Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 21-22. szám - Két új Széchenyi. Kis korkép

amely a mi földünkben csak gyarmatot és terjeszkedési lehetőséget lát. S nem lehet azt sem hangoztatni, hogy a szociális átalakulás szükségessége diktálja számunkra azt, hogy idegenből vegyünk példát és rendszert magunk számára, mert a mi ezeréves alkotmányunk bir olyan elaszlicitással, hogy ennek uralma alatt is keresztülvihetek mindazok a szociális reformok, amelyre ennek az agyonnyemorított országnak és szegény népének szüksége van. Nem igaz az, hogy az alkotmány tabu és megváltoztathatatlan, hiszen évszázadok folyamán folyton változott, simult, alakult a nemzet testéhez, a népakarat igenis befolyással volt arra, hogy változzon, ha az idők is ügy kívánták. Ma ismét olyan időket élünk — s ezért állunk olyan szükséges, halaszthatatlan reformok előtt, mint amilyen a titkos választójog — amikor az ezeréves alkotmányunk az időkhöz fog alkalmazkodni. Akik tudják és tisztában vannak az alkotmányosság igazi fogalmávl azok tudják, hogy alkotmányt nem lehet „csinálni", mert az igazi alkotmány nem egyéb, mint egy fejlődési folyamat, az évszázadok folyamán egymásra rétegezett, nemzetközösségi tradíciók, nemzeti sorsot irányító jogszabályok kiforrottságai, az életfejlődést biztosító és szabályozó irányító szellemközössége egy nemzetnek. A mai változást keresztülvinni igenis olyan keresztény nemzeti felfogásra van szükség, mint amilyent a mai politikai életben,a Széchenyi Györgyök képviselnek, olyan keresztény erkölcsi magaslaton, amely felette áll minden tetszetős új hitvallásoknak, kicsinyes gyűlölet-inváziónak, álpróféták rohamosztagainak ... * Hume mondja valahol, hogy a gondolkodás másodrendű a helyes cselekedet mellett, viszont nem tujuk elképzelni a mai időkben a helyes cselekedeteket az olyan gondolkodás mellett, amely megtagadja mindazt, amit évezredek történelme igazolt. Inkább Jókainak adunk igazat, amikor azt írta, hogy a tudomány az olyan méreg, amelyből a sok meggyógyít, a kevés pedig öl. Ha nincs tudományos gondolkodás, hanem csak az indulat ösztönös cselekedete, akkor ez a cselekedet csak rombolni és pusztítani képes. Mindez áll olyan politikai mozgalmakra, amelyek negligálni akarják az évezredes fejlődés történelmét és tudományát és egyetlen emberöltő tetszetős jelszavai miatt feláldoznak mindent, amit az idő erkölcsiekben és szellemiekben az emberiségnek adott. Nem élhetünk a mából a mának. Gondoljunk csak Xerxes-re, aki sírvafakadt hatalmas hadserege láttán, mondván, hogy fáj neki az a tudat, hogy ebből a nagy seregből senki sem fog élni száz év múlva. S igaza volt. De mily csekély volt Xerxes győzedelmes soksok ezer embere ahoz az embeHömeghez, amelyhez legutóbb Mussolini és Hitler szólt a nagy felvonuláson Németországban. Hol lesznek ezek száz év múlva! De itt van és ma is él a kétezeréveis Jézus igéje és balgák azok, akik az ige ellen szólanak és cselekednek. Amikor Széchényi György gróf munkásságáról emlékezünk meg, akkor nem tesszük magunkévá egyben az ö politikai felfogását is, de aki, mint ő is, olyan erkölcsi és szellemi alapon áll, az közel áll minden olyan kuliurlényhez, aki tisztei, megérti, átérzi az igazi kereszténységet, aki híve a tiszta keresztény erkölcsnek. Az igazi politikusnál nem a napi politikai felfogás a lényeges, hanem az az erkölcsi és szellemi alap, amelyen áll és amellyel cselekszik és amelyről nem tud letérni igaz hite miatt. * A másik Széchényi grófot nem ismerjük közelebbről, csak annyit tudunk róla, hogy fiatal ember, kétezer holdja van és fajvédő pártot alapított egyik főszolgabíróval, s most ennek képviseletében egyesült a többi nyilas párttal. Valószínűleg nem idaálja szent-istváni állameszme, a kereszténységet sem úgy érzi át, mint a legnagyobb magyar, hanem csak hódol a mai német szellemnek és szisztémának. A magyar alkotmányosságról is valószínűleg úgy gondolkozik, hogy az csak úgy és abban a formában lehet jó, ahogyan ő gondolja. Hiszünk e nemes gróf tiszta szándékaiban, csak azt az utat, melyre lépett, azt tartjuk valahogyan összeférhetetlennek azzal a névvel, amelynek örökléséről ő igazán nem tehet és így egész természetesen nem vállalt kötelezettséget arra sem, hogy követni fogja nagynevű elődje szellem-útjait. A családi néven kívül azonban örökölte még azt az alkotmányos szabadságot is, hogy politikai felfogását szabadon hirdetheti. Mert például ma nem hirdethetné Széchenyi István gróf felfogását és elveit a „Harmadik Birodalomban". Pedig nagy szükség lenne rá, különösen a keresztény erkölcs és a felebaráti szeretet szempontjából. Nem, inkább itthon hirdeti Alfréd Rosenberg igéit. Ez a különbség a politikában ma Széchenyi György és Széchenyi Lajos grófok között.. . Csák István. Mussolini: „Németország a diktatúra összes elképzelhető formái közül azt választja, amelyet a hatalmas bürokrácia gyakorol, amely jól van megszervezve és a világtól elkülönült. Azonkívül a diktatúra ott nem egyetlen emberben vagy egy sereg emberben jut kifejezésre, akik ott láthatók a kirakatban, hanem itt-ott részvénytársasági formát ölt, ehát a kartelektől a titkos tanácsosokig terjed: Hollstein áll az egyik oldalon, Krupp és Thyssen a másikon." * „Természetes, hogy nincsen többé tiszta faj, hiszen még a zsidók is keveredtek. És a nemzet erejét és szépségét éppen a szerencsés keveredések idézték lő. A faj: csak érzés s nem realitás, 95 százalékban csak érzés. Sohasem fogom azt hinni, hogy biológiai alapon be lehetne bizonyítani, hogy egy faj többé-kevésbbé tiszta-e. Komikus, hogy a germán nemes faj hirdetői között nincs egyetlen e?y germán sem: Gobineau francia volt, Chamberlain angol, Woltmann zsidó, Lapouge pedig megint francia. Chamberlain még arra is vetemedett, hogy Rómát jelölje meg a káosz fővárosának. Hasonló dolog nálunk sohasem fog előfordulni. A nemzeti büszkeségnek éppenséggel nincs szüksége a faj deliriumaira." (Emil Ludvig: Mussolini vallomásai, 1932) 149