Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 17-18. szám - A közjogi reformok és a belpolitikai irányzatok

korhoz, amely közel száz évvel ezelőtt szántott végig az országokon s amely nálunk 48-ban hozta meg a mélyreható változásokat. Az akkor lefektetett demokratikus fejlődés azonban megakadt a reakción, de ntm azon a reakción, amit az abszolutizmus honosított meg nálunk 48 után, hanem igenis azon az ellenhatáson, amelyet az 1867—iki kiegyezés után magához tért nagybirtokos osztály honosított meg nálunk az osztrák kapitalizmussal karöltve. így aztán nem csoda, ha ma, kilenc évtized és egy végzetes világháború után, ismét itt állunk, úgyszólván ugyanazokkal a problémákkal, mint akkor. Az elmúlt kilenc évtized mulasztásait, fejlődési fokozatait kellene behoznunk, de még ma sincs erre kilátás. Szép a ragaszkodás és szükséges is alkotmányosságunkhoz, azonban meg kell kapnia alkotmányunknak is mindazokat a hajlékonyságokat, rugalmasságokat, amelyeket a kor diktál és amelyek egyediili biztosítékai lehetnek az igazi társadalmi fejlődésnek. Nem volt az üres szólam, amit a háború előtti ellenzéki politikusok hangoztattak éppen a titkos és általános választójog behozatalával kapcsolatban, mondván, hogy a nincstelenek millióit be kell venni az alkotmány sáncaiba. Ma még mindig itt állanak előttünk a nincstelenek miihói s talán hasonlthatatlanul nagyobb politikai jogokkal felruházva, mint a háború előtt, de még mindig nem rendelkezve azzal az őket nemcsak arányszámuknál, hanem nemzetfenntartó hivatásuknál fogva is megillető befolyással politikai ügyvitelünkben. így aztán egészen logikusan következik az is, hogy problémáink alapjai megoldatlan-ok maradnak, valamint még ma sem állunk azon a demokratikus fejlődési fokon, mely nemcsak a nyugati államok polgárságát jellemezni, hanem mos' már az elszakított területeink közül az -északi és déli országrészeken is látunk. Eddigi pártkercteink nem tükrözik vissza mindazt sem célkitűzéseikben, sem működésükben, amire szükség volna az elöbbrehaladás szempontjából és ennek egyetlen oka az, hogy túlontúl sok bennük a hivatásos politikus. lAmint 'agadhatatlanul egészségesebb volt a Friedrich-féle rendeleti választójog alapján összeült nemzetgyűlés réiegez'ádész ebből a szempontból, ugyanolyan nagvebb eltolódásra van szükség az új, most megalkotandó választójog segítségével egy elkövetkező országgyűlésben. Az nzó'a elmúlt korszak csak hivatkozhatott az alkotmányosságra, de nem adta meg annak az a kor kívánta vitalitást, amelvre feltétlenül szükség van a nemzet fejlődése szempontéból, valamint nemzeti erőink kifejtése és konzerválása érdekében. Nem élhe'ünk továbbra is abban a naiv hitben, vagy önámításban, hogy majd csak lesz valahogv. vagy, hogv úgvis függvénye vagvunk nagyobb külpolitikai erőknek és nekünk csak a kormánvrudat kell fogni, hajóink számára a kedvező szeleket úgyis mások fogják be vitorláinkba. Nem, előbb a hajónkat kell alaposan kitatarozni, ellentállóvá tenni és főleg modernizálni olvan mértékben, mint a többi nemzet haiői. hogy magunktól is tudjunk előrehaladni, önerőnkbe} és. magunkért. Nagy út vezet odáig és a most küszöbön álló közjogi reformok alkalmasak lehetnek arra, hogy ezeréves alkotmányunkat a mához szabjuk, úgy hajlítsuk, hogy ne csak tradíció és emlék legyen, üres frázis-lobogtatás, hane méletet adó táplálék. r™'ndannviunk erős vára. Ehez azonban gyökeresen át kell alakulnia egész belpolitikai struktúránknak, ami jelenleg álló vízhez hasonló jelenségeket mutat, a fejlődés minden princípiuma nélkül. (L. G. dr.) ÓV/NO* Mi lesz a városligeti fúrás vége? Lillafüred árnyéka a fővárosban — Kidobott százezrek — Borvendég emléke Ki viseli a felelősséget? Nem is olyan rég közbeszéd, sőt közhumor tárgya volt a lillafüredi fúrás ügye és országos botrányt okoztak az ott elfúlt súlyos százezrek, amikor is minden erőlködés ellenére is eredménytelen maradt a melegvízkeresés. Talán ez is hozzájárult nagyban ahoz, a népszerűtlenséghez, amelyet még ma sem tud kiheverni Lillafüred, nemszólva a hiába elpocsékolt pénzekről, amelyek mégis hiányzanak a további beruházási szükségletekből. S ime, alig egypár év után nálunk, a fővárosban ismétlődik meg ugyanez a történet más formában. Hónapok óta áll a fúrótorony kinn a ligetben, a Széchenyi-fürdő mellett és várja a közvélemény a meleg vizet, de nem jön és az egyszerű kis kútfúrás könyen bizonyos viharok forrásává nőheti ki magát, pláne, ha kiderül majd, hogy tulajdonkép hol tartanak már ennél a fúrásnál, de nem a mélységet, hanem a százezer pengőket illetőleg. S lassan felmerül a kérdés, mindez miért? Hiszen lehetnek igen tudós földkutatóink, geológusaink, de mégis csak titok marad előttünk a föld belseje. Igaz, hogy el fog következni talán az az idő, a technika fejlettsége bizonyos fokán, amikor Verne Gyula élénk fantáziája valóra válik és innen Budapestről lefúrhatunk Északamerikáig, vagy legalább is a föld középpontjáig, de ma még senki sem vágyik erre a dicsőségre nálunk — és fő'leg nincs fedezet erre a főváros költségvetésében. Ma még nem került nyilvánosságra az, hogy városligetben, de annnyi bizonyos, hogy régen túlhaladhányadik százezrest fúrják le a földbe, künn a szép ták az előirányzott összeget. Vannak, akik visszaemlékeznek arra az időre, mikor Szcndy Károly alpolgármester volt és először vetette fel ezt az ötletetét, hogy a Széchenyi-fürdő mellett gyógyszállót kell emelni s egyben melegvízforrást kell nyitni a fürdő és szálló melegvízzel való ellátása céliából. Akkor azonban ennek az elképzelésnek Borvendég főpolgármester erősen ellenszegült és nem is lehetett megindítani. Pedig akkor már kedvenc terve volt ez Szendynek. S íme, alig került abba a helyzetbe, hogy kedvelt tervét megvalósíthassa, máris megindult a fúrási munka, legyőzve azoknak az óvatosaknak az aggályait is, akik mégis megszokták gondolni azt, hogy hiába fúrjanak el százezer pengőket a földbe. Most már csak azt várja a városházi közvélemény, hogv mikép fog végződni ez a kis kaland és ki fogja viselni ezért a felelősséget? Hiszen az ilyen kérdések már olyan sokszor és sok esetben merültek fel, mindig „elintézték" valahogyan, jött a politika és háttérbe szorított minden fontosabb kérdést, á'talában a felelősség kérdése nálunk még nem sokszor zavart meg magasra ívelő karrirereket, bármilyen baklövéseket követtek is el.. Valahogyan olyan fásultság vesz erőt ilyen esetekben a közvéleményen. Azért mégis sokan várják a ligeti fúrás következményeit. 119