Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 1-2. szám - Összeférhetetlenség és parlamenti eskü

Összeférhetetlenség és parlamenti eskü Irta: Panka Károly dr. (Az összeférhetetlenségTÖ'i szóló törvényjavaslat, amelyet 1932. március 1-én nyújtott be Zsitvay Tibor akkori igazságügyi miniszter a képviselőházban, megfutotta mindkét Ház bizottságait és plénumát, heteken keresztül tárgyalták, majd a Felsőház bizonyos módosítások e'.végzését kérve, küldte vissza a Háznak, aho' újra a bizottság elé került 1933. június 14-én. Itt több napos tárgyalás után elkészült a bizottság jelentése a Házhoz, amelyben indítványozta a Felsőház módosítási kérésének az elutasítását. Ez a jelentés 1933. június 27-én kelt. Azóta ebben az ügyben nem történt semmi. Még ma is függőben van. Beporosodva várja a napirendre való tűzést. Mikor? Hogyan? Ki tudja? A szerk.) A magyar nemzet ezeréves életében az összeomlás óta éli a megpróbáltatás súlyos éveit. A közerkölcsök meglazultak, az emberszeretet tüze kialvóban s az igazi vallásos érzés is meggyengült. A trianoni gyászos béke amely életgyökereitől fosztotta meg hazánkat, a világra zúdult gazdasági válságban tulajdonképen most érezteti hatását a maga valójában. E megdöbbentően súlyos viszonyok között tehát minden hazáját és faját szerető magyar embernek szent kötelessége most a nemzet erkölcsi és anyagi helyzetének javítása érdekében teljes erővel munkálkodni. Vissza kell állítanunk a közéletben az erkölcs és a vallás uralmát, meg kell erősítenünk a hitet a nyomasztó terhek alatt görnyedő nemzetben a jobb jövő bekövetkezése iránt, ha azt akarjuk, hogy tovább éljen, mert csak ez adhat erőt a nemzetnek a megpróbáltatások nehéz napjainak elviseléséhez. Az ország gazdasági válsága következtében meglazult erkölcsöknek ebben az elfajult korszakában, mikor a legnagyobb önzés lett úrrá az embereken, mikor a puritánság már-már a megszűnés felé közeledik, — az ország sorsát szívénviselő hazafiak mind határozottabban követelték a közélet tisztaságának teljes visszaállítását és biztosítását. így 1932. március 18-án az ország prímása emelte fel aggódó szavait, amikor ezeket mondta: ,,. . . megfogyatkozott a tisztesség, a változatlan erkölcsi törvényhez való ragaszkodás helyére az egyéni érdek és önzés lépett. Ez nem ritkán még olyanok részéről is mutatkozik, akiknek állásuknál vagy helyzeti energiájuknál fogva irányító szerep jut embertársaik között. Nem csoda, ha ilyen vezető emberek példája mételyező hatással terjed lefelé és lassan, de biztosan bomlasztja, zülleszti az egész társadalmat.. A közvélemény állandó sürgetésére Károlyi Gyula gróf kormánya megtette az első lépést, amikor 1932. március 1-én beterjesztette az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről szóló törvényjavaslatát, amely az 1901:XXIV. t. c. hibáin és hiányain akar segíteni, amelyet azonban egyelőre levettek a napirendről, pedig már mindkét Ház letárgyalta. Ezt a javaslatot, amely az egyetemes nemzeti érdek szempontja fenntartásának hangoztatása mellett magas erkölcsi színvonalra akarja emelni a törvényhozást, még annakidején több oldalról kritika tárgyává tették s általában azt állapították meg, hogy bármennyire igyekszik is a törvényjavaslat taxativ rendelkezéseivel az összeférhetetlenség eseteit megállapítani, mégis találhatók itt is, ott is olyan kis rések, amelyekből később egyes esetekben pártpolitikailag kényelmes kaput lehet majd csinálni, ahol azután ki és be járhatnak anélkül, hogy a törvény rendelkezéseit megsértenék. A törvényjavaslat e sebezhető részeinek a megvédése, illetve az 1. §-ban oly szépen lefektetett annak az elvnek a biztosítása szempontjából, hogy ,,az országgyűlés tagjait hivatásuk betöltésében kizárólag a nemzeti érdek vezetheti", okvetlen ki kell egészíteni, ha újra napirendre kerül a javaslat, a parlamenti esküvel, amely a javaslat elfogadásával egyidejűleg a házszabályokba volna felveendő. Az egész közéleti és társadalmi életünk ugyanis az eskün épül fel és azon alapszik. A magyar törzseket is vérrel pecsételt eskü forrasztotta össze évzázadokon át. Esfcűt tettek az alkotmányra már II. Andrástól kezdve királyaink és esküt tesznek ma is. Ha tehát a törvényhozás egyik faktora megesküszik, hogy mindent megtesz ,,az ország közjavára és dicsőségére", miért volna ezalól felmentve a törvényhozás másik faktora, az országgyűlés. De esküt tesznek az összes közfuncionáriusok, a minisztertől kezdve egészen a községi bíróig, esküszik az orvos, ügyvéd a diploma átadásakor, a tanuk, szakértők, stb., sőt esküt tesz a mezőőr is, csak az országgyűlés tagjainak nem kell esküt tenniök egész törvényhozói működésük tartamára, kivéve azokat a képviselőket, akik a biráló, vagy az állandó összeférhetetlenségi bizottság, valamint ez utóbbinak jury tagjai. Pedig a parlamenti eskü nem ismeretlen fogalom a magyar országgyűlések történetében. A rendi országgyűlések idején, mikor a vármegyéknek megvolt a követutasítási joga, melytől a követnek eltérnie nem volt szabad, mert ha eltért, vagy azt megszegte, visszahivatott és infámiával sújtatott, a követeknek az országgyűlésen még esküt is kellett tenniök. Sőt Erdélyben már az utasítás megtartására is esküt tettek a követek. Az országgyűlési követek eskü-szövege a XVIII, században a következőkép hangzott; 8