Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 17-18. szám - A közjogi reformok és a belpolitikai irányzatok

Á közjoai reformok és a belpolitikai irányzatok Az olyan régen várt választójogi reformnak a megvalósulását legtalálóbban az útépítés folyamatához hasonlíthatjuk. Előbb jön a talajvizsgálat és méretezés, aztán az alapozás körülményes munkálata. Most ennél a folyamatnál tart belpolitikánk. Azok a kautálék,. amelyekhez elvben eddig kötötték a választójognak a megalkotását, mint a kormányzói jogkör kiterjesztése, valamint a felsőház egyenjogúsításának a reformja, menetrendszerű pontossággal' kerülnek az országgyűléseié. S ezek egyben az alapozási munkálatok az útépítésnél, amelyek elvégzése után kerülhet sor a végcélra: a választójogra. Azt lehet vitatni, hogy melyik módszer az alkalmasabb és célszerűbb a politikában, vagyis meg kell-e előznie mindezeknek az alapmunkálatoknak a tulajdonképpeni főcél elérését, vagy nem, a jelenlegi belpolitikai irányzat és rezsim alkalmas-e ezeknek a íelauaíoknak az elvégzésére, vagy nem. Elkerülendő az ugrásszerű politikai fejlődést és követve a lassú fejlődés elvét. Mert vannak, akik azt tartották volna clészerübbnek, ha nem a jelenlegi politikai rétegezödés alkotja meg ezeket a reformokat, hanem egy rendeletileg öszehívoit képviselőház alkotja meg mindezeket a fontos közjogi reformokat. Jólehet ez utóbbi esetben fel kellett volna áldozni a jelenlegi csendes, rázködíatásmentes belpolitikai atmoszférát, miután egy gyorsan elrendelt új választás, a titkosságnak rendeleti úton való életbeléptetése alapján, alaposan felkavarta volna a mai helyzetet. Azt a veszélyt azonban, amelyet ezzel az óvatos folyamattal ki akartak kerülni, vagyis a szélsőbaloldali erők hatályosabb érvényesülését, nem látjuk eléggé indokoltnak, mert ezek az erők a mai vagyon és jövedelemelosztás stádiumában még ezúton sem juthattak volna olyan túlsúlyra, amelytől félni kellene. Azoknak kell igazat adnunk, akik ennek elkerülését inkább abban látják, hogy a régi politikai igazság itt is érvényesül, amikor is az uralkodó politikai 'többség nem hajlandó pozícióit feladni máróHiolnapra egy bizonytalan jövőért, hanem inkább igyekszik azt az utat választani, amelyen talán sikerül állásainak megőrzésével saját magát átmenteni az új formák közé is. S ez az igyekezet adja meg az útépítés nehézségeit, lassúságát, körülményeségeit. Továbbá igazat kell adnunk azoknak is, akik bizonyos kétkedéssel néznek a legközelebbi jövő elé, éppen ez okból, amikor a titkos választójognak a megalkotásáról van szó, a mai politikai összetétel segítségével, nem bíznak benne, vagy nem várnak tőle olyan megoldást, amelyre szükség lenne. Különben is a most soron következő felsőház reformja lesz egyik próbája ezeknek az erőmérkőzéseknek, mert amíg például a kormányzói jogkör kiterjesztésénél szépen és simán sikerült közös bázist találni az összes pártok és politikai árnyalatok (kivéve a szocialistákat, akik passzíven viselkedtek) egyöntetűen állapodtak meg és pgyhangúan szavazták meg, addig a soron következő reformnál már széles réseket látunk, amelyeken keresztül erősen fog érvényre jutni a felfogások ellentétessége. Amíg a kormányzói jogkör kiterjesztésénél ott állott mindenki' előtt a kormányzó köztiszteieben és közbecsülésben álló személye, addig a mos következő reformnál szabadabb kitörést fog nyerni minden felfogás s vélemény. S nem indokolatlanul történik ez majd. Tudjuk jól, nagyon sok függ attól, hogy a kétkamarás parlamenti rendszernél milyen összetételű és mennyire politikailag hangszerelhető a felsőház. Amilyen szerencsés összetételű jelenleg a felsőház és amennyire szervezetlen pártirányzatok szempontjából, éppen olyan fontosságot fog nyerni abban a pillanatban, amikor az egyenjogúsítást akarják megadni a felsőháznak. A jelenlegi helyzetben a felsőház úgyszólván reprezentációs jelenség, a választott, a kinevezett tagok csak véleményüket nyilváníthatják, de döntő befolyással semmilyen kérdésre nem bírnak és e tény letompította eddigelé még a politikai ellentéteket is (— hiszen bájosan groteszk jelenségnek leheltünk több esetben tanúi, amikor bármilyen irányú felszólalás ugyanolyan egyhangú tapsban részesült minden oldalról —) s ideálisan naiv jóhiszeműségben egyeztek meg minden kérdésben. Más lesz azonban a helyzet abban a pillanatban, amikor az egyenjogúsításra kerül a sor. Akkor már bevonul ide is a politika összes jó és rossz oldalaival együtt. Bevonul ide is az elvek és politikai felfogások harcos atmoszférája és a többségi technikai szerkezet nélkülözhetetlen — legalább is egy kormányzatnak nélkülözhetetlen — eszköze. Mindezt pedig, összetétel alapozza meg. A jelenlegi összetétel nem alkalmas az egyenjogúsításra, sem a belpolitikai irányzatok és erők, sem pedig a kormányzat szempontjából. Vagyis újra kell hangszerelni a felsőházat is új feladata előtt és egész természetes, hogy ez a kísérlet nagy vitákat fog kiváltani minden oldalról, mert nemcsak a kormányzat fog igyekezni a felsöiházban is megszerezni a szupremacios alapot politikájához, hanem az összes politikai árnyalatok igyekeznek majd megalapozni képviseletüket a felsőházban, ami természetes velejárója a politikai életnek. Mindenki tisztában van azzal, hogy nemcsak az elkövetkező választójogi reform szempontjából fontos kérdés ez, hanem az egész politikai gazdálkodás továbbvitelénél is döntő súllyal fog bírni az újrakonstruált felsőház problémája. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy politikai problémáink alapja elsősorban is a földbirtok-probléma, emellett minden más eltörpül, bármily nagy görögtiizes felhőket eregetnek is fel egyik-másik oldalról. Azt pedig nem lehet tagadni, hogy már természetes összetételénél fogva is milyen féket jelent a felsőház a birtokpolitikai irányzatok szempontjából. Mert akárhogyan is forgatjuk az alapot, vagy ott fogjuk meg, hogy a választójognál igyekszik bizonyos többség, vagy kisebbség lefaragni a birtokpolitikái irányzat balfelé való eltolódását, vagy pedig a felsőház lesz annak továbbra is legnagyobb akadálya. Mindegy, akárhol tapintjuk ki az erők mérkőzése meg fog indulni és ez alól nem mentesülhet a felsőház konstrukciója sem. II. Ha pedig seregszemlét akarunk tartani a most elkövetkező közjogi reformok elöestéjéna belpolitikai irányzatok felett, akkor ezt sem tehetjük más nézöpontpól, mint éppen a reformok szempontjaiból. Noha a belpolitikai párttagozódások jelenleg nem eléggé láthatók tisztán, miután a többségi párt kebelén belül is háromnégy élesebb elkülönülést fedezhetünk fel, továbbá az ellenzéki, vagyis kisebbségi pártok sem mutatják min117