Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 15-16. szám - Az új állampolgárságok revíziója

A racionalizálási bizottság nagyon szép munkát végzet* eddig, valóban korszerű hozzáértéssel, (óriási munkával ölelte fel mindazokat a területeket, ahol nagyon nagy szükség van az észszerű gazdálkodásra úgy anyagban, mint szellemben, azonban munkásságuk nem jutott túl ma még a kezdetleges kísérletezésen, egy-két közigazgatási fázisnak nyomtatványos modernizálásán. Lehet, hogy ennek olyan okai vannak, amelyek teljesen kívül állanak a bizottság jószándékán, sőt megvagyunk erről győződve, nem csak az anyagi részével kell megküzdeniük, hanem legtöbb eseben a megnem értés bizonyos ellenszenvével is találkoztak eddig minden lépésüknél- és szorultak lassan vissza a feledés fátyola mögé. Elméletben nagyon szépet produkáltak, azonban a gyakorlati á ültetés eddigelé nem sikerült. Mipdezt azért vessszük <elöy hogy reámutassunk arra a szükségességre, amely még mindig fennáll s amit legjobban éppen a földmívelésügyi minisztériumban felfedezett visszaélés bizonyít. Mert ha például a mai kor nem alakalmas azoknak a céloknak a gyakorlatba való átültetésére a racionalizálásnál, mint amit jelenthetne a személyzeti csökkentés, mert a politikai közhangulat ma még több és több íróasztal után kiál' oz a fiatalok részére, azonban volna egy olyan hivatása, amely független etfiől az utóbbi sajnálatos és veszélyes áramlattól. Mert a bürokratizmus feldagadása sok veszélyt rejt magában a jövőt illö'ően, ahoz kétség sem férhet. Ha igy haladunk, akkor olyan összeroppanás fog bekövetkezni, ami aztán egyszer és mindenkorra véget vet majd a további közhivatalnok-termelésnek. De addig is volna itt teendő, ami szintén fontos az ügyek zavartalan és veszélytelen továbbvitele szempontjából, s ez a pénzkezelés ellenőrzésének hatályosabbá tétele. Kár, hogy a korszerű közigazgatási rendszer sem tud szabadulni olyan dogmáról, mint amit jelent a kameráliskönyvelési módszer. A modern magángazdasági racionalizálási metódusok nemcsak a költségkímélés szempontjából, az emberi munkaerő észszerűbb beállításában nyertek tért, hanem az ellenőrzést is sokkal jobban kitérj eszi ették és modernizálták különösen a pénz és vagyonkezelés terén. Ebből a szempontból a közigazgatási racionalizálás nem mutat fel semmi érdemleges eredményt, még mindig nem Midott keresztül hatolni az évszázados közigazgatásibürokrácia betonfalain és főleg annak a szellemén. Ez a szellem legfőképpen a tisztviselői státusok többféleségén mutatkozik és dől is meg, elleniéi ben például a magángazdasági rendszernél, ahol nincs meg az az elkülönülés. Amíg a közigazgatási rendszerben éles választóvonal áll fenn a ,,kezelési"-szak és a „fogalmazói"-szak között, addig a magángazdaságban ez szinte összeolvad és egyönte'üvé válik. S ez bizonyos közös szellemi képzettséget is kíván, elmosódnak azok a határvonalak, amelyek fennállása csak elősegítik a visszaélés lehetőségét. —— Amíg a közigazgatásban a ,,fogalmazói'-szak a szellemi vezetést, a „kezelő", vagy „számviteli"-szak a segédmunkát jelképezi és testesíti meg, addig nem nagyon jutunk eíőre a visszaélések kiküszöbölésében. Nem pedig azért, mert e kettő között nemcsak képzettség-különbség ál! fenn, hanem olyan szellemi és szokás-különbség is, amelynél az alárendeltség, a szubordinációs rétegezödés már eleve kizár minden önálló kritikai szelleme: és ellenőrzési hatályosságot. Ez az eset állott fenn a földmívelésügyi minisztériumban is, amikor egy miniszteri osztálytanácsos aláírása valamelyik aktán a számvevőség előtt nyilt parancsnak tűnik fel, amit minden gondolkodás nélkül teljesíteni kell, az abban foglalt rendelkezéseket nem vizsgálták felül olyan szempontból, amelyre szükség lelt volna. Mert ha tudta is a számvevőség, hogy a költségvetésben nem létező számlára történnek kiutalások, akkor sem szólal fel ellene, mer! szalválja őket a magasabb rangosztályú aláírása. (Ellentétben a magángazdasági rendszernél, ahol az alárendelt kis könyveiö sem hagyja szónélkül a felettese ilyenirányú utasítását, hanem megkérdez másokat is előbb, tehát már nem maradhat titokban). Előbb tehát ezeket a szubordinációs rétegezödéseket kell valahogyan közös nevezőre hozni, ha máskép nem lehet, akkor a segédhivatali (kezelés, számvevőség stb.) felelős vezetőit úgy a képzettségi, mint státusi fokon egyenjogúsítani a fogalmazói szak vezetőivel, ami úgy a hozzáértés, (költségvetési konstrukció teljes ismerete) mint a liiva ali felelősség egyenrangúsága önmagától termelné ki a hatályosabb ellenőrzést. S mindéhez kell járulnia az ügyviteli rendszernek a modern kor kívánalmainak megfelelő racionalizálásának. Ez volna a belső ellenőrzés fokozásának a szükségessége és ezenkívül pedig az állami számvevőszék keretén belül kellene mozgékonnyabbá tenni a külső ellenőrzést a Pénzintézeti Központ rendszere szerint, megfelelő szakképzett ellenőrök beállításával. A mai rendszer nem jó, ezen mindenáron változta'ni kell sürgősen és ezért erösebb tempót kell adni annak a racionalizálási bizottságnak, amelynek végeredményben ez is a tevékenységi körébe tar ozik. Küldjenek ki miniszterközi bizottságot ennek a kérdésnek a feldolgozására és javaslatok megtételére, minél előbb. • • • Áz új állampolgárságok revíziója Á belügyminisztériumban felül kell vizsgálni az 1914 óta elnyert állampolgárságokat — Az idegen munkaerők — Sürgős revizíót! Még Kozma Miklós belügyminisztersége alat: történt, hogy a Házban ígéret hangzott el, mely szerint íelül fogja vizsgálgatni az utóbbi éveV állampolgársági ügyeit, miután állítások hangzottak el, hogy igen sok olyan elem jutót az utóbbi években magyar állampolgársághoz, akik erre semmikép sem érdemesek. Azóta nem hallunk semmit erről az ügyről és így érdemesnek tartjuk napirendre hozni. A tárgyilagos igazság tulajdonképen a2í kívánja, hogy egy ilyen revízió gyökeresen visszanyúljon a háború kitörésének a napjáig, de nem vonatkoztatva a háború utáni opttálásokra, hanem kifejezetten azokra, akik 1914. óta, az akkori külföldről, jöttek be és nyertek itt bármilyen címen polgárjogot. Ugyanis köztudomású, hogy az 1914—18. években vok a legtöbb olyan külföldről idemenekült, akik azóta állampolgársági jogot nyertek, főleg a háborús években lazább ellenőrzési és liberálisabb ügykezelései folytán. A másik invázió pedig a háború utáni konjunkturális években lépett fel, amikor szintén könnyebben sikerült elérni az állampolgársági jogot. Annakidején a Házban olyan felszólalás 108