Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 21-22. szám - Két új Széchenyi. Kis korkép

háború előtt, amikor a szociáldemokráciát importáltuk, tudvalévőleg Németországban volt a legerősebb és legjobban megszervezett szociáldemokrata párt. a háború előtt. Ma ismét ez a forrás, de új fogalom-boletta alatt, amit úgy hívnak, hogy nemzeti szocializmus. * Mai politikai életünk viharos zónáin bolyongva, csendes szemlélőként, figyelve az eseményeket és embereket, egy történelmi név tűnik elénk: gróf Széchenyi. Akár írásból, akár politikai gyűlés hiteiből, akár plakátokról. Mindegy, a névnek varázsa van. Ugy véljük, hogy a ma élő Széchenyiek mind egy család és leszármazói, vagy rokon-leszármazói annak a Széchenyinek, akire az akkori idők legradikálisabb politikusa, Kossuth Lajos mondotta: a legnagyobb magyar. Nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy e isaládra ez a név súlyos örökségként szállott ebben az országban és vigyázni kell minden viselőjének arra, hogy semmi olyan csorba ne essék rajta, ami csak a Ieghalványabban is vétene a legnagyobb viselőjének szellem-öröksége ellen. Lehet, hogy csak mi képzeljük ezt ígv el, lehet, hogy ez nem kötelező, hogy ez nem családi tradició, hiszen az idő oora mindent, be" fed. De ma még, éppen ezekben az időkben, amikor az alkotmányosság és alkotmányellenesség politikai idejét éljük, jólesik hinnünk a név nyújtotta kötelező családi tradíció szépségében. Híres történettudósunk, Szekfü Gyula mondja Széchenyi-tanulmányában: „. . . nem lehet senki számára példa, senki sem mondhatja önmagáról, hogy Széchenyi tetteit cselekszi újra, életét éli, mert Széchenyihez hasonló lelkületet a mi korunk nem termelt. Széchenyi iehát nem lehet egyéni példa, sőt azt hiszem nevelési eszmény sem". Lehet, hogy igaza van Szekfünek, de nekünk mégis az az érzésünk, hogy a név kötelez valamire egy családi törzsön belül. Szerintünk lehet igenis a nagy Széchenyi nevelési eszmény éppen ma, amikor arra olyan nagy szűkség van, s ha a mi korunk nem, is termel ki olyan lelkületet, mint amilyen a legnagvcbb magyaré volt, mégis kelT. hogy ott lebegjen minden magyar politikus előtt az ő szelleme válságos időkben. Vagypedig, visszatérve a családi, vérségi kapcsolatokra, éppen Szekfü disszimiláhiós elméletét visszájáról alkalmazva, mondhatnók, hogy a származás kötelez valamire, kell,, hogy ott lebegjen előttük a nagy előd súlyos szelleme, ha másként nem, akkor a családi név csengésében. Az egyik mai politikus. Széchenyi György gróf, a képviselő-lapszerkeszt-ő. Nem tagadjuk, fellépése, egész működése szimpatikus előttünk és igen értékes, képzett politikusnak tartjuk, akinek nagyon sokat köszönhet a mai politikai közélet, főleg pedig a katolikus egyház. Lapja, a ,.Korunk Szava", ma egyik legjobban, legnívósabban szerkesztett orgánuma a nemzeti keresztény irányzatnak egész szerkesztői gárdája csupa kultur-érték és ezzel Széchényi György gróf nagyon is közeljutott a legnagyobb magyar szellemi örökségéhez, amit két idézettel akarunk bízonvítam. Lgyik Szekfü Gyulától való, aki így ír a legnagyobb magyarról egy helven: „Nemzetiség és erkölcs szoros kapcsolatban vannak egymással, s ez az erkölcs sem a francia forradalom önzése, sem a német nemzeti fejlődésben mindegyre érvényesülő államrezón, mely magának megenged olyant mit másnál elítél — Széchenyi nemzeti erkölcse a keresztény erkölcs, mely a felebaráti szereteten épül és amelynek az éleiben megvalósítása úgy az egyén, mint a nemzeti közösség számára a tökéletesedés lehető legmagasabb foka". A másik idézet magától a nagy Széchenyitől való, amikor így ír: ,,A keresztény vallással azt a hitet is átvettük, hogy a halandó virtusai és esze által mindig magasabbra emelheti magát az Istenség felé. . ." Széchenyi György gróf lapjával és munkatársaival kulturált szellem összes fegyvereivel áll ma őrt a magyar katolicizmus és a keresztény nemzeti erkö'cs védelmében a politikai közéletben. Érhetik támadások őt sok oldalról ezért, hiszen legutóbb egy szociális tanulmányért, ami lapjában jelent meg egyik munkatársa tollából, még arról az oldalról is támadták, akikért legerősebben harcol, de mindez csak epizód lehet, azon a nagy úton, amelyen elindult, s amely útnak olyan mérföldkövei vannak, mint a keresztény erkölcs, a magyar alkotmányosság, a magyar királyhűség. Hiszen sokak ellenérzését váltja ki maga ellen szívós harca azért a katolicizmusért, amelyet ma üldöznek Németországban, harca a mindent eltipró, kulturáltlan és nem az emberi felebarát.-szereteten felépült diktatúra ellen, a vér új mithesza és az új po" gányság ellen. Mindezeknek a magyar politikába való becsempészése ellen küzd elsősorban és nagy általánosságban az egész világ kultúrájáért. Ez az a pont, ahol közeljutott a nagy Széchenyi szelleméhez. Nem akarunk ismétlésekbe esni, hiszen ma szónoklatok tömegei, újság és röpiratok százezrei jelzik az új áramlat útját nálunk is, soha ilyen fogalom és eszmezavar nem uralkodott még politikai életen, mint ma és ez nem véletlen, hanem szinte mesterséges szellemkcd-fejleszt.ás — noha a mi jemagyarjaink szajkó módra ismételgetik — amely köd eloszlása után csak romok maradnának, bárhogyan is szeretnék elrejteni és eltagadni, igenis a magyar parlamentárizmus és alkotmányosság romjai maradnának utána. Nem lehet egy idegen nemzet testére kényszerzubbonyként szabott „Nationaltracht"-ot más nemzetre átszabni politikai szalonruhává. Hiszen előttünk áll olyan példa, mint Olaszországé, ahcl a fasizmus nagyot és örökletest alkotott, annakidején sokan próbáiiák azt is hozzánk átültetni fekete-inges külső simbóliumaival, de valahogvan nem volt foganatja. Miért? Hol vannak azok a magyar fassiszták, akik nálunk is próbálkoztak annakidején Mussolini rendszerét átültetni, meghonosítani. S miért, van ma nagyobb keletje nálunk a német nácizmusnak? Pedig Mussolini uralma már tizenötéves, míg Hitleré csak ötödik évében jár. Talán azért, mert hiányzott az olasz fassizmusból a gyűlöletkovász? Vagy mert túlsók a kultúra benne? Több, minit az egyenruha? Nem értjük, hegy miért lanyhult el az olasz példa majmolása, ideplántálása. Lehet, hogy ennek oka talán az is, hogy az olasz államkincstár nem ad „export-prémiumot" szellemi termékeinek kiszállítói számára, ellentétben a német guruló márkákkal S ellentétben azzal a német államrezónnal, 148