Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 17-18. szám - A közjogi reformok és a belpolitikai irányzatok

denüít a tiszta párt-határokat, mégis a jelszavak alapján sikerül talán valamelyes konklúziót levonnunk. A többségi párt állandóan hangoztatott jelszavai azt mu'atják, hogy keresztény-konzervativ-szociális-haladó, erősen nemzeti érzésű párttal állunk szemben, mely a jelenlegi kormányzatot képviseli az országban s igyekszok politikai úton a súlyos gazdasági kérdések kielégítő megoldását keresztülvinni. A nagy pártkeretnek természetesen elkerülhetetlen velejárója a többféle felfogás módban s eszközben a problémák megoldásánál, mindez azonban eddig nem volt olyan éles és ellentmondó, hogy komolyabb bomlást indított volna meg. A hatalom viselése, a többségi erő eddig jó ragasztóanyagnak bizonyult és sikerült minden ellentétet belülről elintézni, kifelé megőrizték az egységet. Ez természetes folyamata annak az elszigetelt külpoitikai helyzetünknek is, ahol csak i f n óvatosan haladhatunk az eddigi utakon, egész külpolitikánk úgyszólván gazdaságiakban merül ki, így tehát a külpolitikának befolyása a belpolitikai életre igen kicsi, de nem hat zavarólag. A belpolitikai életnek egyik legjellemzőbb vonása a túlságosan megnevekedett függ'Vsgi viszony a politikusok és az állam között, amely különösen az 1931-iki gazdasági válság után mélyült ki, elősegítve ezt a folyamatot Gömbös Gyulának erősen centralisztikus kormányzati metódusa. Sőt az 1935. évi választás után megalakult többségi pártban jutott erősen kifejezésre ez a tendencia, de nem ment ettől még néhány ellenzéki pártalakulat sem. Ez a függőség legjobban abban jut kifejezésre, hogy a pártok közötti úgynevezett treuga dei szinte állandósult és egy-két kis csete-patét leszámítva semilyen erösebb belpolitikai komplikáció nem szokta megzavarni a politikai életet és a parlament munkája is szinte mechanikus volt. Ilyen körülmények között egész természetes, hogy az elkövetkező közjogi reformok keresztülvitele után sokan változást várnak és több átalakulást. Minden attól függ természetesen, hogy a mai politikai uralom mennyit tud átmenteni az új keretbe jelenlegi összetételéből, mindenesetre, ma még sokan bíznak az u. n. kautálékban. Az eddig napvilágra került adatok nagyon kevesek ahhoz, hogy végleges ítéletet lehessen mondani az eljövend;") új politikai helyzetről. A függőség, a centralizált irányzat erős, sőt egyre növekszik és így nem sok remény lehet arra, hogy ez máról— holnapra megváltozzon. Az ellenzéki pártok között a független kisgazdapárt és kereszténypárt szervezkedik erősen az utóbbi időben, hogy pozícióikat növeljék éppen az elkövetkezendő reformok miatt, de miként látjuk, a kormánypárt a különféle és szélsőjobboldali pártirányzatnak nevezett nemzeti szocialista mozgalmakkal titkon rokonszenvezve, sőt sok esetben támogatva, igyekszik határtszabni a két ellenzéki, sőt a többi ellenzéki pártok esetleges térhódításának. Mert a vidéken mind nagyobb mértékben növekedő nemzeti szocialista mozgalmak elsősorban is a független kisgazdapárt sorait ritkítja meg. Vannak, akik azt mondják erre, hogy ez a korábbi uralom ,,getrennt marschiert" szisztémája még ma is, de nem vihető keresztül olvan mértékben, ahogyan azt sokan szeretnék. Egyet azonban le kell tárgyilagosan szegeznünk ebben a vonatkozásban, mégpedig azt, hogy amióta Németországban kirobbantak az egyházpolitikai