Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 15-16. szám - VIII. Henrik záradék - Az 1914. XIV. t. c. története

is. A Katonai Mária Terézia Rend kezdettől fogva a magyar alkotmány keretein belől — lásd Libri Regii, 1764. évi kötetét) — álló, önkormányzattal bíró magyar királyi rendintézmény, mely mint önálló jogi alany, tulajdonosa a vele elválasztha'atalnul összefüggő alapítványnak. Alapítólevele kimondja, hogy: ,,!. . . Rendünknek javadalmazása ... a Rend alapszabályainak sarkalatos rendelkezéseivel mindenben és legpontosabban van és marad összkötve." Ez involválja tehát a „saját vagyon" fogainiát. „VIII. Henrik záradék" Kiváló jogászunk, Sövényházy Ferenc dr. igazságügyminiszteri titkár, egyik előadását adta ki a „Magyar Közigazgatás' könyvtára, amelyet Pécsett tartott április hó folyamán. A kis füzet ,,Jogfcjlesztés Angliában" címen jelend meg és igen értékes képet rajzol az angol jogfejlődésről, valamit az ottani törvényelőkészítés módjairól. Nagyon tanulságos Sövényházy dr előadása, mert élvezetesen tárja elénk az angolok jogi mentalitását, tömören ismerteti az -angol jogfejlődést. Az óriási felikészültségét bizonyítja e kis rövid előadás is, amikor élvezhetőén tárja elénk azt az egész más világot és amelyből nagyon sokban tudjuk megközelíteni az angol jogi gondolatvilágot. Csak röviden akarunk néhány tanulságos és figyelemreméltó részt idézni munkájából. így többek között, mindjárt a bevezetésben ezt írja: „Az angol gondolkodás empirikus: nem az általánosból indul ki, hanem inkább az egyes esetekből következtet az általánosra. A józan, bölcsen tartózkodó és érzelgősnek nem mondható angol gondolkodást erős gyakorlati érzék jellemzi. Az angol nem esik öncsodálatba, de bízik önmagában, individualista, bízik az átlagos ember ítélőképességében, mélyen gyökerezik benne az önkormányzati gondolat7'. így aztán érthető, ha nálunk a bíróságok döntéseinek jutott fontos szerep a jogalkotás terén a századok folyamán. A bíróságok által külön kialakított jog uralja az angol jogéletet, ennek alapja az u. ti. „judge-made law", vagyis a bíróságok-alkotta törvények. Idegen behatás csak ezen a szűrőn jöhetett be hozzájuk. Hiszen már egyik régi, kiváló jogászunk, Szászy-Schwarcz Gusztáv idézte évekkel ezelőtt egyik értekezésében a „second hand civilisation"-t, értve ezalatt azt a másodkézből való kultúrát, amelyet nálunk honosítottak meg a jogalkotás terén, utalva a német jog hatására a mi jogalkotásainknál. Ez teljesen hiányzik az angoloknál. További: ,, A magánjog nagyrészben az estejogban, a bírói [gyakorlat által 'kialakított „Common Law"-ban található fel, de a magánjog körében is találkozunk számos törvénnyel, amelynek megalkotása* a szokásjogot olyan nagyrabecsülő és annak jelentőségét megfelelően méltató angol jogászi szellem szükségesnek tartotta." Igen érdekes az a rész, ahol egy kis párhuzamot von szerző az angol és a magyar részvényjogot illetőleg. Mert amíg pl. Angliában, ahol végeredményben irtóznak minden felesleges új törvényalkotástól, egyedül a 1 észvényjognál 1862-től 1929-ig, vagyis 67 év alatt, 23 részvényjogba vágó törvényt alkottak, addig nálunk a 62 éves részvényjog reformjától sokan idegenkednek. Ami az angol törvényelőkészítő munkát illeti, az is nagyban különbözik a mienkétől. Minden minisztérium maga készíti el a javaslatot, ott nincs igazságügyminisztérium, amely jogi szakértelmével támogatná őket, úgy mint nálunk, hanem fontos szerep jut az előkészítésben egyrészt a szakemberekből esetröl-esetne összeállított bizottságoknak, valamint az u. n. „Office oí the Parliamentary Counsel", vagyis a parlamentben működő jogi tanácsnak, ahol Szerződtetett jogászok, ügyvédek dolgoznak, de az egész létszám öt tanácsosból és három segéderőből áll. Minednesetre egész más a rendszer, mert ott előbb kérdezik meg a kívülálló szakembereket, nálunk pedig már a kész javaslatra szokták utólag megkérdezni. 1932-ben kiküldött szakbizottság vizsgálta felül az u. n. miniszteri rendeleti jogalkotást, miután nem akarják, hogy túlságos nagy teret kapjon a rendeleti úton való törvényalkotás, különösen abban a vonatkozásban, ahol az ilyen rendeletnek a már kodifikált törvényt is megváltoztatható hatálya van. Különben is ezt a részét nevezik Angiiban „VIIÍ. Henrik záradék"-nak ( The Henry VIII. clause), miután ez az uralkodójuk jelképezte náluk a végrehajtási autokráciát, szerényen: diktátort. Ez a kiküldőt bizottság alapos tanulmányt végzett és minden oldalról erősen felülbírálta a rendeleti, delegált jogalkotásnak összes formáit és lehetőségeit, hatáskörét stb. E jelentés igen tanulságos és legjobban jellemzi az angol jogászi felfogást a rendeleti jogalkotásról. Ami bennünket érdekel igen közelről és tanulsáságosan ebből, azt idézzük szószerint Sövényházy munkájából: ,,Bizottság nézete szerint a törvénynek rendeleti változtatására módot nyújtó felhatalmazás: az u. n. „Vili. Henrik záradék" nem egyeztethető össze a parlamenti kormányzás elveivel. Bár a parlament maga ruházta át ezt a jogalkotási hatáskört a miniszterre és vélelmezni kell, hogy tudatosan tette, mégis összeegyeztethetetlennek kell tekinteni a parlamenti kormányzat elveivel, hogy az alárendelt jogalkotó tényező a magasabbrendíí jogalkotó tényezötöl hatáskört kapjon a magasabbrendií jogalkotó tényező által alkotott törvények megváltoztatására." Az 1914. XIV. t. c. története X" Miu án minden valószínűség amellett szól, hogy az őszi parlamenti ülésszak elé kerül az új sajtótörvényjavaslat — most ugyan nem hallatszik semmi erről, de rég „munkában" van — időszerűnek tartjuk röviden, vázlatosan a régi, illegve most még érvényben lévő 1914. XIV. t. c-nek, vagyis a sajtótörvénynek megszületését és annak körülményeit egyszeri feljegyzések alapján ismertetni. Ismertetésünk nem akar polémia lenni, sem a múlttal, mikor ezt a javaslatot és törvényt a gyűlöld reakció egyik megnyilatkozásának tekintették, sem a jelennel, amikor már ez a Tisza-féle javaslatot „elévültnek", „liberálisnak", alkamatlannak találják sokan, noha a Darányi-féle kormányzat hivatalbalépése óta nem sokat hallunk róla. E kis feljegyzésünk csak szemléltetően tárja elénk egy társadalom hangulatváltozását, elég két év'ized ahoz, hogy felejtsenek és — de beszéljenek az adatok önmagukért: 1913. október 25. Balogh Jenő igazságügyminiszter beterjeszti a Házban az új sajtóreformot. „ 1913. november 1. Balogh Jenő felkéri a hírlap113