Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 21-22. szám - Egy politikus a főváros és a kormány viszonyáról

Egy politikus a főváros és a kormány viszonyáról „Egész különleges volt mindig a helyzet a főváros és az egyes kormányok között. Ahogyan visszatudok emlékezni, ez a viszony mindig feszült volt, vagyis a főváros autonómiája mint önálló test, hasonlatosan a régi vármegyei ellentállásokhoz, mindig ellenzéki álláspontot foglalt el a mindenkori kormányzatokkal szemben. És ez érthető is nemcsak a kifejlett lokálpatriotizmus folytán, hanem azért is, mert a főváros anyagilag gyorsan és erősen fejlődvén, mindig bizonyos féltékenység uralkodott a fővárosi patrióták között a „tékozló" kormányokkal szemben. Ez a megnövekedett anyagi és vagyoni függőség fejlesztette ki és tette állandóvá az ellenitállást. Sokban érihetetlen is ez, volt a múltban és főleg érthetetlen a mai időkben. Mert például a háború utáni Csonka-Magyarországra nézve ez a túlnőtt, túlfejlődlött közel kétmilliós városközpont nem mondható ideálisnak közgazdaságilag, s azoknak van igazuk, akik ezt a helyzetet a vízfejű kis testhez hasonlítják. Nem beszélve arról, hogy éppen ez a gyorsan és nagyrafejlett főváros, amelyre egyébként őszintén büszkék lehetünk nemcsak úgy, mint fővárosi szülötteik, hanem mindiannyiain, volt okozója 'Sokban annak az animozitásnak, amely kifejlődött ugvanezen idő alatt a falu és város között. Mert ez utóbbi kizárólag az ország fővárosa ellen értendő és érthető. Mi -tehát a helyzet ma tulajdonképpen, amikor a főváros és a kormányzatok viszonyáról beszélünk? Csak egy példával tudnék erre válaszolni, ami ugyan 'ma elképzelhetetlen, amiről csak a megérthetőség kedvéért beszélek, vagyis ha máról holnapra Déldiául Kecskemétet jelölné meg a nemzet akarata fővárosnak és a kormánv az országgyűléssel együtt odaköltözne, összes állami intézményeivel, egész bürokráciájával és ígv tovább. Mi 'történne ekkor? Igen egyszerű a válasz: Budapest veszítene azonnal gazdasági jelentőségétől és a legjobb barátságba kerülne a kormán yzattal. mert akkor meg tudná érteni azt, amit többi magvar városaink tudnak és szenvednek, hogy ők a mostoha-gverekek. Szóval röviden csak azt akarom mindezzel iellemezni, hogy amikor a főváros önérzetes autonómiája a kormányt támadja és méltatlankodik azért, amiért a kormánv valamilyen adóiészesedését leszállítja, akkor megfeledkezik országos, az egész nemzetre kiterjedő bizonvos érdekekről és főleg megfeledkezik arról, hogy miiven egészségtelen az ország egész gazdasági helyzetére az az óriási aránvtalanság. amelv ma fönnáll a főváros és a többi vidéki városok tekintetében minden vonatkozásiban. Nem hinném, hogy volna még egv ország. Ausztriát kivéve, ahol szintén ilven lenne a helyzet, hogy a milliós főváros után nincs egyetlen olyan városközpontunk az országban, amely csak megközelítően is felvenné a versenyt ipari, vagy egyéb központi jelleg tekintetében a fővárossal, nemszólva a lakosság számarányáról. Nincs meg nálunk az egészséges népesség eloszlás a városi élet szempontjából, mint ami megvan pl. Angiiában, Németországban, vagy akár Belgiumban is. Hiszen ha elmondhatnánk azt, hogy pl. Szegednek 400.000, Debrecennek 300.000, Miskolcnak 200.000 stb. lakosa lenne és a többi városok nagyrésze is megközelítené ebben az arányban e felsoroltakat, akkor más lenne a helyzet minden vonatkozásban és akkor, úgy gondolom, az egyes kormányzatok is máskép gondolnának a költségvetésnél az egyes városok adórészesedését, s főleg Budapestet illetően. Ami pedig a mostani költségvetést illeti, hát nem olyan rossz, a kimutatott, hangsúlyozom, kimutatott deficit nem nagy olyan látenciáknál, mint amilyenekkel a főváros rendelkezik, valamint olyan vagyonfedezetnél, amit szintén sikerült átmenteni és ekkor nem szólok azokról a lehetőségekről, amit a főváros annak köszönhet, hogy — főváros." Ehez hozzáfűzni valónk nincs és ha nem is értünk mindenben egvet ennek a politikusnak — aki nem hatalmazott fel bennünket nevének feltűntetésére — minden szavával, sokban igazat kell adnunk rövid elmefuttatásának és következtetésének. Különösen abban a vonatkozásban, hogy kormányzati politikánknak több gondot kellene fordítani az országban 'több városközpont kifejlesztésére. Hozzá kell még azonkívül fűznünk egv másik ténykörülményt is, amiről nem szoktunk sokat hallani, lehet hogv politikusunk erre célzott a látenciákat illetően, hoigy hol van nyoma azoknak a valutanvereségeknek a főváros mérlegében, amelyekhez a különféle devalvációk révén jutott külföldi kölcsöneinél és amelyek nem is jelentéktelenek. Ígv oéldául a svájci és francia frank devalvációja révén előállott ilyen nyereség — fedezné a mostani egész défiitet. Ismét a Beszkárt! Végeszakadatlanul a Beszkárt kerül a napisajtóban bonckés alá nap-nap után. Most legújabban a Margithíd átépítésével járó vágányáthelyezés és újabb utasirányítás rendszeréről írnak hasábokat, fotomontázsokkal tarkítva. Nem szólunk semmit hozzá sem pro, sem kontra, de tény az, hogy— nincs igazuk a könnyű sikerekre, könnyű hatásokra vadászó írásoknak ebben a kérdésben. Mert akkor, amikor ennél a problémánál mégis meg kellett oldani az újabb közlekedési rendet, mindig abból indulva ki, hogy a villamost igénybevevők ne vegyék igénybe azokat az uttesteket, ahol a többi járművek közlekednek, akkor egész természttes, hogy mindez csak aluljárókkal és kerülőkkel érhető el. Továbbá abban a pillanatban, amidőn a villamosvágányokat a középre helyezték, akkor ugyancsak az előbbi szempontból önmagától változik meg a fel- és leszállás rendje is a villamosokon. Az, hogy a publikum semmi áldozatot ne hozzon a közlekedési rend érdekében, az lehetetlen, nincs rá mód. Olyan megoldásra, hogy a közlekedési biztonság fokozódjék és a publikum további 153