Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 19-20. szám - A telepítési törvény és annak jelentősége

A telepítési törvény <f és annak jelentősége Irta : IMRE GÁBOR dr. oki. közgazda A földmívelésügyi miniszternek a telepítésről és más birtokpolitikai intézkedésekről szóló 1936:XVII. tc. hatálybalépése és végrehajtása tárgyában kiadott 100.000/1937. F. M. számú rendeletével a telepítési törvény 1937. évi augusztus hó 1-én hatályba lépett. E rendelet megjelenése tehát fordulópontot jelent a magyar birtokpolitikai célkitűzések megvalósítása terén. Hiszen Darányi miniszterelnök úr számításai szerint, — amint azt a törvényjavaslat indoklásában felemlítette — 25 év alatt a felhasználható vagyonváltság és a köztartozások fejében leadandó földekkel együtt kb. 270.000 kat. holdnyi területnek a megvásárlásával és kisbirtokokra való osztásával számolhatunk valamint ugyanezen idő alatt kb. 150.000 kat. holdnak kishaszonbérletek céljaira való felhasználása válik lehetővé és ilyenmódon mintegy 34—35.000 önálló kisbirtoknak létesítése. Látjuk tehát, hogy a törvény mintegy 400.000 kat. holdnak telepítési és földbirtokpolitikai célokra való igénybevételére számít. Ha figyelembe vesszük azt, hogy hazánk szántóföld területe — amely a telepítésnél elsősorban jöhetne számításba — mindössze 9,762.974 kat. hold, (amely számban bennefoglaltatik a kis- és törpebirtokok mezőgazdasági területe is) a számításba vett cca. 400.000 kat. hold önmagában még nem oldja meg hazánk összes birtokpolitikai problémáit, de merem állítani, hogy igen jelentős lépés a kérdések megoldása és a helyesebb birtokmegoszlás kialakulása terén. Alábbiakban röviden megemlíteni szeretném a törvény fontosabb intézkedéseit és vázolni a végrehajtás módozatait, valamint a végrehajtásban résztvevő szervek működését. Lássuk elsősorban melyek azok az ingatlanok, amelyek a törvény céljára felhasználhatók: 1. Vagyonváltság címén az állam tulajdonába jutott, de még át nem vett ingatlanok, amelyek cca. 14.000 kat. holdat tesznek ki. 2. Az illeték, és adótartozások földdel való lerovása címén az állam rendelkezése alá kerülő ingatlanok, összesen 15 millió pengő illeték és adótartozás erejéig, (mely 500 P kat. holdankénti átlagárat számítva cca. 30.000 kat, holdnak felel meg.) 3. Vagyonelkobzást kimondott bírói ítélet alapján, az állam rendelkezése alá kerülő ingatlanok. 4. A szabadkézből megvásárolt ingatlanok. 5. Az államot illető elővásárlási jog gyakorlásával megszerzett ingatlanok. 6. A nemzeti közművelődési alapítvány (volt gr. Károlyi Mrhály-féle birtokok) mezőgazdasági ingatlanai. 7. Pénzintézetek árverés útján megszerzett mezőgazdasági ingatlanai. 8. Az 1000 kat. holdnál nagyobb területű és 7000 koronánál nagyobb kat. tisztajövedelmű védett birtokokra vonatkozó teherrendezési eljárás során esetleg értékesítésre kerülő ingatlanok. 9. Az egy község határában fekvő olyan ingatlanokból, amelyeknek területéből a mezőgazdasági terület a 3000 kat. holdat meghaladja, bizonyos esetekben és a terület egy meghatározott hányada erejéig (egynegyed, egyharmad, kétötöd rész) átengedésre kötelezésnek van helye. 10. Az 1914. évi július 28. napja és az 1936. január hó 1. napja közötti időben örökölt vagy szerzett ingatlanoknál, amelyeknek mezőgazdasági területe az 1000 kat. holdat meghaladja, egyharmad rész erejéig, míg 11. a hitbizományi kötöttség alól felszabadult ingatlanoknál pedig a kat. tiszta jövedelem egyharmad része erejéig van átengedésre kötelezésnek helye a részesedés megnyílásáig. Önkéntes felajánlás, valamint egyházi és kultúrális célt szolgáló birtokok esetében az átengedésre kötelezhető terület aránya még csökken és csökken abban az esetben is, — ami szociális szempontból jelentős, — ha a birtokos megfelelő számú állandó gazdasági alkalmazottat és okleveles gazdatisztet alkalmaz. Szociális szempontból még fontos a törvénynek az a rendelkezése is, hogy az átengedésre kötelezett ingatlan tulajdonosának nem szabad nagyobb arányban csökkenteni az állandó alkalmazottak létszámát, mini amilyen arányban a birtok területe az átengedés következtében csökken. Ügy a gazdálkodás, mint az ingatlanforgalom zavartalan menetét van hivatva biztosítani a törvény azon intézkedése, mely szerint a földmivelésügyi miniszter a törvény hatálybalépésétől számított három éven belül, vagyis 1940. augusztus l-ig köteles megállapítani és telekkönyvszerüen kijelölni, hogy melyik ingatlanból és melyik területre vonatkozólag van helye átengedésre kötelezésnek. Sőt a tulajdonos tanúsítványt kérhet a minisztertől, hogy 1. birtokára vonatkozólag az átengedésre kötelezés előfeltételei nem állanak fenn és 2. hogy meghatározott időn belül, amely idő a 12 évet meg nem haladhatja, nem fogják az ingatlan tulajdonosát átengedésre kötelezni. A törvény — mint tudjuk — kétféle telepítési módra ad lehetőséget: 1. a tulajdoni, 2. a bérleti telepítésre. Az első esetben az állam tulajdonul veszi át az átengedésre kijelölt ingatlant és ezt azután az igényjogosult birtokszerzők rendelkezésére bocsátja, míg a második esetben az ingatlan megfelelő részét a tulajdon átengedésének elhalasztása mellett kishaszonbérletek alakítása céljára az Országos Földhitelintézetnek haszonbérletbe engedi át a tulajdonos. • Tekintettel arra, hogy a törvény teljes mértékben a magántulajdon elvi alapján áll, természetes, hogy tulajdonul átengedés esetében az átengedésre kijelölt ingatlan valóságos és teljes becsértékét kell megtéríteni az átengedésre kötelezettnek. A 3000 kat. holdnál nagyobb mezőgazdasági területtel bíró ingatlanok esetében a kártalanítási összeg 100%-át kell kifizetni készpénzben még a birtokbavétel előtt, egyéb esetekben pedig a vételár kétharmad részét, egyharmadát pedig 25 év alatt kell kiegyenlíteni évi egyenlő részletekben, 3 és K> %-os kamatozást véve alapul. Telepítési célokra ingatlant elsősorban mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozó, különösen gazdasági iskolát végzett -földmívesek kaphatnak. Továbbá különös gondot kell fordítani arra, hogy éppen az ingatlanok igénybevétele révén állásukat vesztett' gazda129