécsett; történtek? 154