harcok, azóta nálunk a katolikus klérus erős ellenszenvvel viseltetik ezekkel a mozgalmakkal szemben, amelyek formában, lényegben, eszközökben, módszerekben hűséges másolatai a német nemzeti szocialista pártmozgalmaknak és ez a tény kissé visszavetette eredményeiben a magyar nemzeti szocialista mozgalmat. Hiába igyekszenek a magyar viszonyokhoz alakulni, formálódni, a katolikus egynáz ellenséget lát bennük és méltán. Mégis elképzelhetetlen, hogy a 65 százalékban katolikus Magyarországon a hitlerista politika valamikor is hatalomra kerülhessen. De különben is átmeneti jelenségnek tartjuk és legfeljebb megerősödött antiszemitizmusnak, hiszen ez utóbbi mindig volt nálunk és lesz is sokáig. A szociáldemokrata párt vidéken nem tud szervezkedni és marad eddigi kereteiben, valahogyan úgy fest a dolog, mintha meghagyták volna itt őket mintának, emlékeztetőnek a régi időkből,, akcióképességük a minimálisra csökkent s ezért talajukat vesztik napról-napra. Jellemző tünete ez ennek a változó kornak, hiszen a háború előtt, amikor nem tudtak kéviselöt beküldeni a parlamentbe, akkor sokkal nagyobb tömegeket tudtak megmozgatni, mert az (ivek volt a pesti utca és a vidék nagyrésze is és most, amikor jelentős arányszámban ülnek benn a Házban, akkor a párt teljesen passzív. De ugyanez áll kisebb mértékben a polgári pártokra is, a demokratákra, akiknek úgyszólván csak fővárosi kerületük van és szintén akcióképtelenek, pedig a sajtójuk erős, de itt is megérződik a hatalom nyomása bizonyos vonatkozásokban. III. Egész biztos, hogy a i..ost soron következő felsőház-reformra vonatkozólag sikerüli]^ fog a pártoknak közös megegyezéssel dönteni, noha széles vitára van kilátás, de az erők mérkőzése marad a legfontosabbra, a választójogi reformra. Ha ennél a kérdésnél a kormányzat saját páríjában meg tudja szerezni a többséget, ami nem olyan biztos éppen a sokféle irányzat miatt, akkor keresztül is fogja tudni vinni elképzeléseit. Természetesen ez az új forma sem fogja kielégíteni a politikai pártokat, de mégis több színt fog belevinni a tespedő politikai életbe és az új választójog alapján összeülő országgyűlésre várnak majd azok nagy feladatok, amelyeket meg kell oldani, de amelyek már több évtizedesek. Nehéz jóslásokba bocsátkozni, azonban nem tudjuk osztani azoknak a felfogását, akik sokat várnak ettől a változástól, mert ha lesz is változás az új titkos választójog megalkotásával, azonban a lassú főzés, az óvatos toldozás-foltozás, a folytonos kautálé emlegetés, a többféle módszernek egyszerre való alkalmazása, mint az egyéni kerületek és a lajstromos-módszer, nem nagyon alkalmasak olyan strukturális változásra, amelyre tulajdonképen szükség volna a megoldandó súlyos problémák miatt. Marad minden a régiben, kisebb változással a politikai „fortwurstlizás" lesz a vezető elv továbbra is, vagyis lassú átmenet, élesebb kanyarodó nélkül. Legfeljebb az életrehívott új közjogi formák nehezebbé fogják tenni a mozgást — ne felejtsük el, hogy az országgyűlés valóban kétkamarás lesz — és erösebb, intenzívebb politikai életet teremtenek meg nálunk is. Egy azonban bizonyos, hiszen most már ezt látjuk magunk előtt úgyszólván 1848 óta: sokáig ugyanazok a problémák kerülnek mindig megoldás céljából az országgyűlés elé, mint mindig, évtizedek óta és ú'ra és újra előkerülnek, mindaddig, amíg egyszer valóban meg is oldatnak. Pedig a jelenkor fordulatokban hasonlatos ahoz a 118