Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 15-16. szám - Vidéki városok számvevőségeinek államosítása

gek államosítása nem oldja meg a közületi vagyonkezelés helyes irányait, a pénzkezelés ellenőrzésének a hatályosabbá tételét. Mert amiként például a bankoknál és takarékpénztáraknál van egy belső ellenőrzés, úgy meg kell szervezni az önkormányzatoknál is ezt a belső ellenőrzést, illetve kellene modernizálni, s ezeken felül maradna aztán a külső ellenőrzés, ami a bankoknál és takarékpénztáraknál a Pénzintézeti Központ törvényes uton megállapított hatásköre. Mert a számvevőségek államosításával még egyáltalán nem oldják meg a külső ellenőrzést, ami éppen az állami felügyelet legfőbb célja és kötelessége. Hiszen a közületi gazdaságpolitika legfőbb irányítása már rég a minisztériumok ellenőrzése alatt áll, ezt a célt szolgálja a költségvetések felülvizsgálata a pénzügyminisztérium és belügyminisztérium részéről, azonban a pénzkezelés külső ellenőrzése ma sincs még megszervezve és a tárgyalt javaslat sem tesz egyetlen lépést ennek megoldása felé. Pedig ennek a legfontosabb résznek a megoldása sokkal sürgősebb, mint ez az egész felesleges államosítási kísérlet, mert a külső ellenőrzés nemcsak preventív, megelőző szolgálatot jelentene a viszaélési lehetőségek ellen, hanem azonfelül irányító, kezdeményező hatást is tudna kifejteni a helyes megszervezése folytán, az ökonomikus új szervezés bevezetésével a városok gazdasági ügyvitelébe. Most megfordítjuk a dolgot. Ha az állam 1,059.080 pengőt akar előlegezni a városok számvevőségeinek az államosítási költségeire — amely összeg véleményünk szerint a rendszer bevezetése után sokkal több lenne, valamint a fentebb említettek folytán emelné az amúgyis nagy nehézségekkel küzdő vidéki városok terheit — sokkal észszerűbb lenne egy millió pengős állami hozzájárulással minden állami státusnövelés nélkül megszervezni a külső ellenőrzés modern formáját hites revizorok alkalmazásával. S erre is tudnánk nagyon alkalmas szervezetet, mégpedig a Magyar Városok Országos Szövetségét, amelynek a kebelében igen egyszerűen fel lehetne állítani az ellenőrzés szervét, úgy, hogyan azrt ma a Pénzintézeti Központ végzi el többszáz tagintézeténél az egész országban, törvényes rendelkezés alapján. Mert ha a betétesek pénze állami ellenőrzést kíván meg, akkor kézenfekvő, hogy az adózók pénze is van ilyen fontos. S nem is kellene olyan meszszire menünk példáért, csak a legújabb németországi kodifikációt kell áttanulmányozni. Ha olyan nagyon szeretünk mindig német példára hivatkozni — különösen belpolitikai életünk áll erős német hatás alatt —, akkor miért nem vesszük át azt, ami nem politika, hanem praktikum. Hiszen a mai Németország, az állami totalitás megtestesítője sem vitte keresztül a közületek számvevőségi államosí'tását, hanem megelégedett a városok érdektestületének, a üemeindatag-nak, ilyen ellenőrzési hatáskörének a kiterjesztésével, illetve kötelező'tételével. Most, amikor az érdekképviseleti szervek kiépítésével tudjuk legjobban a kari érdekekéi megvédeni, ezért létesült legutóbb is az orvosok kamarája (és tervezik a további kamarákat) egész természetes, hogy a Városok -Szövetsége a legalkalmasabb szerv lenne ezeknek a problémáknak a modern követelmények szerint való megoldására. Ezen az uton alkossák meg a városok kamaráját, s erre áldozzon az állam egy millió pengős hozzájárulást, ez a szerv volna a leghivatottabb és legalkalmasabb úgy a belső, mint külső ellenőrzés megszervezésére, így 'tudnánk megőrizni a vidéki városok autonómiájának elvét, amit eddig még meghagytak a buzgó államosítók, megőrizni és egészségesen konzerválni. Nyitva marad az a kérdés, hogy a meglévők közül kiket venne át az államosítás, nem-e küldenék őket nyugdíjba azon a címen, hogy „nincs szakértelmük", szóval nagy a sérelmi felület ebben a javaslatban. Végül jellemzésül: érdeklődtünk néhány vidéki város főszámvevőjénél, amikor is egyöntetűen azt a válási kaptuk, hogy nem ismerik a belügyminiszternek ezt az új javaslatát. Hát ez kissé furcsa, utóvégre az ő sorsukról volna szó. Szerény véleményünk szerint — a fentiek figyelembevétele után indokolt lenne a javaslatot levenni a napirendről ... • • • Kecskemét — Anglia Talán nem is tűnik fel mindenkinek, aki keresztülrobog, vagy le is száll a vonatról Kecskeméten, hogy igen sok fehér teherszállító kocsi sorakozik fel a kecskeméti vasúti állomás mellékvágányain. S még kevésbé tűnik fel ezeken a vakító fehér élelmiszerszállító kocsikon egy érdekes felírás, fekete betűkkel: Közvetlen kocsi Angliába'. Hát valóban így van? Innen, a magyar Alföld városából, Kecskemétről, egyenesen visz az út - Angliába? Hát láthattuk-e ezt a „régi jó időkben"? Íme, a magyar gyümölcs, a magyar kincs innen fut ki tengelyen sok-sok száz kilómétert megtéve, egyenesen Angliába és onnan mint csengő arany jön vissza. Hiába, mégiscsak ez a legszebb politika a világon, a kereskedés politikája ,az élelmesség politikája, a jólét egyetlen becsületes útja, a munka eredménye, a termelés jutalma. Amint hírlik, az idén igen szépen haladt eddig a kecskeméti gyümölcsexport, a munkanélküliség úgyszólván ezekben a hónapokban teljesen megszűnt, hiszen csak a csomagolással száz és száz munkáskéz van elfoglalva éjjel-nappal. Ez a jövő útja. Kecskemét példát mutat ebben a többi alföldi városnak . • • • Városok közgyűlése Mohácson A Magyar Városok Országos Szövetsége 1937. augusztus 23-án, Mohácson rendkívüli közgyűlést tart Szendy Károly polgármester elnök és Lukács Ödön ügyvezető alelnök vezetésével. Az erre az alkalomra szétküldött meghívó szerint a rendkívüli közgyűlés tárgysorozatán szerepelnek többek között a külföldi szövetségek párisi és kölni gyűléseiről szóló jelentás, valamint a városi számvevőségek államosításáról szóló törvényjavaslat, továbbá a városok rendőrségi hozzájárulásának és a forgalmi adószedés ügye. A rendkívüli közgyűlést megelőzően választmányi ülést tartanak. 111