Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 19-20. szám - A telepítési törvény és annak jelentősége

sági cselédek a birtokszeizők közé kerüljenek. Még inkább biztosítja a szociális szempontokat a végrehajtás tárgyában kiadott rendeletnek az az intézkedése, hogy „különös gonddal kell törekedni arra, hogy azok a mezőgazdasági munkások és gazdasági cselédek, akik anyagi erejük elégtelensége miatt önálló kisbirtok szerzésére nem képesek, legalább abban a támogatásban részesüljenek, hogy veteményes kertet is magában foglaló házhelyet és a családi otthon megépítésére kölcsönt kapjanak." A rendeletnek ezt az intézkedését szerelném különösen kiemelni, llymódon ugyanis megvan a lehetőség arra, hogy a törvény végrehujtása során éppen a gazdasagilaK leggyengeob kisembereken segítnessünk, nékik családi ortnont szerezhessünk, amely bázisa lehet gazdasági felemlkedésüknek, annak, hogy később szorgalommal- és kitartással önálló családi kisbirtokot szerezhessenek. A következő kérdés, hogy a birtokszerzőnek milyen összegekkel kell rendelkeznie. Tulajdoni telepítés esetében a birtokszerzőnek rendelkezni kell a vételár 30%-ával, amennyiben kedvezményezett (vitéz, hadirokkant vagy legalább három élő gyermeke van) a vételár 25%-ával, azonkívül a gazdasági élő és holt felszereléssel és forgótőkével. A Hitelezett vételár rész után pedig fizet évi 3% kamatot, ha ellenben a birtokszerzőnek 3-nál több gyermeke van, a kamatlábat 2%-ig lehet csökkenteni. Bérleti telepítés esetében pedig a haszonbérösszeget kell alacsonyabban megállapítani. Fenti rendelkezéseknél a családvédelmi szempontokat látjuk érvényesülni, melyeknek népesedési és nemzetvédelmi tekintetben van jelentőségük. A telepítés pénzügyi lebonyolítására a törvény telepítési alapot létesített. A telepítési alapnak a jövedelmét képezi •—• mint tudjuk — az évenkénti állami hozzájárulás, azonkívül a telepítési alap rendelkezésére áll a Nemzeti Bank útján igénybevehető 15 millió pengő, az elővásárlási alap 3 millió pengője, továbbá a telepítési alap állagához tartozó ingatlanok gyümölcsöztetéséből eredő jövedelem. Meg kell jegyeznem, hogy a telepítési alapból kell fedezni a fenti törvény végrehajtása során felmerülő minden kiadást. (Az ingatlanok megszerzésének költségét, építési kölcsönök nyújtását, beruházásokat, talajjavításokat, műszaki munkálatok költségeit stb.) Nem akarok most részletesen kitérni a pénzügyi fedezet kérdésére, hiszen ezzel a kérdéssel részletesen foglalkoztam ez év tavaszán az Országos Közgazda Testületben „A telepítés pénzügypolitikai vonatkozásai" címmel tartott előadásomban, valamint e lap f. évi áprilisi számában megjelent tanulmányomban. Most csak egész röviden újra hangsúlyozni kívánom, hogy a telepítési alap rendelkezésére álló összegek nem lesznek elegendők a telepítésnek a törvény keretei között való zavartalan pénzügyi lebonyolítására. Ha az elővásárlási alap 3 millió pengője, valamint az a 15 millió pengő, melyet a Nemzeti Bank útján igénybe lehet venni, elfogy, úgy dacára az évenkénti költségvetési hozzájárulásnak, a telepítési alap kimreülésével lehet számolni. Ugyanis míg a telepes birtokszerző tulajdoni telepítés esttében az ingatlan vételárának 30%-át, sőt amennyiben kedvezményezett, 25%-át kell, hogy készpénzben lefizesse, addig az állam — mint már fentebb említettem — meg a birtokbavétel előtt az ingatlan vételárának 100%-at köteles az átengedésre kötelezettnek kifizetni abban az esetben, ha az átengedésre kötelezés alapát az képezi, hogy az ingatlan mezőgazdasági területe a 3000 kat. >holaat, illetve az 1914. június 2». napja és az 1936. évi január hó 1. napja között szerzett ingatlanok esetében az 1000 kat. holdat meghaladta. Egyéb esetekben pedig az ingatlan vételárának kétharmadát kell készpénzben kifizetni. .Figyelembe kell még venni azt is, hogy különösen községi és csoportos telepítés esetében — nagyon helyesen — a földmívelésügyi miniszter P 1500 összeg erejéig egy-egy birtokszerzőnek építési kölcsönt nyújthat. Ezen a pénzügyi nehézségen hitelművelet útján lehetne segíteni és így a telepítés zavartalan pénzügyi lebonyolítását biztosítani. Ahol a népsűrűség és a birtokmegoszlási viszonyok kívánatossá teszik és a rendelkezére álló terület nagysága legalább 150 kisbirtokos család megélhetésére iehetóséget nyújt, ott a törvény szerint új község létesítésére kell törekedni. Amennyiben új község létesítése azonnal nem válna lehetővé, ott csoportos telepítést kell végrehajtani olymódon, hogy a községgé alakulás előfeltételei biztosíttassanak. A törvény részletesen intézkedik úgy a telepes községek, mint a csoportos telepítések esetében a megfeleö számú házhelyek, a középületek számára területek, valamint jegyző, kántor stb. részére illetmény földek kijelöléséről. A közcélokra kijelölt területek ellenértékét a telepítési alap terhére is ki lehet fizetni. Helyesnek tartanám a rentábilis gazdálkodás biztosítási céljából, hogy az ilyen közcélokra kijelölt területek ellenértéke rendszerint a telepítési alap terhére egyenlíttessék ki, mert a birtokszerzőre úgyis olyan terhek nehezednek a birtokszerzés időpontjában (vételár 30%-ának megfizetése, megfelelő gazdasági élő és holt felszerelés, forgótőke stb.), hogy képtelenek lesznek még több teher elviselésére. Község vagy csoportos telepítés esetében, valamint járásonként gondoskodni kell — a törvény szerint — mintagazdaságok létesítéséről. Továbbá, ahol legalább 100 új birtokszerző gazdákodik, lehetőleg telepfelügyelőt kell alkalmazni a birtokszerzők gazdálkodásának irányítására. Fenti intézkedések nagyon szükségesek a telepes birtokszerzők gazdasági boldogulása szempontjából. Tudjuk, hogy a birtokszerző telepes a mai viszonyok között csak úgy boldogulhat, ha megfelelő gazdasági ismeretekkel, szaktudással rendelkezik. Ismerni kell azonban a magyar ember természetében rejlő nehézségeket, amely a termelésre és a gazdálkodásra vonatkozó minden újítást bizalmatlansággal fogad egészen addig, amíg gyakorlatilag be nem bizonyították előtte annak hasznos voltát. Ezért van nagy jelentősége a mintagazdaságok létesítésének. A telepfelügyelői intézmény létesítésével azonban csak akkor érhetjük el a kívánt eredményt, ha a telepfelügyelő nemcsak a termelés terén szükséges szaktudással rendelkezik, hanem kereskedelmi és üzleti érzékkel is, hogy ne csak a telepesek termelését tudja irányítani, hanem a szükséges beszerzések és különösen az értékesítés terén is tudjon jó tanáccsal szolgálni a birtokszerzőknek. Úgyszólván a telepesek „atyja" legyen, akihez az emberek minden ügyes-bajos dolgukban bizalommal fordulhatnak, aki azt a munkakört, amelyet betölt, nemcsak állásnak, hanem a nemzet 130